Érzékeny téma ez nekem. Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek van már jó pár igazán megbánt eladása a háta mögött, de számomra a kicsi Sinn 556i lesz mindig is a legmélyebb seb az összes közül…
Történeti áttekintés
Helmut Sinn egy második világháborús pilóta volt, aki 1961-ben alapította meg a „Helmut Sinn Spezialuhren” (Helmut Sinn speciális órák) gyárat Frankfurtban. A speciális főleg a repülőgép műszerfalórákban és pilóta kronográfokban nyilvánult meg. Így vetélytársaihoz képest egy viszonylag fiatal márkáról beszélhetünk.
1994-ben a márka egy új vezetőt kapott, aki alatt olyan ma is ismert modellek készültek el, mint például az EZM1, vagy EZM2 is. Ez az úriember nem volt más, mint Lothar Schmidt. Kis érdekesség, hogy az ő vezetése alatt készült el a jogilag is tiszta Sinn 903, ugyanis a Sicura mellett a Sinn is megvásárolta a jogot a Breitling Navitimer dizájn használatára. Mindemellett még a Bell & Ross-nak is gyártottak órát.
A legtöbb ember számára a Sinn márkanév főleg onnan lehet ismerős, hogy sok technológiailag érdekes újdonságot mutattak be a működésük során. Ilyen például az anyaghasználat terén új TEGIMENT acélkezelési eljárás, a Diapal kenésmentes gátszerkezet, az AR páramentesítő technológia és még napestig lehetne sorolni. A márka természetesen a mai napig aktívan fejleszti újításait. Sajnos Helmut Sinn 2018-ban hunyt el 101 évesen, de öröksége tovább él a gyár rendkívül sikeres óráiban.
A Sinn 556 család
A gyár történetét elolvasva talán már nem is annyira meglepő, hogy a fő irányvonal mindig is a pilótaórák készítése volt. Jelen cikk tárgya, az 556 modellcsalád is ezek közé sorolható. Eme kollekció óriási sikere több tényezőnek is köszönhető – visszafogottság, minőség, kényelem.
Az 556 kollekción belül különböző modellekkel találkozhatunk, melyek betűkkel vannak elkülönítve – A, A RS, I, I RS, I S, I B… Igen, mind egy-egy fajta kombinációt takar. Akad itt sima fekete számlapos dátummal és pálcika indexekkel (ami amúgy az én személyes kedvencem is), fekete számlapos dátummal és számozott indexekkel, ezen kettő piros mutatókkal, gyöngyház számlapos, galvanizált kék, színes… Utóbbiak megvásárolhatók „tiffany” kék, citromsárga, smaragd zöld illetve karneol piros színben, de sajnos csak 400 darabos limitációban. Vagyis aki nem találja meg ezek között a számára szimpatikus verziót, annak valószínűleg az egész gyűjtemény nem tetszik.
Mindegyik kiadás közös jellemzője a korona nélkül 38,5 mm-es rozsdamentes acél tok, a 200 méteres vízállóság, koronazár, elöl kettő, hátul egy rétegű tükröződésmentesített zafír üveg valamint a választható szilikon vagy fémszíj. Ezeket összevetve azt gondolom, hogy méltán nevezhet az óra a tökéletes „toolwatch” (szerszámóra, mondhatni tökéletes mindenes) szerepére.
Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy szerény véleményem szerint a „H” szemes fémszíj ZSE-NI-Á-LIS! Nem túl olcsó, de mindenképp megéri. Kényelmes, nem zörgős, összességében nagyon jó minőségű. A csaton 3 pontban található mikroállítási lehetőség, valamint a szemek csavarosak, amihez a gyártó mellékel számunkra kettő darab megfelelő méretű imbuszkulcsot, egy szíjszerelő szerszámot, valamint menetrögzítőt. Hát ki hallott már ilyet?
„A külső belső nélkül nem sok…”
Most pedig következzék a fekete leves, ami elsőre nem hangzik nagy durranásnak, pedig nagyon is az – a szerkezet.
A kezdetek kezdetén ETA 2824-2 „igásló” szerkezettel szerelték mindegyik Sinn 556 kiadást, viszont különböző okok – főleg beszerzési nehézségek – miatt Sellita SW200-1 verzióra váltottak. A kettő könnyen megkülönböztethető, az üveg hátlapon keresztül látszik a felhúzósúly formáján a változás. Az, hogy mik a különbségek, hasonlóságok egy egész cikket megérne, de rövidre fogva: az ETA szerkezetek licenszei lejártak, emiatt akárki jogi problémák nélkül gyárthatja azokat. Ezt a lehetőséget lovagolja meg ma a Sellita, valamint az STP is. Vagyis tulajdonképpen 95%-ban ugyan azt a szerkezetet kapjuk, csak más néven, pici módosításokkal. Ezzel nem volna nagy gond, viszont a Sellita szerkezetek minőségbiztosítása esetenként problémás.
Időnként megesik, hogy egyes Sellita szerkezetek csont szárazon (olajozatlanul) mennek ki a boltok polcaira, bizonyos alkatrészek rosszabb minőségűek – vagyis általánosságban kényesebbek tudnak lenni. Ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam. A saját 556-osom esetében az óra 2 éves korában az automata felhúzás egyik kereke megadta magát, cserére szorult. A tünet az volt, hogy koronáról húzás közben a rotor is útra kélt, mondhatni „pillangózott”. Ez nem okozott a felhúzásban gondot, na de nemá’…
Szóval új Sellita szerkezettel óra esetén is érdemes a legelső szervízt 5 év helyett inkább 2, maximum 3 évnél megejteni a biztonság kedvéért. Viszont azután, hogy megkapták a kellő törődést és szeretetet egy hozzáértő órástól, ugyan olyan jó szolgálatú igáslovak tudnak lenni ezek is.
Záró gondolatok
Hazai viszonylatban sajnos a márka nagyon alulértékelt, az 556 család mérete okán pedig még inkább, sokan „női méretként” hivatkoznak rá. Pedig higgyük el, 40mm alatt is van élet, ráadásul nem is unalmas! Nemzetközi viszonylatban egy nagyon közkedvelt darabról van szó, általában 2-3 napnál tovább nem is maradnak meg az online eladásra kínált példányok. Jelenleg a gyártó oldaláról rendelve több hetes várakozási idővel kell számolnunk.
Az én meglátásom szerint ez az óra néha a legunalmasabb, néha pedig a legkirályabb a világon. Tud mindent, amit kell a mindennapokhoz, valamint rengeteg féle szíjjal fantasztikusan hordható, mondhatni szíjgyilkos. Akár 1 darabos órakollekcióba is bátran ajánlom annak, aki -most kapaszkodjon meg- az 500-600.000 forintos tartományban keres. Vagyis az óra nem olcsó, köszönhetően sok dolognak, de egy biztos: aki rászánja magát, az biztosan nem fog csalódni! Ugyanis nem közhelyes, kényelmes, nem gondolja túl magát. Szerethető, kiváló társ a mindennapokban. Magam is egészen biztos, hogy vissza fogok vásárolni egyet a saját gyűjteményembe! Neked is volt olyan eladásod, amit utólag megbántál?
Szerző
- Huszonéves, gyógyíthatatlan óramániás. Hobbimat iskolai szintig fejlesztettem, így néhanapján erősen kocka dolgokat is olvashattok tőlem. Órás kalandjaimat, illetve fejlődésemet igyekszem dokumentálni képes, valamint írásos formában is – előbbit főleg Instagramon, utóbbit pedig itt, az 5BAR oldalán.