Biztos vagyok benne, hogy minden családban van egy bizonyos Seiko, amellyel utána azonosítják ezt a márkát. Valójában az ilyen történetek eredményezik azt, hogy a mechanikus kronográf JDM Seikora is megkapod életed legszebb bókját: „ez is csak egy Seiko”.

A JDM betűszót nemcsak kizárólag az órás közösség ismeri, hanem számos más területen is használatos, amely a „Japanese Domestic Market” -et takarja, magyarra átfordítva japán belpiacot jelent. Amennyiben egy termék leírásában ezt a három betűt látjátok, az azt jelenti, hogy a szóban forgó termék (esetünkben óra), kizárólag a japán piacon volt elérhető, amely ad egyfajta különlegességet.

Napjainkban világszerte, így Európában is egyre nagyobb és szélesebb körű rajongótábora van ezeknek a modelleknek, amely nem meglepő hiszen többségében nagyon jó ár-érték arányú órákról van szó. A limitált elérhetőség miatt pedig még az a kellemetlenség is ritkán fordulhat elő, hogy az utcán szembejövő csuklóján ugyanaz a kincs feszül, mint rajtad. Khm… itt és most kérem tegye fel a kezét, akivel egyébként ez bármilyen órával előfordult már…

Bevallom férfiasan engem is beszívott ez a világ és számos JDM Seiko után végre hozzájutottam egy valódi nagyvadhoz, amelynek felépítése és megoldásai mindig is erősen izgattak. Számomra (most minden igazán, mélyen óraszakértő verbális verését érzem a bőrömön) a mechanikus kronográf a legérdekesebb és műszaki szempontból leginkább csodálatra méltó komplikáció, amely egyben a modern világunk egyre kevésbé használatos analóg funkciója.

A Seiko szép történelemmel rendelkezik a mechanikus kronográfok területén, egészen 1964-ig érdemes visszakeresni az első ilyen órához, ugyanis akkor jelent meg a tokiói olimpián a kézi húzós, 5179-es szerkezettel szerelt első japán mechanikus kronó. Az oszlopkerekes, vertikális kuplunggal is ellátott werk csupán 6,1 mm magas volt és ún. monopusher kialakítást kapott, amely azt jelenti, hogy a kronográf működtetését egyetlen gombbal látták el, ezzel lehetett indítani, megállítani majd nullázni is a stopper funkciót.

Ezután vette kezdetét az őrült presztízs harc az első, automata felhúzású mechanikus kronográf címért, amiben a svájci gyártók vállvetve küzdöttek az arany medálért. Órástábortól függően lehet nyertest hirdetni, viszont tény, hogy a japánok a 8-as pályáról megleptek mindenkit és 1969 közepén megjelent az első, 6139-es szerkezettel szerelt óra a Seiko 5 Speed-Timer. A kicsit több, mint két év alatt fejlesztett rekorder csupán 6,5 mm magas lett, amely tekintve a benne található mérnöki megoldásokat, igen szép teljesítménynek tekinthető.

Na, de kanyarodjunk vissza a mai tesztünk alanyához a Seiko SARK007-hez, amely ugyan stílusában és hangulatában nem is lehetne messzebb az őstől, viszont ahogyan lenyomod a kronográf indítógombot megérzed abban a fémes, határozott kattanásban az elmúlt közel 60 év tapasztalatát. Akaratlanul is egy salakos futópálya mellé képzeled magadat, ahogy a stopper másodpercmutatója a versenyzővel együtt fut és vele együtt mozdul a másik két tű is, – 30 perces és 12 órás gyűjtő – pedig csak a főtt tojást raktad oda főni a családi vacsorához. Az érzés tehát megvan, de milyen ez az óra a mindennapokban, amikor éppen nem kell részidőt mérni?

Tömör gyönyör

Ezzel a két szóval lehet leginkább jól körülírni az óra teljes egészét. A tok kialakítása nagyon hasonló, mint a SARX modellek esetében, amik a Seiko fanatikusok körében mára igazi legendává nőtték ki magukat. A hosszú tokfüleken szépen kivitelezettek az elnyúló szálhúzott felületek, amelyeket kellőképpen ellensúlyoznak a tükörfényesre polírozott felületek és élek.

