Az órakészítők számára az anyagválasztás praktikussági szempontok mellett esztétikai döntés is. Míg a rozsdamentes acél továbbra is széles körben elterjedt, az új és különleges anyagok lehetővé teszik, hogy a vásárlók olyan órákat viseljenek, amelyek különleges történetet és egyedi megjelenést hordoznak. Ezen anyagok iránti kereslet folyamatosan növekszik és így új dimenziókat nyitnak meg az órakészítés világában.
Titán – Az „űrkorszak” anyaga
A titánt már 1791-ben felfedezte egy William Gregor nevű lelkész, aki kezdetben gregoritként nevezte ezt az újonnan megismert fémes anyagot. A titán végül három évvel később, a görög mitológiai titánok tiszteletére kapta a ma is használatban lévő nevét. Mivel kinyerése igen nehéznek bizonyult, így hosszú évekig várni kellett, hogy elérhetővé váljon ipari felhasználásra is. Ezt a folyamatot az elektromosság felhasználása gyorsította fel és 1910-re sikerült előállítani a 99,9%-os tisztaságú titánt.
A titán az egyik legismertebb alternatíva a rozsdamentes acéllal szemben, hiszen majdnem olyan erős, de mindössze fele akkora súlyú, ami különösen hasznos a repülőgép-, űr- és óraiparban is. Ezen felül kivételesen ellenáll a korróziónak, ami tökéletes választássá teszi vízálló órákhoz és búvárórákhoz egyaránt.
Emellett a titán olvadáspontja majdnem 2000 Celsius-fok, így rendkívül jól tűri a magas hőmérsékletet, és természetes védőrétege miatt szinte teljesen ellenáll a korróziónak. Ez is tovább erősítette népszerűségét az űrkutatás és a repülőgépgyártás területén, ahol olyan anyagokra van szükség, amelyek az igazán mostoha körülményeknek és egyéb fizikai terheléseknek is kitehetőek.
De nem csak az űripar profitálhat a titán tulajdonságaiból. Hiszen a titán biokompatibilis anyag, vagyis az élő szervezet nem löki ki, így az orvostudományban is egyre nagyobb szerepet kap, példának okáért különféle implantátumok készítésénél. Ez az anyag óraként viselve is biztonságos, különösen azoknak, akik fémallergia miatt más anyagból készült órát nem tudnak hordani.
Az órakedvelők között azonban megoszlanak a vélemények. Bár a titán minden tekintetben lenyűgöző tulajdonságokkal rendelkezik, sokak számára a titánóra „könnyű” érzetet kelt, amit „olcsónak” is éreznek. Ez egy érdekes példa arra, hogy az emberi agy gyakran nem az objektív tulajdonságokat részesíti előnyben. Sokan, többek között én is jobban szeretem a hagyományos, rozsdamentes acélóra „súlyosabb” érzetét, amit a tartóssággal azonosítunk.
Kerámia – Keménység és elegancia
Ha néhány évtizeddel ezelőtt hallottunk volna a kerámiáról, valószínűleg egy kávéscsésze vagy virágcserép jutott volna eszünkbe. Ezek valóban kerámiák, de az anyagtudomány azóta hatalmas fejlődésen ment keresztül. Az emberiség már az ókorban rájött, hogy az agyagot kemény, törékeny anyaggá lehet égetni, azonban a 20. század közepén történt egy jelentős áttörés, amely elindította az úgynevezett technikai kerámiák forradalmát. De mielőtt elmélyülnénk ebben, érdemes tisztázni, mit is jelent valójában a kerámia.
Sokan úgy gondolhatnák, hogy a kerámiát valamilyen kémiai összetétel vagy molekuláris szerkezet határozza meg. Az igazság azonban ennél egyszerűbb: a kerámia egy nem fémes szilárd anyag, amelyet magas hőmérsékleten keményítenek meg. Ezért lehet ugyanazon névvel illetni olyan különböző anyagokat, mint a cserépedényekhez használt agyag és a modern, fejlett technikában használt, például a cirkónium-dioxidot.
Fontos megjegyezni, hogy a „nem fémes” kifejezés kicsit megtévesztő lehet. Például a cirkónium egy fém, de ha a cirkóniumot egy olyan vegyületté alakítják, amely nem viselkedik fémszerűen (például törékeny, matt, és rossz vezető), akkor kerámiának minősül.
