Az időmérés illusztris világában a svájci órák régóta uralkodnak, precíziós tervezésük és fényűző dizájnjuk világszerte megragadják a rajongók fantáziáját. Genf és az alpesi völgyek csillogó kirakatai mellett azonban létezik egy párhuzamos univerzum, a brit órák világa, amely gazdag történelmi örökséggel bír, valamint csendesen szövi saját meséjét az eleganciáról és az innovációról.
Amikor karóráról van szó, az emberek 90%-a rávágja: Svájc. Azonban tévednek, mivel a britek a XIX. század elejéig messze megelőzték svájci vetélytársaikat. erre jó példa a Londonban német bevándorló alapította és 1908-ban bejegyzett Rolex. Az I. világháború után, a brit gazdaság nehézségei miatt cégalapító Wilsdorf úgy döntött, hogy a Rolex központját Svájcba helyezi át. Ez a lépés nemcsak a gyártási feltételek javítását célozta, hanem az adózási előnyök kihasználását is. A svájci adórendszer kedvezőbb feltételeket kínált, így a Rolex hatékonyabban működhetett.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Rolex öröksége továbbra is szorosan összefonódik a brit hagyományokkal. Wilsdorf Londonban kezdte pályafutását, és a márka minden sikerével büszkén viselte gyökereit. A Rolex nemcsak a svájci órák világának meghatározó szereplője, hanem az britt óragyártás örököse is, amely a precizitás és a megbízhatóság szellemiségét tükrözi (de ez egy másik sztori).
Az angolok nemcsak tartós innovációkat hoztak létre az óragyártó világ számára, hanem ezek révén hozzájárultak a Brit Birodalom növekedéséhez is. Ezt a fejlődést legjobban az első brit kronométer megalkotásán keresztül érhetjük tetten. Valójában John Harrison volt az agy James Cook kapitány felfedezései mögött, hiszen az órásmester sikeresen megoldotta a tengeri hosszúság megtalálásának problémáját. Ennek következtében a hajók pontosan bejárhatták a világot, ami nemcsak a navigációt forradalmasította, hanem hozzájárult a brit kereskedelem és felfedezés virágzásához is.
Azonban hiába innováció és újítás, az ipari forradalomból kimaradt az óragyártás, így az Egyesült Királyság kézművességen alapuló óragyártása nem tudott lépést tartani a gyorsan fejlődő amerikai és svájci vetélytársakkal. A második világháború végképp ellehetetlenítette a hazai óragyártást, örültek ha elegendő műszert tudtak gyártani, ezért a brit kormány Svájcból volt kénytelen rendelni a katonai elvárásoknak és az egységes szabványnak megfelelő karórákat ( fekete számlap, arab számokkal, kis másodperc mutató 6 óránál, stb.). Ezeket az órákat becézik most “Dirty Dozen”-nek. A Dirty Dozen egyetlen brit tagjaként a svájci gyárral is rendelkező Vertex kiemelkedik. Az is valószínű, hogy Henry Lazarus, a cégalapító Claude Lyons veje és a brit hadsereg kapitánya gyakorolhatta befolyását, hogy a cége felkerüljön a listára.
A hosszú bevezető után elérkeztünk a számomra kedves, a háború után kezdődő, de a kvarc válságot megelőző korszakhoz. Én főleg 70-es évek stílusát kedvelem, de ebből a korszakból “Made in Britain” órákból nekem csak 3 db van. Fontos megjegyezni azt, amit már egy korábbi bejegyzésben kifejtettem, hogy a “made in Britain” messze nem annyira szabályozott, mint a “made in Swiss”, például sok régi óragyártó gyakorlata volt, hogy gyártás helyett a kereskedtek inkább és máshonnan beszerzett órákat márkáztak át.
Nézzük a brit márkákat. Kezdjük a Smiths-szel, amely a háború után a legelterjedtebb brit karóra márkává vált, bár a háborút megelőzően inkább műszereiről és asztali óráiról volt ismert. 1946-ban a Smiths és az Ingersoll Watch Company megalapította az Anglo-Celtic Watch Co. Ltd.-t Walesben. Ez a vállalkozás lassan Európa egyik legnagyobb óragyártójává nőtte ki magát, csúcspontján 1420 alkalmazottat foglalkoztatva, egészen 1980-ig, amikor bezárták.
Ne csak a 70-es évekről essen szó: van például két Smiths Empire-em az 50-es évekből. Az “Empire” volt a Smiths belépő (olcsó) modellje. Ezeket most olyan 50-120 euró között lehet megtalálni az eBay-en.
