Olyan ez a Moonswatch modellcsalád, mint Columbo felesége. Mindenki róla beszél, de még senki se látta.
Oké, oké… Ez talán kicsit túlzó. Jómagam is láttam már testközelből Moonswatch-ot, sőt, van is már kettő, de egyik sem az a kiadás amelyiket igazán szerettem volna az elején. Jogos tehát a kérdés, hogy akkor miért vettem meg? A válasz roppant egyszerű: ezek voltak épp elérhetők. Noha nem a Swatch által kijelölt, hivatalos üzletben. Hanem tűrhető(bb) áron a másodpiacon. Viszont ne szaladjunk ennyire előre.
Mi köze van az Omegának a Swatch-hoz?
A Swatch Group cégcsoport több, sokak által ismert márkát foglal magába. Ilyen például a Certina, Tissot, Longines, Mido, Breguet, valamint sok másik mellett az Omega és a Swatch is. Így hát talán nem is olyan meglepő már, hogy honnan ered ez a furcsa párosítás – a két márka mondhatni testvérek.
Ettől függetlenül az Omega X Swatch kollaboráció felbolygatta az órák világát. Rengetegen ki nem állhatják, de annál is sokkal többen imádják. Olyanok kezdtek el érdeklődni az órák iránt, akik eddig soha, ezzel egy teljesen új vevői réteget alakítva: főleg fiatalok, akiknek nincs olyan nagy tőkéje egy „komoly” karórára, de szeretnének relatíve olcsón, valami színeset, vidámat. Ugyanis a Moonswatch széria 11 különböző modellből áll, amik a Naprendszer bolygóit hivatottak megidézni igencsak élénk színvariációkkal.
Miért olyan népszerű a Moonswatch?
Leginkább a dizájn, amit a Speedmaster Moonwatch-tól örökölt, valamint az Omega márkajelzés miatt. Ámde azt is hozzá kell tenni, hogy ami elhozta ezt a hatalmas sikert, az sokakból ellenszenvet váltott ki – főleg az Omega tulajdonsokból.
260€-ért (a cikk írásának pillanatában kb. 110.000 forintért) bárki hozzájuthat a prémium Omega márkajelzéshez, valamint a Speedmaster Moonwatch dizájnhoz. Éppen emiatt sokak úgy hiszik, hogy ezzel leminősítik a márkát, de senki ne értse félre a szituációt, ugyanis ez egy Swatch! Az anyaghasználat, minőség, csomagolás, szerkezet, minden a Swatch órák sajátosságai szerint készülnek, bár ezekre kicsit később még visszatérünk.
Továbbá egy kis érdekesség: a Moonswatch növekvő népszerűsége alaposan felpörgette a Moonwatch eladásokat. Igen, jól olvasta, ez a „játékóra” (sokan így hivatkoznak rá) növelte meg az érdeklődést egy prémium márka modellje iránt.
Mit kapunk a pénzünkért?
Mint azt már említettem, az óra dizájnja az Omega Speedmastert idézi. Viszont nem nemesacélból, hanem egy biokerámiának nevezett anyagból, ami kerámia és ricinusolaj keverékéből áll. Sokan emiatt műanyag órának csúfolják teljes alaptalansággal. Az óra 30 méterig vízálló (vagyis inkább NEM vízálló), továbbá egy tépőzárral ellátott szíjon érkezik, amin látványosan fel van tüntetve az Omega és Swatch jelzés is. A dobozban az óra mellett találunk még egy garanciajegyet ami 2 évre szól, valamint egy brosúrát a többi modellről.
Jómagam a szíjat mindkét órám esetében rövid időn belül lecseréltem. Ennek két oka van. Egyfelől kényelmetlenek, az ember csuklója könnyedén beizzad alatta. Továbbá a tépőzár nagyon könnyen koszolódik, bár ez nem vezethető vissza gyártási elmaradásokra, ez csupán az anyag velejárója.
Az indexeknél lúmozott számlapot egy plexiüveg védi a külső behatásoktól, ami ugyan könnyen karcolódik, de cserébe azok könnyedén el is távolíthatók egy kis Polywatch nevű polírpasztával, valamint némi türelmes dörzsölgetéssel.
Az óra szíve egy ETA quartz szerkezet, pontosabban valószínűleg egy G10.212. A tapasztaltabb órás olvasók valószínűleg felhúzták a szemöldöküket azon, hogy „valószínűleg”. Ugyanis pontosan nem lehet tudni, hogy milyen szerkezet található a Moonswatchban, hiszen -a Swatch óráktól egyébként jól megszokottan- annak tokja roncsolás mentes formában nem nyitható. Eszerint csak megközelítő tippek vannak a szerkezet pontos típusát illetően.
Miért „lehetetlen küldetés” megszerezni?
