#hirdetes #szponzoralttartalom
Az órát szponzoráció keretén belül bocsátotta rendelkezésünkre a Next-Time Kft., melyet ezúton is köszönünk!
Így váljon minden vágyam valóra, hiszen az idei Inhorgentán látott, kedvenc Orient Star órámat most hosszabb teszt erejéig is megkaphattam. Az őszinte lelkesedést felváltotta megannyi kérdés és nyitott gondolat, amelyek végigkísérték a hosszabb próbát. Vágjunk is bele.
Szerintem mostanra már mindenki számára ismert az az analógia, ami gyakran fel szokott merülni az Orient Star – Orient és Grand Seiko – Seiko vonatkozásában. Tulajdonképpen ugyanaz a folyamat mindkét esetben, annyi különbséggel, hogy az árcímkéket tekintve más ligában játszanak az egyes versenyezők, viszont a támogató istálló, megfelelően távoli szemszögből nézve ugyanaz.
Ez a céges felépítés (persze nem ilyen mélységben) alapvetően ismert volt számomra, és ezért lett még inkább érdekes ennek a konkrét órának a megszületése. Ígérem nemsokára az óráról is olvashatsz konkrétan, de a mögötte lévő sztori kinyitott bennem pár ajtót. Miért vitte el az Orient Star ebbe az irányba ezt az órát? Jobban ráfókuszálva a részletekre is látható, hogy igencsak a Seiko prémium irányába tolták el a hangsúlyt, na de erről később.
Forrás: Monochrome
Ez szintén izgalmas momentum, hiszen az eddigi OS modellek, főként a drágább, exkluzívabb darabok (pl. Orient Star Skeleton) saját, határozott identitással rendelkeztek. Éppen ezek miatt alakult ki bennem a teszt kezdetekor egy erős skizofrén állapot az órával kapcsolatban, hogy ez most tulajdonképpen egy csúcs Orient Star vagy egy Grand Seiko light, és kérlek ezt most ne pejoratív értelemben vegyétek.
Óratok kis csavarral
Az óratok kialakítását és formáját ugyan már más modell esetében láthattuk, viszont élek a gyanúperrel, hogy az M34 F8 esetében a Sallaz polírt magasabb minőségűre készítették. Apropó Sallaz polír, ez talán kevésbé ismert, mint a már emlegetett másik márkánál a Zaratsu, viszont azért érdemes megjegyezni, hogy a kettő gyakorlatilag egy és ugyanaz. A zaratsu szó valójában a német sallaz szóból származik, amelyet japánul zaratsnak ejtenek. A korai polírozógépeken, amelyeket a Seiko az 1950-es években szerzett be a Hayashi Seiki üzem számára, a gép gyártójának neve „GEBR.SALLAZ”, azaz „Sallaz Bros” volt gravírozva, így született meg a ma ismert polírozási technika neve.
Visszatérve a teszt alanyára, a korábban nálam járt kék, szintén M34-es családba tartozó modell is gyönyörű felületkezelést kapott, viszont ez a fehér egyértelműen más szintet képvisel. Abszolút torzításmentes a visszakapott kép, ezért ha nincs nálunk tükör bátran lehet sminkelni vagy akár borotválkozni. Jelen esetben is igaz a mondás, hogy a jóból keveset adnak, csupán a tok oldalán és a számlapot ölelő rámán találkozunk polírozott felülettel, a tok többi részén szálhúzott elemeket találni.
A méretét tekintve is jó rétegbe talált be az Orient Star, 40 mm átmérővel, 47.3 mm magassággal és 12.9 mm vastagsággal büszkélkedhet az M34 F8. (Egyszer biztos meg fogom szokni ezt a modell megnevezést, de még mindig jobb, mint a RE-BX0002S referenciaszám). A korona természetesen jelölt és ugyan nincs menetes zár, de számomra erről az óráról nem is hiányzik. Amennyiben véletlenül órával a kezeden esnél bele a vízbe sincsen probléma, 100 méterig bírja a strapát, de azért búvárkodni ne ebbe menj.
A tok hátlapja zafírüveg betétet kapott, amin keresztül az F8N64-es szerkezetet nézhetjük meg működés közben. A szerkezet esetében érzem az egyik hajszálrepedést azon a képen, ami a minden szempontból tökéletes alternatívát festi le a nagy testvér mellett. Ugyan objektíven nézve nincsen vele semmi gondom, hiszen 60 órás járástartalékot tud, +15 / -5 másodperc/nap pontosság mellett, és kellőképpen dekorált ahhoz, hogy néhanapján csak úgy ránézzünk. Plusz már ebben is szilícium gátkerék található, amely hosszútávon nagyobb strapabíróságot és magasabb, mágneseződés elleni védelmet is ígér.
