A REC Watches ezúttal a fellegek közé repít minket, egy olyan korba, amikor a vadászpilóták igazi szupersztárok voltak. Pilótaóra kicsit másképp, avagy kézzelfogható történelem a második világháború hadszínteréről
Rendszeres olvasóink már bizonyára tudják, ha a REC Watches kerül fókuszba, az minden bizonnyal valamilyen járműipari utalásokkal teletűzdelt, lenyűgöző, férfias karóra lesz, izgalmas körítéssel tálalva.
A feltörekvő dán óragyár „garázsából” járt már nálunk vadító motoros óra, borzolta a kedélyeket egy autós időmérő a turbó-korszakból, ezúttal azonban elhagyjuk a földfelszínt és magasra szárnyalunk, ráadásul nem is akármilyen repülőgéppel!
A Spitfire vadászrepülő indulásra és harcra kész!
Öveket becsatolni, felszállás!
Az ihletet adó história
A múlt század elejétől, az első világháború óta ismeretes az ászpilóták fogalma. Ők voltak a kor nagy sztárjai, hiszen a háborús propagandagépezet minden harcban érdekelt fél oldalán az egekig magasztalta az emberfeletti teljesítményt nyújtó katonákat, hogy a közvéleményt ilyesfajta megközelítésben is lelkesítse. Ezek a hősök befolyással voltak az otthonmaradt tömegekre, de a harctéren szolgáló fegyveres erők tagjaira is buzdítólag hatottak a különféle történetek a légi vitézek tetteiről.
Az „ászpilóta” fogalom az első világháború alatt született meg. Hamarosan, 1919 után meghúztak egy határt, miszerint legalább 5 légi győzelmet kell aratnia egy vadászpilótának ahhoz, hogy kiérdemelje az ászpilóta jelzőt. Érdekesség, hogy ez a megnevezés a mai napig érvényben van a világ legtöbb légierejénél.
Ebben az érában emelkedett a legnagyobbak közé Paterson Clarence Hughes, ausztrál származású vadászpilóta. Gyermekkorától rajongott a repülésért. Repülőgép modelleket és házi készítésű rádióberendezéseket gyártott otthon a sufniban, nagy lelkesedéssel. Innen aztán egyenes út vezetett az ausztrál légikadét iskolába, amelyet sikeresen elvégzett. Jól képzett pilótaként azonnal jelentkezett a RAF (Royal Australian Airforce – Ausztrál Királyi Légierő) kötelékébe, ahová természetesen felvételt nyert.
Az ausztrál és a brit kormány, még a második világháború előtt együttműködési megállapodást írt alá, így 1937. január 9-én lehetősége adódott Paterson Hughesnak Európába hajózni és harci pilóta tudását még tovább tökéletesíteni. Hazájának elhagyása nem volt könnyű döntés, azonban mindig vidáman hangoztatta, hogy a mérleg nyelve akkor dőlt végleg az utazás irányába, amikor a hazatérő bajtársak ódákat zengtek neki a könnyű életről, a fantasztikus brit sörökről és a gyönyörű lányokról, akik valósággal körülrajongták a pilótákat.
Kezdetben mintaszerű volt az élete, hiszen kiképzései során sikert sikerre halmozott. Két év elteltével a világ legképzettebb vadászpilótáinak egyikévé nőtte ki magát. Úgy érezte, megtalálta a számításait az öreg kontinensen.
A történelem azonban másképpen alakította hősünk életét, mivel Ausztrália 1939-ben belépett a második világháborúba Nagy-Britanniával és a többi brit gyarmattal együtt. A csatározásban a kontinensnyi ország és nemzet jócskán kivette részét, főleg a japánok ellen vívott ütközetek során bizonyították az ausztrál katonák rátermettségüket. Emellett jelentős segítséget nyújtottak szövetségeseiknek az európai hadszíntéren is a Németország és Olaszország elleni küzdelmekben.