Sajnos a fizikát nem lehet meghazudtolni és a több, mint 15 mm-es vastagság miatt, oldalról egy nemzetközi multicég új, 10 emeletes irodaházához hasonlít leginkább, így ez azt is magában hordozza, hogy a súlypont magasan található. Emiatt, ha nincsen atompontosan belőve az óra a csuklóra hamar le tud fordulni az ember kezéről. Becsületükre legyen mondva, legalább nem hagyták egyben ezt a Góbi-sivatag méretű felületet és tettek bele egy éltörést, amely minimálisan ugyan, de vizuálisan összehúzza az óratok szélét.

A stopper funkció gombok számomra nagyon meghatározóak egy kronográf esetében, ettől válik igazán karakteressé, avagy unalmassá az óra. Itt szerencsére az előbbiről beszélhetünk, amelyet a szakma mushroom vagy umbrella gomboknak nevezett el, számomra egyszerűen csak Shrek fülei acél kiadásban. A korona „sajnos” jelölt, bevallom őszintén ebben a tekintetben mindig előjön az OCD-m, vagyis kényszeresen próbálom a csuklóhoz viszonyítva merőleges állásba hozni az S betűt, de mindig marad benne pár fok. A tok száraz adatai egyébként a mostani, csökkenő méretű trendbe jól illeszkednek: 40,7 mm korona nélküli átmérő, 47,3 mm tokmagasság és 15,2 mm vastagság, utóbbit leszámítva nagyon kellemes méret és kisebb csuklón is hordható.

A tok leírásából kiindulva biztos vagyok benne, hogy te is egy igazán gépies és kicsit talán elnagyolt, bumfordi indexekkel és mutatókkal ellátott számlapot képzeltél el ehhez az órához, de sajnos csalódni fogsz, pozitív értelemben. Ez az óra is, mint minden hasonló időszakból származó JDM Seiko fantasztikus formákkal és textúrákkal rendelkező számlapot kapott.

Gyakran nézek rá az órára csak azért, hogy megcsodálhassam a szinte „meztelen” számlapot, mert sok szögből úgy tűnik a japánok nem raktak rá zafírüveget. A mutatók és indexek gyakorlatilag teljesen megegyeznek a SARX035-ön találhatóval. A finoman polírozott, applikált, tetejükön rovátkolt indexek és a „dauphine” mutatók sem maradtak el, amelyek minden fényviszony mellett jól láthatóak a lakkfekete számlapon. Itt a lume csak rontana a formai kialakításokon, emiatt tökéletes döntés volt ezen extra elhagyása.

A folyamatos másodpercmutató és a kronográf két segédszámlapjának matt fekete háttere megtöri a fényességet, míg a három kisebb számlap szélén található enyhe fényes keret igényes tervezésről árulkodik. A dátumablak megkedvelése ugyan várat magára, mert mélyen ül a szám és elrontja a számlap szimmetriát, de idővel talán összebarátkozunk. Azt gondolom, hogy a kronográfok anatómiája miatt a leolvashatóság mindig csorbát fog szenvedi a sima, három mutatósokhoz képest, ez ebben az esetben sincsen másképp. Nem azt mondom, hogy a telefont kell elővenni megnézni az időt, de vannak olyan együtt állások, amikor több idő kell értelmezni a látványt.

A szíj

Tisztességes iparos munka, ha nagyon közhelyes összefoglalást szeretnék adni a szíjról. A tömör végszemekkel ellátott három soros acél szíj középső szemeinek szélén található vékony polírozott elemek kis fűszert visznek a megjelenésbe, ami jól illik az óra többi részéhez. Egész, illetve félszemek is találhatóak benne, így elég tág határok között állítható, viszont mikroállítási lehetőség nincsen a zárnál, ami számomra negatívum.

Tapintható minőségre, már ha van ilyen szó, nálam jelesre vizsgázott, nincsenek el nem dolgozott élek, nem vágja a csuklót, masszívan záródik a csat része is és oda nem illő nyikorgással vagy csörgéssel sem találkozunk. Szerencsére ettől eltekintve a tokfülek közé nagyon egyszerűen fel tudjuk varázsolni bármelyik kedvenc 20 mm-es bőrszíjunkat, ami teljesen megváltoztatja az óra megjelenését. Nem egy klasszikus értelemben vett „strap killer”, viszont bőrrel kifejezetten kellemes az összhang.