Forrás: Kronometer
Szőrszálhasogatás vagy sem, de a 3 Hz-es működésen akadtam fent, amely kevésbé szépen sikló másodperc mutatót eredményez. Oké, tudom „first world problem”, de a gyönyörű szép, nagy felületen elhelyezkedő csodálatos textúrát kiegészítő hosszú, kékített mutató mozgása sajnos kevésbé kifinomult. Félreértés ne essék, nem Spring Drive jellegű mutatóúszást várok, főleg nem ebben az árkategóriában, de itt látványos változást hozott volna a magasabb lengésszám. Ezen túllendülve, működés közben valóban kellemes az élmény. Csendesen teszi a dolgát és az előírt pontosságot is tartotta nálam. Összességében ez egy jól eltalált és Orient Star szemüvegen keresztül nézve egy magasabbra pozícionált szerkezet, amely bizonyára hosszú ideig problémamentes lesz.
Ismerős elem
Az órához tartozó fémszíjról szintén jó tapasztalataim vannak, nem csak a kinézetet hanem kényelmet illetően is. Ez egy relatíve összetett megjelenésű acélszíj, polírozott és szálhúzott felületek tömkelegével, így hozzátéve az óra kellemes megjelenéséhez. Kívülről befelé haladva dicséretes, hogy a szemek külső éleit remekül eldolgozták, így viselés közben sehol nem vág vagy zavar. H-szemekből, illetve köztes, kisebb méretű téglalap alakú elemekből épül fel, amelyek belső fele polírozott, így gyakorlatilag minden fényviszony mellett igényes a megjelenése.
A csatzár nyomógombbal ellátott békazáras megoldást kapott, megfelelően masszív darab és 3 db mikroállítási lehetőséggel rendelkezik. Utóbbi mindenképpen előny, hiszen a szemek kivétele mellett nem biztos, hogy sikerül megtalálni a tökéletes beállítást, ezzel viszont kiküszöbölhető ez is. A szíjjal kapcsolatban igazából egyetlen pontot írnék fel a mínusszal jelölt oszlopba, mégpedig azt, hogy ezt 1-1-ben átemelték a már említett, teszten nálam járt kék modellből. Objektív szemszögből nézve ez a szíj hozza a papírformát: tud mindent, amit kell. Viszont a kétszer annyiba kerülő modellen én személy szerint egy fokkal másabbat várnék.
Szerszám nélkül állítható csatzár, gyorscserélési lehetőség, más dizájnt és sorolhatnám még. Alapvetően ez számomra sokkal inkább elvi kérdés, mintsem valódi problémaforrás. Ettől eltekintve, ez nem akkora tétel, ami mondjuk a vásárlást meggátolná, benned se merüljön fel kétség, mert lemaradnál a lényegről ami még csak most érkezik.
A fő attrakció
Nyilvánvalóan a számlap az, ami ezt az órát el fogja adni a magas felár ellenében is, hiszen ez frenetikusan csodálatos. Ez a gyönyörűen textúrált kialakítás a Shinshu stúdióban készült és Takumi Kobo keze munkáját dicséri. Csak röviden: a Shinshu Watch Studio a Seiko Epson egyik épületében helyezkedik el, Shiojiri városában, egy olyan területen, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Jonen és a Hotaka hegyvonulatokra.
A stúdió mindennel rendelkezik, ami lehetővé teszi az óragyártás legfelsőbb szintjét, legyen szó szerkezet fejlesztésről, tervezésről és gyártásról egészen a komplett órák gyártásáig, összeszereléséig és beállításáig. Beleértve a tokokat, számlapokat, mutatókat és az indexeket is. Ezzel így ez a hely egyike a világ kevés, teljesen integrált „manufaktúrájának”, ahol a Grand Seiko az összes Spring Drive és kvarc szerkezettel ellátott óráját gyártja. Attól a naptól kezdve, hogy a stúdió elődje, a Suwa Seikosha 1960-ban legyártotta az első Grand Seiko órát, a létesítményben elkötelezett mérnökök, órásmesterek és kézművesek dolgoznak.
Ebből a közegből került ki ennek az Orient Starnak a számlapja, ami azt gondolom, hogy mindenképpen magasabb szintre helyezi ezt a modellcsaládot. Ahogyan azt az Inhorgentás összefoglalóban is olvashattátok, ezt a kialakítást többrétegű, nanovékony technológiával tudták elérni, ahol a rétegek között a fény tud játszani. Élőben rendkívül látványos a műsor, hiszen a beeső fény szögétől, mennyiségétől és színétől függően bukkan elő a számlap mintájának mélysége, illetve részlete. Ugyan a képeken inkább hideg fehér hatásúnak tűnik ez az árnyalat, viszont viselés közben olykor meleg, krémszínbe is át tud fordulni. Ez is mutatja, hogy mennyire nagyszerű ez a technológia, amit használtak.
A hivatalos kommunikáció szerint a textúrát a meteoresők ihlették (amit ha nagyon szeretnék ugyan belelátok), de számomra sokkal inkább emlékeztet a Grand Seiko SBGP017-es óra, felhőmintás számlapjára. Ez mit sem von le a megjelenéséből, sőt inkább csak hozzátesz az én szememben ez a fajta hasonlóság. A számlap mellett az indexek és a mutatószett is szót érdemelnek, hiszen ezek tovább erősítik az igényesség érzését. A középen barázdált, szélein polírozott indexek szépek és arányos méretűek, egyedül a 12-es órajelölőnél található római szám nem illik bele ebbe a képbe. Szívem szerint ezt cserélném egy dupla indexes megoldásra, viszont az tény, hogy akkor már tényleg jogos lenne a gyanúsítás, a Grand Seiko érzést illetően. Ennek egy finomabb megoldása, ha ennek a felületét is „csíkosra” formálták volna.