Az első egy világos számlapos Smiths Empire, a tok átmérő : 33 mm , magassága: 10.1 mm, krómozott tok,16 mm-es szíjjal. Egy kézi felhúzós A kaliberű RY Empire szerkezettel szerelték fel.
A második, egy korábbi fekete számlapos, tok átmérő: 34mm, magassága: 10.6 mm, aranyozott tok,16mm-es szíjjal, szintén A kaliberű RY Empire szerkezettel szerelve.
A márka igazi ékkövei, a 15 köves Smiths De Luxe’ sorozat. 1953 jelentős év volt az Egyesült Királyság számára, ekkor kezdődött ugyanis a II. Erzsébet nevével fémjelzett történelmi korszak, ami a XXI. század harmadik évtizedéig tartott. A koronázás, amelyre abban az évben június 2-án került sor, a büszkeség és az ünneplés napja volt a britek számára. Az ünnepi hangulatot erősítette, hogy a brit kormány megbízásából indult expedíció sikerrel járt. Pár nappal korábban, május 29-én ugyanis, az új-zélandi születésű felfedező, Edmund Hillary és partnere, a serpa hegymászó, Tenzing Norgay felértek a Mount Everest csúcsára.
A történet ezen pontján, mint mindig, most is megjelenik a Rolex – konkrétan a Rolex Explorer, az ugyanabban az évben kifejlesztett robusztus Ref. 6098 „pre-explorers” (A Rolex Explorerről és történetéről itt olvashat bővebben), de ma már tudjuk, hogy a felfedezőknek az Everest-küldetés során más karóráik is voltak, konkrétan Smiths-ek. Egyes források odáig merészkednek, hogy azt sugallják, Hillary valójában nem is Rolexet, egy Smiths Deluxe 404-et-t viselt abban a történelmi pillanatban, amikor felért a csúcsra.
Ígérem, ha sikerül egy ilyenre szert tennem annak egy külön bejegyzést fogok szentelni. Ennek a korszaknak a gyűjthető darabjairól ITT, bőven találsz információt
A többi Smith-em már nem a fénykorból való. Inkább azt mondanám, ezek a modellek a cég -ma már tudjuk, hogy – utolsó próbálkozásai voltak, bár elmondható róluk, hogy meghaladták a korukat. Ez is lett a vesztük. Az egyik egy műanyag tokos búváróra 1968-ból, amit közkedveltebb nevén Noryl-tokosként ismernek. Ránézésre nagyon hasonlít az akkoriban megjelent Eloga “Flipper” modellre, azzal a különbséggel, hogy míg az Eloga egy 17 köves ETA szerkezettel készült, addig az angolok ezt az órát egy egyszerűbb, 1 köves EB 8800 szerkezettel látták el. Ennek ellenére ma is remekül működik és mindössze 25 euróért vettem, így könnyedén tudom értékelni, mint ipari érdekesség.
A tok mérete : 37×46.5 mm , magassága: 14 mm, műanyag tok,18 mm-es szíjjal. Egy kézi felhúzos EB8800 szerkezettel
Nagy kedvencem még a 70-es évekből, egy Smiths Astrolon. Ez is egy 1 köves szerkezettel szerelt óra, de ( dobpergés) ez egy részben műanyag alkatrészekből készült Agon szerkezet, amit igazán különlegesnek tartok.. Szintén nem volt egy nagy beruházás a maga 30 eurós árával, szemben az azonos mozgással rendelkező Tissot közel 1000 euros Research Idea 2001 szériájával. Igaz, ami igaz, a Tissot skeleton stílusa sokkal ütősebb.
A tok mérete : 38×35 mm , magassága: 12 mm, aranyozott tok,22 mm-es szíjjal. Egy kézi felhúzós Agon által gyártott Astrolon mozgással
A fiók mélyén találtam egy Services Colonial-t működő mechanikával, de hiányzó másodpercmutatóval és egy beázott számlapos JW Bensont.
A brit órák gyártásának egyik jelentős szereplője volt a Services Watch Company. A céget 1926. június 14-én alapította Frank Liquorish, Leicesterben. Negyven év alatt óriásit nőttek, a 60-as évek végére egy közel 27000 m2 méretű gyárrá fejlődtek, de a dicsőség nem tartott soká, 1972-ben lehúzták a rolót, és egyszerű órakereskedésként működtek tovább.