A technikai kerámiákat természetesen nem a Royal Doulton porcelánmanufaktúrák használják, hanem a high-tech iparágak. A technikai kerámiák számos területen alkalmazhatók, például a piezokerámiák képesek átalakítani az elektromos jeleket mozgássá és fordítva, a nem-oxid kerámiák (például a keményfémként ismert volfrám-karbid) nagy kopásállósággal rendelkeznek, míg az oxid kerámiák, mint a cirkónium-dioxid, rendkívül magas karcállóságot biztosítanak.
Nem nehéz belátni, hogy az oxid kerámiák vonzó választásnak tűnnek az órakészítők számára. Bármelyik óra tulajdonos, aki már véletlenül megkarcolta féltve őrzött óráját egy ajtófélfán vagy az asztal szélében, tudja, mennyire fontos a karcállóság. A laboratóriumban előállított zafír, amely a karcálló órakristályok készítésénél használatos, szintén kerámia szerű anyag, és a cirkónium-dioxid hasonló védelmet nyújt az óratokok számára.
Bár a cirkónium-dioxid elképesztő karcállóságot biztosít, két jelentős probléma is felmerül vele kapcsolatban. Az első az anyag előállítása. A cirkónium-dioxid előállítása során a cirkónium por megkötéséhez több mint 1500 Celsius-fokos hőmérséklet szükséges. Az igazi kihívással azonban a befejező munkálatok során kell szembe nézni, hiszen ez egy rendkívül kemény anyag – nem véletlen, hogy a cirkónium-dioxid és a gyémántot utánzó cirkónium-oxid (cirkónia) molekuláris szerkezete nagyon hasonló. Egy kerámia óra tokjának kidolgozása lassú, munkaigényes és költséges folyamat.
A második probléma a kerámiák törékenysége. A hagyományos agyagcseréphez és porcelán tányérokhoz hasonlóan a kerámiák nagyon kemények, de ez egyben azt is jelenti, hogy törékenyek. Ha egy kerámia óratok éles, erős ütésnek van kitéve, nem horpad meg, mint egy fém tok, hanem inkább lepattan vagy akár szét is törhet. Ez hasonló kompromisszum, mint amikor a műanyag órakristályokat zafírra cserélték: az extrém karcállóság ára a nagyobb törékenység.
Szénszál – Az innováció csúcsa
A modern technológia óriási fejlődést hozott az anyagtudományban, különösen a szén esetében. A szén egy rendkívül sokoldalú elem, amely a gyémánttól a bőrünkig szinte mindenhol megtalálható. Ez a hatodik leggyakoribb elem az univerzumban, az élet alapja, és paradox módon a pusztítás eszköze is lehet. Az órakészítésben azonban csak viszonylag nemrégiben jelent meg, de gyorsan elnyerte a szakma figyelmét.
A szén ipari felhasználása az 1800-as években indult meg, amikor az első elektromos utcai lámpákhoz használtak szénrudakat. Később Edison izzólámpáiban szénszálakból készítettek vékony izzókat, azonban a szén valódi lehetőségeire csak az 1950-es évek végén derült fény, amikor Roger Bacon fizikus felfedezte, hogy extrém magas nyomáson és hőmérsékleten a szén olvadt halmazállapotú darabjaiból vékony, rendkívül erős szálak készíthetők. Az így kapott szénszál tízszer erősebb volt, mint az acél, miközben súlya mindössze annak egyötöde volt.
A szénszálak gyártási folyamata gyorsan fejlődött, így az 1960-as évek elejére már kereskedelmi forgalomban is kaphatóvá vált. Az anyag alacsony súlya és nagy szilárdsága miatt gyorsan elterjedt a repülőgépiparban és a motorsportban. Az eljárás során a szénszálakat réteges szövetként helyezik el formákban, majd gyantával impregnálják és hőkezeléssel szilárdítják meg. Ez lehetővé tette komplex formák létrehozását, amelyek szerkezeti szilárdságot biztosítanak anélkül, hogy vastag és nehéz anyagokra támaszkodnánk.
A szénszál előnyei miatt kiváló alapanyagnak számít az órakészítésben is, különösen a sportórák esetében, ahol fontos a könnyű súly és a nagy szilárdság. Azonban az óraiparban a szénszálas alkatrészek gyártása kihívásokkal teli. Míg egy acéltok egyetlen darabból is könnyen préselhető és megmunkálható, addig minden szénszálas alkatrészt rétegenként kell felépíteni, vékony, mindössze tizedmilliméter vastag szénszálas lapokból, amelyeket gyantával impregnálnak és vákuumban szilárdítanak meg. Ez a hosszadalmas és költséges folyamat részben magyarázza, hogy a szénszálas órák miért olyan ritkák, drágák és különlegesek egyszerre.
