Bizonyára mostanra már kiderült számotokra, hogy az én szívemet leginkább a hétköznapinak legkevésbé sem mondható órák dobogtatják meg leginkább. Igyekszem a látókörömet folyamatosan bővíteni és ezeket a kitekintéseket veletek is megosztani. Viszont mindennek ellenére a Seiko számomra olyannyira biztos pont, mint a vasárnapi húsleves és a rántott hús, amely mindig jólesik. Azonban mindig érdemes egy kis helyet hagyni a desszertnek is, íme a SARX055.

Október közepe van.

A napos, meleg időt felváltotta a szürke és komor hangulat. Egy kávézóban ülök éppen a frissen elkészített cappuccino mellett, és a pulóver mögül, finoman előbújó fegyverszürke óra eszembe juttatja, milyen hosszú másfél év van mögöttem. Kicsit kizökkenve a valóságból felhúzom a ruha ujját, hogy megcsodálhassam a nemrégiben beszerzett SARX055-ösömet. Az órára ránézve azonnal beugranak a sikeres vásárlást megelőző próbálkozások, amelyek hol kisebb, hol nagyobb kudarcba fulladtak. Ezek miatt most még édesebb a gyümölcs és a pillanat minden rezdülését megélem.

Némán… csendben… ülök az órát csodálva.

Talán félhangosan még azt is kimondtam, „megérkeztem”.

A helyzet igazán idilli,mondhatni, hogy már-már álomba illő. A csodálkozás közepette éppen eltelt annyi idő, hogy hozzákezdhessek a mostanra fogyaszthatóra hűlt kávéhoz. Ugyan jobbkezes vagyok, de egy ilyen ziccert nem hagyhattam ki, ezúttal a bal kezemmel emeltem a számhoz a csészét, ezzel is lehetőséget adva mindenki másnak, hogy megnézhessék az órámat. Ebben a pillanatban viszont, az órában dolgozó szerkezet működési zaja, mint egy villámcsapás hatolt belém, hogy lehet valami ennyire művészi és faragatlan egyszerre. Ez az apró kis porszem teljesen megakasztotta az eddig meghitt és gondtalan filmet, ami a fejemben zakatolt. Másodpercek alatt felsejlettek mindazon fájó pontok, amelyek a tökéletes óráról alkotott képet, mintha kalapáccsal törték volna ezernyi darabkára.

Jó-jó nyugtattam magamat, nincsen semmi gond…

…máshonnan ismerem ezt a szerkezetet, tudom mit lehet tőle várni, de mégis… Ez a csomagolás mást érdemelne. Oké, rendben papíron legalább tudja, amit kell, hiszen fél nappal tovább zakatol, mint a svájci igásló társa, és alapvetően nem problémás werkről van szó.

Megnyugtatva magamat engedem vissza a bögrét az asztalra és mire leér, igazából már szinte a feledés homályába merült a szerkezet tohonya kerregése. Talán teljesen megszűnne a keserédes íz a lelkemben, ha a japánok 4 Hz-esre tervezték volna ezt a 6R15-ös modult, mert így a gyönyörűen kialakított és elegánsan feszes másodpercmutató működése enyhén délceg mozgásba csap át. Hagyjuk is, hessegetem el ezeket a negatív gondolatokat, hiszen ki a fene fogja ezeket figyelni, amikor a számlapon visszaköszön ránk a hideg téli reggelek jégvirágos ablakán keresztül látott zimankós táj.

A kávézó kényelmes foteljében elterülve figyelem a körülöttem ülő emberek csuklóját, hátha megvillan egy-egy érdekes darab, amely számomra felül tudja múlni a kezemen lévő, kívánatos Seiko modellt. Hirtelen semmi meghökkentőt nem láttam, fekete és fehér számlapos órák tömkelege jön szembe, amelyeken kevésbé, illetve nagyon ismert márkanevek feszülnek büszkén. Halk sóhajtással győzködöm magamat: bezzeg az enyém, textúrált számlap, kékített másodpercmutató, tükörfényesre polírozott mutatók… soroljam még?