Tudom kákán is a csomót…
A perc és óramutató hármas osztatú, közepük szálhúzott, míg a két szélük magasfényűre polírozott, így szinte minden körülmény mellett leolvasható. A másodperc jelölő pedig kékített, erre vonatkozóan sajnos nem találtam információt, de nagy valószínűséggel hőkezelés útján színezett, nem festett. Utóbbi színt kiválóan találták el, enélkül az egyébként nem unalmas számlap elég egyhangú lenne, ez így kimozdítja ebből a tartományból. Lúmozás szerencsére itt sincsen, mivel egyszerűen nincs rá szükség. Végre az Orient Star is beleállt abba, hogy nem kell mindent tudnia ennek az órának. Továbbra is határozottan tartom azt a véleményemet, hogy ennyire szépen kialakított mutatókat és indexeket nem lehet „világítós” kiadásban megvalósítani, vagy csak erősen kompromisszumos megoldással.
Szóval lúm nincs, cserébe rakott Orient Star logó, alatta két sor nyomtatott szöveg igen, amelyek nem vesznek el sokat a látványos számlapból. Ami viszont számomra sokat ront az összképen az a dátumablak, vagyis inkább annak a semmilyensége. Azért csodálkoztam rajta már az első percben is, mert a magasabbra helyezett Orient Star modelleken míves kidolgozású ez a kivágás, és annak kerete. Jelen esetben ugyan kapott egy minimális polírozást az ablak belső fele, de aránytalanul kicsi így is az egész, és a tárcsa színe sem illeszkedik a számlaphoz, bár azért ezt nehéz is lett volna megcsinálni. Személy szerint nem bántam volna, hogyha ezt a komplikációt teljesen lehagyják, de a szerkezet már korábban kész volt és emiatt valószínűleg nem akartak módosítani rajta.
A „szokásos” Orient Starra jellemző járástartalék kijelzőt természetesen itt sem hagyták el, amivel egyértelművé válik, hogy milyen márkával van dolgunk. Ami viszont nem ennyire magától értetődő az az éppen aktuális járástartalék, ugyanis a fehér textúra erdőből elegánsan kimart segédszámlap skáláján nem találunk indikációt, így elsőnek kézbe véve nem tudtam volna megmondani, hogy a pohár félig tele van vagy félig üres. Jó hír, hogy ez a tudatlanság nagyjából az első felhúzás erejéig tart, utána egy életre megtanuljuk melyik a maximális „töltöttséget” jelző oldal. Összegezve a benyomásimat, minden további nélkül bevállalnám ezt az órát, mivel az apróbb negatívumok csupán porszemek egy homokbányában. A lényeg nem ezen van, hanem az elképesztő megjelenésen és kidolgozáson.
Verdikt
Nos tehát, a bevezetőben is felvetett kérdések azt gondolom, hogy a teszt, illetve a két hetes időszak végéhez közeledve letisztázódtak. Személyes véleményem az, hogy az Orient Star látva a közelmúlt friss megjelenéseit, és a Grand Seiko iránti egyre nagyobb érdeklődést, húzott egy nagyot és megcsinálta a csúcs Orient Start. Ugyan egy-két részletét tekintve valóban Grand Seiko jegyeket idéz, de határozottan érződik, hogy nem ezt az ügyfélkört kívánták megszólítani, még úgy sem, hogy ez a modell az 1 100 000 Ft-os listaárával csupán 50 000 Ft-tal drágább, mint a belépő kvarc csúcs Seiko.
Marketing szempontból is hálás ez az óra. Rendkívül jól mutat mindenhol és tudva azt, hogy az óra leglátványosabb része honnan érkezett tulajdonképpen az is borítékolható, hogy igazán sikeres lesz. Viszont nem árt sietni, ugyanis a fehér változatból csupán 160 darab készült, amely várhatóan hamar el fog kelni. Azonban elérhető limitáció nélkül, ugyanez a számlap textúra kék árnyalatban. Sokat gondolkodnék rajta melyiket válasszam, de mindkettő kiváló ketyegő.
#hirdetes #szponzoralttartalom
Az órát szponzoráció keretén belül bocsátotta rendelkezésünkre a Next-Time Kft., melyet ezúton is köszönünk!
Szerző
- Bakancslistás tétel volt egy komoly óra beszerzése 30 éves koromra. Azóta eltelt pár év és időközben a letudandó feladatból hobbi és szerelem lett, amelynek állomásait igyekszem veletek is megosztani.
Legfrissebb bejegyzések
- 2025.06.20.CikkekMeggyőző?! – Venezianico Nereide Lapislazzuli
- 2025.06.13.CikkekKülönc elegancia – Beaubleu Figura Non Caritur
- 2025.06.06.CikkekÜde színfolt – Orient Mako 40 75th Anniversary Edition
- 2025.05.16.CikkekAision Hang AN-HS01