A közelmúltban került hozzám egy Azimuth néven ismert Raketa karóra, amely nem csupán egy értékes örökség számomra, hanem egyfajta gondolatébresztőként is szolgált az óragyűjtésem rögös útján.
A Raketa vállalat története mélyen összefonódik a szovjet ipar és kultúra intrikált múltjával. Az óragyárat eredetileg az orosz cár, I. Péter alapított 1721-ben Szentpéterváron, „Petrodvoretz” néven. A Raketa nevet viselő órák 1961 áprilisától kezdve kerültek gyártósorra, közvetlenül Jurij Gagarin úttörő űrrepülését követően, azzal a céllal, hogy az űrprogram diadalmas sikereit ünnepelje.
Az első Raketa órák a szovjet űrhajózás győzelmének emlékére készültek, és a márkanév a szovjet éra egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakjává vált. A Raketa könnyen elérhető volt és neve a tartóssággal, megbízhatósággal és (szigorúan szervizelési szempontból) az igénytelenséggel forrt össze a térségben. Innen kerülhetett hát az óra kis hazánkba is, majd szövevényes úton végül hozzám.
Az Azimuth modell, amely újra életre kelt a kezembe véve, különleges helyet foglal el nem csupán az órás dobozomban, de a szívemben egyaránt. Ambivalens módon egyszerre jelenti számomra a mulandóságot és az időtlenséget, másrészt az orosz órák iránti szenvedélyem szimbólumaként is szolgál.
Amint egyre mélyebben kutattam az óra történetében, fokozatosan rádöbbentem, mennyire eltávolodtam azoktól az értékektől, amelyeket ez a karóra képvisel. A mai (órás) világban, ahol a luxuscikkek bősége és csillogása szinte eláraszt bennünket, könnyű elcsábulni a felszínes ragyogás csábítása által. Az efféle tárgyak gyakran inkább státuszszimbólumként szolgálnak, semmint valódi értéket hordozó darabokként, tisztelet a kivételnek.
Jómagam is bűnös vagyok, és beleestem abba a hibába, hogy az egyre drágább órák felé kacsingatva kis híján elfeledtem, mi volt ami igazán megfogott és bevonzott ebbe a csodálatos hobbiba. A gép… a fogaskerekek és azok precíz működése, ahogy minden egyes kis alkatrész pont azt a feladatot látja el, amire ki vannak találva és fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a főtengelyen át mozgásban tartsák a mutatókat, amikhez a mindennapi életünket és a nagy eseményeket is időzítjük.
Ez az, ami az órák világába belerángatott és az a tény, hogy egy nálam is idősebb karóra még mindig ketyeg és ugyan úgy szolgál a mai napig a csuklómon, ahogyan azt egy régi… egy másik korszakban tette. Ez az igazi romantikája az egész óragyűjtésnek ami, mint sokaknál nálam is a könnyen elérhető orosz órákkal kezdődött.
Nehéz szavakba önteni azt a puritánságot és robusztusságot, ami egy régi orosz órából árad. Lehet az Raketa, Vostok, Podeba vagy Luch, de az érzés ugyanaz. Úgynevezett kapudrogok az órás világba. Országunk történelméből és földrajzi fekvéséből adódóan a mai napig könnyűszerrel beszerezhetőek, akár még a szülők, nagyszülők fiókjai mélyén is lapulhatnak az efféle antik darabok és így könnyedén ejtik rabul az embert. Az óragyűjtés egy végtelen kaland. Nem tudjuk mikor lesz a vége, de nem is számít ugyanis az út során tanulunk, fejlődünk és ezzel együtt változik az ízlésünk is.
A Raketa Azimuth teljesen magával ragadott. Nem az árával vagy a márkanevével hívja fel magára a figyelmet, hanem azzal a mélyebb tartalommal, amely mögötte rejlik (legalábbis számomra biztosan). Amikor kezembe vettem ezt az órát, úgy éreztem, hogy egy pillanatra sikerült kiszakadnom a mai fogyasztói társadalom felszínességéből. Ez nem csupán egy óra, hanem egy emlékeztető arra, hogy az igazi értékek mélyen gyökereznek a múltban. Az óra egyszerűsége és aurája felhívta a figyelmem arra, hogy a legnagyobb erő nem a harsány villogásban és hivalkodásban, sokkal inkább a csendességben rejlik.
Miután kezembe került a Raketa Azimuth, azonnal felvettem a kapcsolatot kedves órás barátommal és írótársammal, aki a mechanikus órák igazi „orvosa”. Tudtam, hogy az Azimuth hosszú időn át pihent, és szüksége van egy alapos szervizre. Az ilyen régi, mechanikus óráknál, bár már említettem, hogy igénytelen szerkezetek dolgoznak bennük, de elengedhetetlen, hogy néhanapján karbantartsuk, különösen ha még hosszabb élettartamot szeretnénk biztosítani számukra.
Viktor figyelmesen szétszerelte az órát, gondosan megtisztította az apró fogaskerekeket, majd friss olajjal látta el a 19 köves 2609 azonosítót viselő szerkezetet. Ahogy újra összerakta, az óra mintha új életre kelt volna: a ketyegés egyenletesebbé és erőteljesebbé vált, és a mutatók is szebben jártak. A karcos plexi mellett a tok is kapott egy kis polírozást, de ügyelve arra, hogy a nagyobb ütődések megmaradjanak jelezvén, hogy sokat látott óráról van szó.
Az óra ismeretes még Wind Rose, azaz szélrózsa néven is, de sokkal szívesebben hivatkozom rá Azimuth-ként. Hogy miért? Az azimut szó az arab „as-simt” szóból ered, ami nem jelent mást, mint azt, hogy irány. Az Azimuth pedig irányt mutat nekem. Nem csupán gyakorlatilag, hiszen egy iránytű szerű funkcióval is büszkélkedhet, de szimbolikusan is navigál a mindennapi élet útvesztőjében.
Minden óra, amit kézbe veszek – így az Azimuth is – egy külön kis univerzumnak, egy mikrokozmosznak tűnik, amely az idő titkait rejti magában. A gyűjteményem legújabb tagja által hordozott történetek nemcsak a saját múltamra emlékeztetnek, hanem arra is, hogy milyen mélyen gyökerezik az órás hobbi iránti szenvedélyem. Minden egyes darab mérföldkő az életemben, egy-egy állomás, amely hangsúlyozza a múlt megbecsülésének és az örökségünk tiszteletének fontosságát.
Szerző
- Jó pár éve annak, hogy magával ragadott az órák világa. Kezdetben gyűjtöttem, majd fotóztam őket. Később órás témájú podcastel is foglalkoztam, valamint angol nyelvű órás bemutatókat is írok. Az 5BAR keretein belül pedig magyar nyelvű írásaimat olvashatjátok csupa olyan órás témában, ami engem igazán érdekel.