Csak azt az egyet sajnálom, hogy…

…ebből a külvilág felé semmit nem kommunikál. Látszatra ugyanaz a sótlan ketyegő, amiket az előbb spottoltam. Persze egy Seiko, főleg a felsőbb polcról nem feltétlen a magamutogatásról és az arcba mászó stílusról szól, sokkal inkább a viselőjének „vetkőzik” le igazán. Ehhez tulajdonképpen meg kell érni és a birtoklás helyett teljes szimbiózisba kell kerülni az órával. Bögrével a kezemben forgatom, csavargatom és emelgetem a karomat, csak hogy végre nekem is megmutassa magát a fehér csoda, amely nem egyszerű feladat és jókora türelemre tanít. Nagy nehezen sikerül is, viszont önmagában, pusztán a létezésével nem varázsol el, bele kell tenni minden alkalommal ezt az energiát.

Hogy lehet valami ennyire könnyű és légies?

Közel 40%-kal könnyebb, mint az acél társai, ami persze az égvilágon semmit nem fog neked mondani, az viszont igen, hogy már a kávéscsésze emelgetése közben is feltűnik, mennyire nincsen rajtam óra. Hogy a fenébe lehet ez? Pokolian ellenálló ezzel az anyaggal is az óra, de közben folyamatosan jelen van az „elfelejtettem reggel órát venni” és/vagy „lelopták a csuklómról” érzés. Utóbbiakat akármennyire is szeretném, de nem jó érzéssel töltenek el és az sem, hogy a szerkezet harsány működését, a szíj kellemetlen csörgése, zörgése elnyom olykor. Mintha Edgar Allan Poe művébe csöppentem volna és hiába akarom, nem tudom elhajtani a Hollót. Sőt már-már a fülembe is cseng: „Soha már!” Komolyan mondom, szerintem ezt direkt csinálják velem a japánok.

Hova tegyelek téged, szalad ki a számon?

Hiszen annyi ideig kerestelek, kutattalak… Most végre a siker mámoros felhőjében kellene éreznem magamat. Ezt a pillanatot teljesen másként festettem le magamban korábban, amelytől nagyon távol vagyok és nem tudom, valaha elérhető közelségbe fog-e kerülni.

Éppen az elfogyasztott kávét szerettem volna kifizetni, amikor ebbe az álomképbe selymesen betolakodott a 6:30-ra állított hétköznapi ébresztőóra hangja. Legtöbb esetben nem emlékszem az éjjel történtekre, ez viszont kristálytisztán megragadt bennem és a hatása a teljes reggeli készülődési folyamat során kitartott. Kellemes és jó érzés járt át mindvégig, hiszen egy nagyon különleges óráról szólt a történet. Az aznapra kiválasztott ruhadarabokat már felvettem, a kiváló összképhez egy remek karóra hiányzik csak.

A hármas óratartómat kibontva pedig, mintha egy méretes kő esett volna le a szívemről, ugyanis a SARX055 helyén üres párna fogadott, hiszen az órát előtte nap eladtam. Göröngyös utazás volt a miénk, amelyben fel kellett ismernem, hogy rosszkor voltam rossz helyen. Ez a modell minden hibája ellenére egy fantasztikus műremek, amelyhez kétségtelenül érni kell még.

Olyan, mint egy kiváló festmény: ha úgy tekintesz rá, mint színes festékek egy vásznon, akkor téves úton jársz… Máskülönben elképesztő élményben lesz részed!

Ugyan egyelőre búcsút intettünk egymásnak kedves SARX055, de pár év múlva ismét találkozunk, ígérem!

Szerző

Joó Szabolcs

Bakancslistás tétel volt egy komoly óra beszerzése 30 éves koromra. Azóta eltelt pár év és időközben a letudandó feladatból hobbi és szerelem lett, amelynek állomásait igyekszem veletek is megosztani.

Legfrissebb bejegyzések

További cikkek

• 2025.05.16.CikkekAision Hang AN-HS01
• 2025.05.05.CikkekChristopher Ward Twelve 36 mm
• 2025.04.21.CikkekSzületésnapi frissítés – Orient Bambino Sun & Moon 75th Anniversary
• 2025.04.18.CikkekChristopher Ward C65 Desk Diver