Természetesen Hughes-ban is égett a tettvágy, hogy harcokban bizonyítson, ráadásul, ahogy már fentebb is említettem, igazi szupersztárként bántak a vadászpilótákkal abban az időben. Szinte száguldott a legnagyobb sikerek felé. Megállíthatatlan volt, olyannyira, hogy az 1940. augusztus 26-i légicsatározásai során szerezett győzelmeivel ászpilóta rangra emelkedett, amire fölöttébb büszke volt. Ekkor hősünk már a híres, brit gyártmányú, együléses Supermarine Spitfire vadászgépet repülte nagy magabiztossággal és sikerrel.
A hírhedt angliai csata a La Manche csatorna ellenőrzéséért vívott küzdelemsorozat volt a német és a brit légierő között. A náci vezetés szeme előtt Nagy-Britannia teljes megszállása lebegett, ennek előfeltételének tekintették az említett légtér feletti teljes uralmat. A csata pontos dátuma sok szempontból vitatott. A brit források 1940. július 10. és október 31. közé teszik, míg a németek határozottan állítják, hogy 1940. augusztus közepétől 1941. május végéig tartott a véres „légiparádé”.
Eljött csakhamar az az este, 1940. szeptember 7-én, amely az utolsó volt Paterson Clarence Hughes számára. Feltűnt mintegy 60 darab német felségjelzésű katonai repülőgép Anglia egén. Dornier DO 17 könnyűbombázók és Messerschmitt BF 109-es vadászrepülők dübörögtek meglehetősen ijesztően az esti égbolton.
Hughes a Spitfire Mk1a X4009 jelzésű repülőjén szállt a magasba, hogy szembeszálljon a Luftwaffe könyörtelen harcosaival, ezúttal sajnos életében utoljára. A szemtanúk elmondása szerint az egyik DO 17-es bombázót támadta, amikor annak egy hatalmas darabja leszakad és telibe trafálta az ausztrál ászpilóta gépét. Gyors reakcióidejének köszönhetően még sikerült katapultálnia, azonban az ejtőernyője csődöt mondott, nem nyílt ki és a zuhanás következtében szörnyet halt. Testét a Kent állambeli Sundridge faluban, egy kis kertben találták meg. A Spitfire némi sodródást követően lezuhant a Darks Farmon, Bessels Green közelében.
Paterson Clarence Hughes 23 éves volt, egy igazi hős, aki 17 győzelmes légi diadalmenetével az ausztrál ászpilóták legjobbikaként tért örök nyugalomra.
Azonban a történet itt még nem ér véget, számunkra legalábbis korántsem!
A Spitfire újjáélesztése
Az ominózus repülőgép roncsait 2020-ban a Vintage Fighter Restorations lelkes csapata kutatta fel. Miután feltérképezték a csata egykori helyszínét, elkezdődött a terület feltárása, melynek során begyűjtötték minden apró maradványát a Spitfire Mk1a X4009-nek, amivel Hugh harcolt az angliai csatában és tragikus kimenetelű sérüléseket szerzett.
A Hunter Fighter Collection nevű, nonporfit alapokon nyugvó szervezet azonnal magára vállalta a feladatot és rendszerezte a fellelt darabokat. A cél nem más, mint a repülő restaurálása, ráadásul teljesen üzembiztos, repülésre alkalmas állapotba.
Ezzel kezdetét vette a valaha volt leghíresebb és legjelentősebb Spitfire-felújítás! A vállalás hatalmas, őrülten sok munkába és persze pénzbe fog kerülni, hogy a gép újra a felhő között hasíthasson.
Ez a sztori tényleg nem semmi, azonban joggal merül fel kérdés, hogy mégis hogyan jönnek ehhez az órák?
A REC Watches hajmeresztő ötlete
A fenti történetet megneszelve a REC Watches vezetői, akik híresen nagy rajongói a járműipar minden izgalmas szegmensének, azonnal lázas szervezkedésbe kezdtek. A fülükbe jutott ugyanis a bizakodásra okot adó hír, miszerint a Spitfire maradványai között vannak aprócska alumíniumdarabok a gép törzséből, amelyek már teljesen alkalmatlanok arra, hogy felhasználhassák azokat a restaurálás során.
