Az óraipar meghatározó alakjai cikksorozat 1. részében, Louis Cartier volt terítéken a világhírű ékszerbirodalom dinasztiából. A kérdés, hogy miként érintett egy magyar grófnő az órás világban? Tartsatok velem, amennyiben érdekesnek tartjátok a Békés vármegyei vonatkozást!
Lassan már mindenki tudja rólam, hogy őrületes „Cartier fan” vagyok és a kutatásaim során felfedeztem egy nagyon érdekes, magyar történelmi szálat. Egy női névre lettem figyelmes, amely szorosan összefonódik a Cartier famíliával és több, a közelemben elhelyezkedő kastély is viseli a család nevét. Ez a személy, akire felfigyeltem maga Jacqueline Almasy grófnő.
Louis Cartier az órásvilág meghatározó alakjaként több klasszikus darabot is alkotott, amely mindig elismertté fogja tenni a nevét az időmérők univerzumában. Első feleségével Andreé-Caroline Worth-al érdekházasságot kötöttek, szülői nyomásra és ennek fényében nem volt felhőtlen a kapcsolat. Egy gyermekük született, majd az évek során Louis egy szerelmi viszonyba bonyolódott Jeanne Toussaint-al, aki később tervezőként dolgozott a Cartier birodalomban.
Vajon ki is az az Almásy Jacqueline grófnő és miként kerül képbe a Cartier magyar vonatkozása?
Louis 13 évvel a válás és a Jeanne Toussaint-el való viharos kalandja után megismerkedett Almásy Jacqueline Erzsébet Mária kisasszonnyal. Magyarország egy picinyke településén, Békés megyében, azon belül is Kétegyházán látott napvilágot Louis Cartier majdani 2. felesége, 1895. április 9-én. Mivel jómagam is ebben a vármegyében élek, természetesen első dolgom volt felkutatni a helyet, ahol a grófnő született és utána jártam a családfának.
Amennyiben kicsit messzebbről indulunk, úgy Jacqueline ükapját Párizsban 1815. augusztus 11-én magyar grófi rangra emelte I. Ferenc király, innen ered a grófnő megnevezés. Édesapja gróf Almásy György, édesanyja Zichy Zenaide grófnő volt és harmadik, legkisebb csemeteként született a famíliába.
Gyermekkorát a már említett kastélyban töltötte, melynek csodálatos parkjában sétálgattam, ám sajnos már nem látogatható, csak a hangulatos, hatalmas fákkal teli udvar rész. Fiatalkorában is érdekelte a családi hagyománynak hódoló versenyló és kutyatenyésztés. Eközben megérkezett a szerelem is a leány életébe és 22 évesen Bissingen-Nippenburg Károly gróf felesége lett, aki a Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred egyik főhadnagya volt.
Szerelmük és házasságuk sajnos nem tarthatott sokáig, mindösszesen 10 hónapig, hiszen férjének katonatisztként háborúba kellett vonulnia. Az ifjú nemes ezredével együtt hősiesen végigharcolta a galíciai és a tiroli frontot, ám a világháború utolsó évében, július 6-án egy olasz repülőgépbomba repeszeitől súlyosan megsérülve elvérzett a Piave folyó menti, Termine di Cadore nevű falucska közelében.
Így a 23 éves gyászoló özvegy a túlélés érdekében folytatta a már korábban is űzött szenvedélyét, hiszen 1913-tól férje haláláig csaknem minden évben megnyerte az országos női díjugrató versenyt, Andrássy Géza gróf Kedély nevű lovával. Igazán tehetséges, szép és fiatal volt, így nem véletlen, hogy a férfiak is felfigyeltek Jacqueline-ra.
A megismerkedés pillanata
Versenylóistálló tulajdonosként később több európai derbin is részt vett saját nevelésű paripáival, így 1923-ban eljutott a franciaországi Deauville-be is. Ezen a fürdőhelyen ismerkedett meg a világhírű és dúsgazdag, de előző feleségét már háta maga mögött hagyó Louis Cartier párizsi ékszerkirállyal, aki 48 éves fejével rögtön udvarolni kezdett a már akkor 28 éves arisztokrata lánynak.
Louis Cartier addig „csapta a szelet” a magyar hölgynek, hogy beadta a derekát és 1924. január 10-én összeházasodtak Budapesten és a kétegyházi kastélyban tartották meg a lakodalmat. Az esküvő utáni évben már érkezett is a gyermekáldás, Claude Cartier képében.
Természetesen Louisnak ingáznia kellett az üzlet miatt, ezért szükség volt egy magyarországi lakhelyre, melyet Hatvany Lajos bárótól vásároltak. Budapesten a Tárnok utca 5. szám alatti palotát találták alkalmasnak erre a célra, amely Louis számára olcsónak számított a maga 210 millió koronás vételárával 1928-ban.
A Cartier család nagy gondot fordított a budai lakhely berendezésére és pár értékesebb bútort Párizsból hozattak, valamint a Loire-menti kastélyok eladósodott tulajdonosainak XVI. Lajos korából származó ülőgarnitúráiból válogattak. Ezeket a tárgyakat vonattal és magánrepülőgéppel utaztatták Pestre. A többi használati tárgyat és kelléket (szőnyeg, függöny, csillár, festmény stb.) a Schmidt Miksa neves bécsi bútorgyáros kiscelli kastélyában kialakított mintaboltból szerezték.
A hírlapok is igazán szerették Jacqueline grófnőt, akit a házassága és származása miatt is az arisztokrácia „társasági elitjének” tartottak. Tündökölt, jól öltözködött, finom és diszkrét, ámbár drága ruhatárával sokszor megjelent az Operában, valamint Louis Cartier távollétében bálokat szervezett a házában.