Ez egy Services Colonial tropical számlapos, tok átmérő : 32mm , magassága: 12,2 mm, krómozott tok,16mm-es szíjjal és egy kézi felhúzós szerkezettel
A harmadik a JW Benson, amire véletlenül akadtam. Nivada compensamatic-ra vadásztam amikor felugrott ez az óra, ami egy az egyben egy compensamatic, csak átlogózták a számlapot, még a koronát sem cserélték le. Az óralap elég rossz állapotban van, momentán próbálok keresni egy másikat, de eddig csak egy eggyel korábbi típushoz valót találtam.
Maga a cég egy igen régi patinás angol óragyártó, 1847-ben alapították Londonban. Először mint ékszer és óra kereskedés működött, majd az 1850-es évektől kezdett saját órákat gyártani, királyi engedéllyel még kormányzati beszállító is volt. A második világháború alatt a gyárat bombatalálat érte, több ezer óra tönkrement, és innentől kezdve a cég már nem gyártott saját órákat, hanem kiskereskedőként folytatta. A cégnevet viselő órák kiváló minőségű svájci szerkezeteket használtak , amelyeket olyan gyártók szállítottak, mint a Vertex (Revue), Universal Genève , Cyma/ Tavannes , Longines, Nivada és az angol gyártó, az S. Smith & Sons. Tehát érdemes figyelni ezeket az órákat, mert soha nem tudhatod mit rejtenek belül.
Ez teljesen a Nivadára épül , tok átmérő: 34 mm, magassága: 9.3 mm, krómozott tok,18mm-es szíjjal és egy kézi felhúzós compensamatic szerkezettel.
Még két másik nagy, magukat brit órák gyártójának nevező cég volt ismert, akik karórát fizikailag soha nem gyártottak. Az egyik a mai napig is működő Sekonda, a másik a már megszűnt Bentima.
A „Sekonda” márkát a ChasProm hozta létre és az órákat eredetileg a Szovjetunióban, a moszkvai 1. számú óragyárban, valamint a leningrádi Petrodvorets óragyárban gyártották. Később már az összes szovjet óragyár beszállított. A Szovjetunió felbomlása után a Sekonda-nak már nem voltak orosz kapcsolatai, és 1993 óta minden óráját hongkongi gyárakban gyártják.
Az eBayen látszik, hogy a 80-as években hihetetlen mennyiséget adtak el a szigetországban és 20-50 euró között simán lehet találni ritka darabokat is ( UFO,TV vagy akár vekkereket is) Jópofa , hogy a Sekunda bátran felvállalta a “Made in USSR” címkét az órákon, ellentétben pl. a Cardinal kanadai céggel, akik inkább kihagyták a szovjet hivatkozást.
A Bentima története számomra elég homályos, de úgy vélem, az ORIS-szal egy időben jelent meg a szigetországban, mint a cég fő importőre. Az eBay.uk oldalán rengeteg ilyen órát találni, amelyek többsége átlogózott ORIS, de néhány EDOX is előfordul. Van egy 1974/75-ös The Bentima Company Ltd / Oris Watches katalógusom, de nehéz további információkat találni. Érdekes módon, az átlogózott ORIS-Bentima modellek néha drágábbak, mint az eredeti ORIS-ok, míg az EDOX esetében pont fordítva alakultak a vintage darabok árai. Pár éve sikerült 50 euróért beszereznem egy Bentima-ként hirdetett EDOX Signet-et, ami EDOX név alatt 100 euró alatt ritkán elérhető. A tok mérete 36,5×36 mm, magassága 10,5 mm, acél tokkal, 18 mm-es szíjjal és automata szerkezettel.
Van még egy másik Bentima órám is a fiókban, amit bontásra vettem néhány euróért. Ez egy nagyon korai darab a 40-es vagy 50-es évekből, amelyből már felhasználtam a billegőt és egy mutatót.
Gondoltam, írok még a nem angol, de Angliában is gyártott márkákról is. Mivel azonban szeretnék külön bejegyzést szentelni a Timexnek és az Ingersollnak is, ezt a témát inkább egy következő alkalomra halasztom. Egy régebbi írásomban a Kronométer.hu-n már volt szó a brit órák újjáéledéséről, ahol olyan márkák, mint a Christopher Ward, a Studio Underd0g és Roger W. Smith álltak be a „Made in Britain” életérzés feltámasztása mögé. Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben az utazásban a brit órák világában!
Forrás: Brit óragyártás története – Camden Watch Company, Chronopedia, Science Museum Group
Szerző