Több sem kellett ennél a kreatív óragyárosoknak és addig folyt az egyeztetés, amíg REC-nek sikerült hozzájutnia ezekhez a maradványokhoz. Ismerve a cég hozzáállását az efféle „kincsekhez”, könnyedén kitalálhatjuk mit forraltak a dán vállalat boszorkánykonyhájában.
Igen! Egy órát, melybe beépítik Paterson Clarence Hughes repülőjének darabjait.
Mindezt tetőzi az a megállapodás, amit a REC Watches kötött a Spitfire restaurálását végző szervezettel: nevezetesen, hogy minden eladott óra árának egy részét átutalják a helyreállítási alapnak. Ezzel az X4009 karóra tulajdonosok tevékenyen is részt vállalhatnak a legenda újjáélesztésében!
A REC X4009, a pilótaóra
Azonnal munkához láttak és megszületett a koncepció egy őrülten izgalmas pilótaóráról, aztán nem sokkal később el is készült a mű: A REC X4009 pilótaóra, nem is egy, hanem rögtön háromféle színváltozatban.
Mindhárom változat esetében gyönyörűen kivitelezett, klasszikus pilótaóra dizájnt láthatunk, a legendás Spitfire darabka pedig a hat óránál elhelyezett segédszámlapba applikálva látható, ezen követhetjük nyomon a másodpercek múlását.
A REC Watches jóvoltából, a képek alapján számomra leginkább szimpatikus, Semtra Black kivitelt kaptam meg, hogy néhány héten át használjam és megoszthassam tapasztalataimat az 5bar olvasóival.
Külsőségek
Meglehetősen minimalista jellegű a 120 klikkel forgatható rovátkolt peremű acél lünetta, melyet 1-11-ig számoztak be, 12 óránál pedig a jól ismert, fejére állított háromszöget festették, lumineszkáló festékkel.
A tükröződésmentes bevonattal ellátott zafírüveg mögött a számlap áttetsző, füstszerűen barna színű, így a háttérben ott kukucskál visszafogottan óránk lelke és láthatjuk a körkörös dátumtárcsát is. A számok szépen kidolgozottak, ezüstszín keretbe foglalva fehérek, éjjel a Super LumiNovaTM festéknek köszönhetően élénk-kéken világítanak.
A dátumablak a megszokott 3 óránál elhelyezett kis, keretes részen kapott helyet, a mérete ideális, a fekete hátterű, fehér számok pedig kényelmes leolvashatóságot nyújtanak.
A márkajelzés a klasszikus helyen, 12 óránál van, alatta egy „széles nyíl” látható, mely arra utal, hogy katonai célzatot szolgál a megjelölt berendezés és az a brit kormány tulajdona.
Paterson Hughes tiszteletére olvashatunk egy szöveget 9 óránál és a Spitfire harci repülő – melyben életét vesztette – jelzésére utaló feliratot is elhelyezett a gyártó a számlapon 3 óránál.
A legnagyobb durranás pedig most következik, mégpedig a 6 óránál, süllyesztve applikált, másodperceket mutató segédszámlap, melyen a repülő törzsének egy darabja látható, horzsoltan, kopottan, hogy méginkább fokozza a hangulatot.
A mutatók ceruzaformájúak, egyikük félig áttört, és szintén az éjjeli láthatóságot segítő, világító bevonattal vannak ellátva.
Masszív, egészen új tervek alapján elkészített rozsdamentes acéltokba rejtette a REC a hagyományos pilótóra-jegyeket követő X4009 modelljét. Az órát koronazárral is felszerelték, a vízállóságra egy szavunk sem lehet, hiszen 10 ATM mértékű, tehát 100 méteresre vízmélységhez kalibrálta a gyár. Így, amennyiben nem bőrszíj dukálna kedvencünkhöz, akár medencében is pancsolhatnánk vele bátran. Korona nélkül mérve, 41 mm a tokátmérő, ami kicsinek semmiképpen sem mondható, ellenben nem is nevezném nagynak, éppen ideális méret.