Ahogyan általában mindennél, amit felkap a média, valamint a közbeszéd, megjelennek azok, akik a pénzkeresési lehetőséget látják az emberek akarásában. A Moonswatch esetében sem volt ez másképp. A mai napig kígyózó sorok alakulnak ki egy-egy Swatch üzlet előtt. Nem azért, mert tudják, hogy fognak tudni vásárolni. Egészen egyszerűen várnak, hátha jön aznap áru. Sokak a sorban állók közül pedig „flipperek”, akik amint megvásárolták a terméket, haszon reményében fel is teszik azt valamelyik értékesítő felületre. Magam is ilyen forrásból vásároltam meg a sajátjaimat.
Gondolhatják, hogy bolond vagyok, amiben némi igazság is akad. Viszont annyira szimpatikus számomra a Moonswatch, illetve az, amilyen szerepet betölt az órák világában, hogy nekem így is megérte. Szeretem, napi szinten hordom őket, amin keresztül jól ki tudom fejezni az egyhangúság iránti ellenszenvem.
A beszerezhetőségen az sem segít, hogy a Swatch Group -az előzetes ígéretekkel ellentétben- nem értékesíti online a Moonswatch egyik modelljét sem, csak a kijelölt üzletekben megvásárolhatóak személyesen. Vagyis aki próbára tenné szerencséjét, annak Bécsig kell utaznia a legközelebbi kijelölt boltig, ahol -nem túl arányosan- egyből kettő is akad, nagyjából 10 percre egymástól.
Óvatosan az internetes vásárlással!
A népszerűség, valamint a gyakorlatilag lehetetlen beszerzés sajnos a morálisan ingoványos hamisítók figyelmét is felkeltette. A megjelenés után alig pár héttel már el is kezdtek terjedni az eredetinek kikiáltott, ámde katasztrófális minőségű Moonswatch kópiák. Annak, aki esetleg kicsit jártasabb már ezen órák körében, egyből szemet szúrnak a hiányosságok. Viszont aki nem annyira néz utána ezeknek, könnyen vásárolhat egy hamisítványt. Az esetleges megbánások elkerülése érdekében néhány riasztó jel:
- A szíj kétrészes (ez még rendben is van, hisz az eredetin is ilyen), de a színek nem egyeznek – leginkább a silány gyártási minőség miatt.
- A szíjon található feliratok leginkább egy eredetivel való összehasonlítás során vehetőek észre, ha nincsenek rendben – érdemes akár internetes képek alapján megvizsgálni ügyelve arra, hogy a képen ne egy hamisítvány legyen.
- A tok színe, tónusa nem valami élénk, kicsit „koszos” hatása van, esetleg sárgás a beütése – olcsó műanyagok jellemzője, mint egy tengerparti homokozóvödör.
- A tachiméter skála -ami az eredetin is egy matrica- elnagyolt, vastag, rajta a számok túlságosan kövérek.
- A stopper gombjai, valamint a korona és a tok élei sokszor árulkodóak. Ha ezek elnagyoltak, nem keltenek éles hatást, gömbölydedek, az már rég nem jó jel.
- A számlap színe -főleg a fehér színű modelleknél- sokszor eltérő, esetleg sötétebb vagy sárgásabb. A rosszabb hamisítványoknál az indexek irreálisan hosszúak, mélyen a számlap közepe felé nyúlnak.
- A mutatók tengelye a számlap felől nézve acél színű. A hamisítványokon sokszor ez megegyezik a mutató színével.
- Illetve az eredeti órákon a plexi közepén -a vintage Omegákhoz hasonlóan, ahol egy Ω jel található- van egy nagyon kicsi, nehezen kivehető S betű. Sokszor ez csillanó fényben látszik a legjobban, valamint árnyékot vet a számlapon.
Záró gondolatok
Aki ezért az összegért Omega minőségre számít az nagyot fog csalódni. Aki helyén tudja kezelni ezt a dolgot, az viszont kapni fog egy igazán jópofa, színes, „funky” órát. Az, hogy kinek mennyit ér meg egy-egy darab, azt mindenkinek a saját pénztárcája, igényei, valamint elvei szabják meg.
Tudom ajánlani mindenkinek, aki ki akar szabadulni a szürke hétköznapokból és ezt az óráján is szeretné megmutatni. Akit néha képes elkapni a bolondos életérzés, aki úgy hiszi, nem lehet mindig mindenki búskomor. Úgy gondolom ez ezeknek az óráknak az üzenete. Ön szándékozik vásárolni egyet, vagy akár többet is az Omega X Swatch modellcsaládból?
Szerző
- Huszonéves, gyógyíthatatlan óramániás. Hobbimat iskolai szintig fejlesztettem, így néhanapján erősen kocka dolgokat is olvashattok tőlem. Órás kalandjaimat, illetve fejlődésemet igyekszem dokumentálni képes, valamint írásos formában is – előbbit főleg Instagramon, utóbbit pedig itt, az 5BAR oldalán.
One thought on “Omega X Swatch Moonswatch – Az igazi bajkeverő”
Comments are closed.