Általában dél körül reggelizett, ezután jött a séta, a tenisz, a svábhegyi golfozás, esetleg galamblövészet, amelyből a legismertebb ilyen hely a Margit-sziget északi csücskében volt. (Ennek a helyén van most az Árpád híd szigeti lehajtója.) Modern, száguldásért rajongó dámaként gyakran indult budapesti automobil-versenyeken is, amelyeket 1929-től csaknem minden évben megnyert Talbot Coupe Cabriolet gépkocsijával.
Fényűző luxusban élt, amíg Cartier a párizsi Rue de la Paix 13., valamint két londoni New Burlington Street 4. és New Bond Street 175–176. boltja és saját háza között ingázott, addig Jacqueline 1934-ben az egyik párizsi szórakozóhelyen kalandba keveredett. Férje egyik ügyfele, majd később barátjává avanzsált XIII. Alfonz spanyol királlyal.
A magyar napilapok is különbözőképpen festették le az esetet, olvashattunk egy laza flörtről vagy akár a született kujon újabb hálójába ragadt áldozatról. Miután párizsi palotájukban Louis Cartier kezébe akadt Alfonz feleségének címzett intim távirata, a féltékeny ékszerkirály 1934-ben beadta a válókeresetet.
Cartier vagyona hatalmas volt, amit nem lett volna olyan egyszerű feldarabolni, illetve a fiuk kedvéért is adtak egy új esélyt egymásnak és kibékültek a felek. Gyorsan meg is vették a második budai otthonukat, ami a Wesselényi, ma Táncsics Mihály utca 11. szám alatt található. Ezt az ingatlant 1936-ban építették át modern neobarokk stílusúvá, amelynek terveit a Horthy-korszak egyik legfoglalkoztatottabb építésze, Szepessy Sándor készített el.
Budapest ostromakor az 1928-ban vásárolt Tárnok utcai ház négy szovjet aknatalálatot is kapott, így az épület szinte teljesen leomlott. Míg a törmelék alól kikandikáló, XVI. Lajos korából származó bútorokat a lakosság a nagy hideg és fagy miatt tűzifaként elégette, addig a Vörös Hadsereg katonái a műkincseket egyszerűen zsebre tették.
Jacqueline egyik testvérénél is rendszeresen vendégeskedett a Cartier házaspár, akár hónapokig. Gróf Almásy Pál és feleségénél a Zichy palotában, akik a dunai oldal első emeletén éltek egy csodálatos panorámával rendelkező kétszáz négyzetméteres lakásban. Sajnos a szovjet tüzérség ezt az épületet is lebombázta.
A második világháború idején Almásy Jacqueline grófnő és férje elhagyta Párizst, és New Yorkba menekült. Nem sokáig élhettek azonban együtt a tengerentúlon, mert Louis Cartier 1942-ben váratlanul meghalt. Mrs. Cartier tíz évvel később, 56 éves korában hunyt el rövid betegség után Manhattanben. Sírja Versailles-ban, a Cimetiére des Gonards temetőben, a Cartier család sírhelyén található.
Gyermekük Claude Budapesten született, de Amerikában élte le az életét, mint a Cartier New York elnöke és vezérigazgatója, valamint nemzetközi bobos és edzőként tevékenykedett. Nagyszerű filatelista, azaz bélyeggyűjtő volt és 1975-ben hunyt el.
Az Almásy grófok egykori romantikus stílusú kétegyházi kastélyparkjában 1952-ben indult meg a középiskolai oktatás, a Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola, mely kezdetben mindössze két tanteremben és öt tanerővel felnőttképzést folytattak, hogy rövid idő alatt minél több szakembert adhassanak a mezőgazdaságnak. A Kétegyházán található lakodalmi helyszín parkja a mai napig is látogatható és kívülről körbejárható az épület. Hatalmas élményt nyújt meglátogatni egy Cartier rajongónak ezt a helyszínt tudván, hogy itt mulatott a család a nagy napon.
Az egykori Cartier-palota pedig 1958 és 1964 között született újjá, de ez a ház már nem az a sokat megélt ház volt. Csak homlokzatának egy részlete, illetve csúcsíves középkori kapualja az, ami emlékeztet még egykori lakóira.
Sokáig nem tudtam arról, hogy a dinasztiának magyar vonatkozása is van. Magyarországi otthonok, bálok, lakodalom, szülőház, egyszóval egy kicsit most még közelebbinek érezhettem kicsit a családot, ezenfelül a történelmüket is. Remélem hamarosan Budapestre is ellátogatok megkeresni a cikkben szereplő helyszíneket, hogy kicsit megálljak az épületek előtt az egyik Cartier karórámban és eltűnődjek azon, hogy itt álltak valamikor ők is!
Mindig egyetlen mondat jut eszembe, amikor elkap a „Cartier láz” és lehetetlen megunni.
„Sose utánozz, mindig alkoss!”
Forrás: Cartier, Index, Almásy-Kutny kúria
Szerző
- Amatőr és lelkes óragyűjtő a szépségiparból. Igyekszem megállni a helyem az 5BAR csapatában egyedüli csajként és olvashattok tőlem divattal is egybekötött órás tartalmakat, nem csak női "ékszerekről".
Legfrissebb bejegyzések
- 2024.09.13.CikkekA lagúnák városa egy számlapon?
- 2024.08.30.CikkekPodcast témánk kiegészítése, egy nő szemszögéből
- 2024.07.01.CikkekÚjra londoni élmények
- 2024.05.31.CikkekAz óraipar meghatározó alakjai 6. – Hans Wilsdorf