Oldalra fordítva érkezne a meglepetés, de nem lep meg, hiszen találkoztam már a REC elképesztő kidolgozottságával és az óráikba rejtett számos apró utalással. A koronavédő igen elmésen úgy lett kialakítva, hogy szemből vizsgálva egy repülőgép orrészét fedezhetjük fel benne.
A túloldalon pedig aprócska csavarokkal rögzítettek egy plakettet, melyről megtudhatjuk, hogy, a limitált, 789 darab órából pontosan melyiket sikerült megszereznünk. (Tesztalanyunk a 000 jelzésű prototípus)
A tokfülek szépen íveltek, szaténfényű polírral kezeltek, tökéletesen illeszkednek a pilótaóra hangulathoz.
Az óra hátlapját ásványüveg védi, amin keresztül jól megfigyelhető óránk szíve, a Sellita SW 461-1 jelű, teljesen átdolgozott szerkezete, mely egyedi, repülőt mintázó rotorral van szerelve, illetve ruténium-antracit bevonatot kapott, valamint kékített csavarokat helyeztek el benne, hogy még izgalmasabbá tegyék a látványt.
A Semtra Black modellt egy mély, vörösesbarna színű bőrszíjjal szerelték, amely ha nem is prémium, de elfogadható minőségű, belső oldalán világos, puha réteggel borítva. A pillangócsat igényesen szálcsiszolt és a gyártó logójával díszített. A szíj a tokfülekhez a mai elvárásoknak megfelelőan gyorskioldós stifttel csatlakozik.
A hajtómű
Teljesítményét tekintve az óra szerkezete, a Sellita műhelyében megalkotott SW 461-1 többé-kevésbé összhangban van az SW 200 család többi tagjával. A werk 40 órás járástartalékkal bír és 28.800 féllengésszám mellett, 4 Hz-en hasítva teszi szépen, megbízhatóan a dolgát. A teljes egészében svájci gyártmányú werk pontossága a gyári adatok alapján +/-5 másodperc naponta, amelyet könnyedén hozott az óra a tesztüzem alatt.
Összegzés
A REC X4009 egy rendkívül igényesen és nagyon átgondoltan megalkotott remekmű. Hétköznapi viseletnek tökéletesen megállja a helyét, ha inkább az elegánsan férfias irányba szeretnénk mozdulni. Látványos, érdekes és figyelemfelkeltő a küllem, hiszen sokan kérdezték meg tőlem, miféle gyönyörűség virít a csuklómon. Emellett meglehetősen kényelmes az óra, nem túl könnyű és nem is zavaróan nehéz, igazi arany középút minden szempontból.
Összességében nagyon könnyen el tudnám képzelni saját magamnak is, hiszen szép, igényes, jó megjelenésű óra, ráadásul, ami nekem mindig is fontos volt, meglehetősen erős sztori inspirálta, ami nem csupán mögé lett kreálva, hanem kézzelfoghatóan alkotóeleme és szerves része ennek a csodás alkotásnak.
Ráadásul azzal, hogy a REC Watches a vételár egy részét ténylegesen a legendás Spitfire feltámasztására fordítja, aki magáénak tudhat egy REC X4009 pilótaórát, joggal lehet büszke magára és ékességére, hiszen személyesen része lehet ennek az izgalmas és rendkívül nemes programnak.
Az óra jelenleg is megvásárolható a REC Watches webshopjában, ráadásul ingyenes szállítással.
Az órát a REC Watches független dán óragyár bocsátotta a rendelkezésünkre, melyet ezúton is köszönünk!
Forrás: REC Watches, képek: REC Watches és Szentpéteri Levente (5bar.hu)
Szerző
- Lelkes órarajongó és használó. Mindig azok a gyártók és órák vonzottak, amelyek mögött patinás múlt, érdekes sztori vagy éppen legendák sorakoznak. Ezekből pedig akad jócskán! Tartsatok velem, fedezzük fel együtt őket!