Szerkezet

Az óra sztárja természetesen a számlap alatt megbújó (haha csak úgy, mint egy elefánt a nyárfa törzsénél) 8R48-as automata felhúzású mechanikus kronográf szerkezet, amely a „mezei” – tehát nem Grand Seiko – tápláléklánc csúcsán helyezkedik el. Ahogyan az ős 6139-es esetében, itt is megjelenik a vertikális kuplung, az oszlopkerék, az innovatív Magic Lever felhúzórendszer, viszont itt a szerkezet több, mint 1 mm-ert hízott egészen 7,5 mm-ig, amely részben megmagyarázza a tetemes óratok vastagságot.

A 311 alkatrészből álló, 34 köves szerkezet 28 800-as féllengésszámon üzemel egészen 45 órán keresztül. A 4 Hz-es működés itt is áldásos, hiszen szebben úszik a mutató, utóbbi pedig figyelemre méltó eredmény egy ilyen teljesítményű és komplikációval rendelkező szerkezet esetében. Na jó elég volt az unalmas számokból és a marketing bullshitből, milyen használat közben?

Biztos ti is jártatok már úgy, hogy egy online videót elindítva a képminőség váltáskor hirtelen megáll a videó, vagy adott esetben jönnek a hangyák és zajos lesz a kép. Sok esetben ezt érzem a hasonló árkategóriába tartozó kronók esetében, hogy a szerkezet hagyományos működését a stopper elindítása teljesen agyoncsapja. A folyamatos másodpercmutató néha „szaggat”, a segédszámlapokon a percgyűjtők pozícionálása elcsúszik, a nullázás legjobb esetben is +/- 1 másodpercet jelent tehát az egész stabilitás odavész. Ezzel a jelenséggel kisebb mértékben és nagyobb odafigyelés mellett találkoztam ennél az óránál.

Határozott és erőteljes gombnyomás után indul a stopper, – köszi oszlopkerék – tehát a pulóvered nem fogja elindítani. Vajpuhán, megugrás nélkül indul útjára a stopper másodpercmutatója – áldunk téged vertikális kuplung, amely egyébként még ma is a drágább és igényesebb megoldások közé tartozik. Nincsen döcögés, a háttérben gőzerővel dolgoznak az apró alkatrészek a Magic Lever igyekszik minél hatékonyabban húzni a főrugót, hogy a stopper energiaéhségét ki tudja szolgálni. Végül, mikor lejárt a 11 perc és az odarakott tojás is megfőtt rendben, a háromfejű kalapács mechanizmus egyszerre pofozza vissza a stopper mutatókat a helyükre teljes szinkronban és késlekedés nélkül. Bámulatos az egész szerkezet működése főleg, ha az ember kicsit is járatos abban, mi történik a színfalak mögött.

Apropó színfalak, sajnos a szünetbéli show elmarad, hiszen hiába van panoráma hátsó üveg a szerkezethez, nem fog beindulni a nyálelválasztás. Japánosan letisztult és funkcionális minden, ami látható, viszont ez európai szemmel ingerszegénynek tűnik és nem mutat meg a tudásából pláne a működéséből szinte semmit. Kár érte, viszont nézzük a jó oldalát, így több ideig tudjuk a számlapot csodálni.

Verdikt

Összefoglalom nektek gyorsan a mechanikus kronográfról a tudnivalókat:

• Van felára a hagyományos 3 mutatóshoz képest? – Igen
• Megéri ezt a felárat? – Nem, legalábbis ami a mindennapi funkcionalitást illeti
• Több hasznosítható tudást kapsz a pénzedért? – Egyértelműen nem
• Többe kerül fenntartani? – Igen
• Eladásban legalább megtérül a sok szívás? – Talán részben

Na megjött a kedved hozzá? Észérvek mentén nulla, de tényleg semmilyen valódi értelme nincsen a mechanikus kronográfoknak a mi életünkben. Mégis azt mondom egyszer, ha teheted vegyél egyet, nézz utána, hogy működik és csak figyeld, mert barátom ez bizony maga a csoda.

Szerző

Joó Szabolcs

Bakancslistás tétel volt egy komoly óra beszerzése 30 éves koromra. Azóta eltelt pár év és időközben a letudandó feladatból hobbi és szerelem lett, amelynek állomásait igyekszem veletek is megosztani.

Legfrissebb bejegyzések

További cikkek

• 2025.06.20.CikkekMeggyőző?! – Venezianico Nereide Lapislazzuli
• 2025.06.13.CikkekKülönc elegancia – Beaubleu Figura Non Caritur
• 2025.06.06.CikkekÜde színfolt – Orient Mako 40 75th Anniversary Edition
• 2025.05.16.CikkekAision Hang AN-HS01