A szénszálas technológia fejlődése azonban nem állt meg. A kutatók ma már szén nanocsövekkel kísérleteznek, amelyek grafénból – egyetlen szénatom vastagságú rétegből – készülnek. A grafén hatszor vékonyabb, mint az emberi DNS, és a belőle készült nanocsövek negyvenszer erősebbek a hagyományos szénszálnál. Az ilyen típusú nanocsövek a jövő anyagának számítanak, és már most megtalálhatók néhány koncepció órában, például a Zenith Defy El Primero 21 modell 360 000 lengésszámú billegő rugójában vagy a H. Moser & Cie. Endeavour Perpetual Moon Concept Vantablack óra feketébbnél feketébb Vantablack borításában.
Bronz – A történelem újjáéledése
Egy másik anyag, amely újra divatba jött az órakészítésben nem más, mint a bronz. Ez az ötvözet már több mint 4000 éve ismert, és bár az idők során elvesztette vezető pozícióját a fémek között az acél és a vas megjelenése miatt, az utóbbi években ismét népszerűvé vált az óragyártók körében.
A klasszikus bronz egy réz- és arzénötvözet volt, azonban az arzén mérgező tulajdonságai miatt ezt hamar felváltotta a réz és ón ötvözete. A modern időkben azonban a bronzot tovább fejlesztették, alumíniumot, nikkelt, vasat és mangánt adtak hozzá, így létrejött egy új típusú bronz, amely különösen a hajóiparban vált népszerűvé. Ez az ötvözet nemcsak ellenáll a korróziónak, hanem megakadályozza a tengeri élőlények megtapadását is, ami kiváló választás hajócsavarok és tengeri alkatrészek számára.
A bronz különleges megjelenését egy természetes oxidréteg adja, amely az anyag felszínén alakul ki. Ez az oxidréteg véletlenszerű mintázatot képez, amely idővel sötétedik és patinás hatást kölcsönöz az órának. Míg az acél vagy a titán órák évekig megőrzik eredeti fényüket, a bronz órák egyedi karaktert kapnak, ahogy az oxidréteg kialakul és változik a használat során. Ez a patina teljesen egyedi, nincs két egyforma bronz óra, ami különleges érzést nyújt a viselőnek.
A bronz órák különösen népszerűek a búvárórák között, hiszen a bronz történelmileg a tengeri eszközök kedvelt anyaga volt. A patinás bronzórák nosztalgikus hangulatot árasztanak, visszarepítenek minket a búvárkodás hőskorába, amikor a felfedezők még a világ ismeretlen mélységeibe merészkedtek.
Felmerül a kérdés: vajon a bronz gyakorlati előnyöket nyújt az acéllal szemben? Bár a bronz korrózióállósága miatt kiváló választás lehet a tengeri környezetben, a modern rozsdamentes acélok hasonlóan ellenállóak. Az igazi különbség a megjelenésben és a felhasználói élményben rejlik. Míg az acél megőrzi fényét és újszerű kinézetét, a bronz élettel teli, változó karaktert nyújt, amely idővel „együtt öregszik” a viselőjével. Az ilyen órák nemcsak praktikusak, hanem érzelmi töltettel is bírnak, mivel a patina kialakulása egyedi történetet mesél el.
Üvegszál – A pehelysúlyú versenyző
Biztos vagyok benne, hogy az üvegszál nem az első anyag, ami eszünkbe jut, ha órákról van szó (ezért is került a listánk végére), de mégis használják, főként sportórák készítésénél. Az üvegszál egy kompozit anyag, amely egymásba szőtt üvegszálakból áll, és egy gyanta köti össze őket. Az így létrejövő anyag könnyű, ugyanakkor rendkívül erős, ami ideálissá teszi olyan órák számára, amelyek extrém körülmények között kerülnek használatra.
Az üvegszál egyik legnagyobb előnye a nagy ütés- és korrózióállósága, így hosszú élettartamot biztosít az óráknak. Ez a tulajdonság különösen fontos a sportórák esetében, amelyek gyakran ki vannak téve ütődéseknek és kemény környezetnek. Az üvegszál emellett ellenáll az időjárás viszontagságainak is, így egy magas minőségű, tartós választás azok számára, akik megbízható és könnyű órát keresnek.
| Anyag | Súly | Tartósság | Korrózióállóság | Megjelenés | Egyediség |
| Titán | Könnyű | Nagyon tartós | Kiváló | Modern, matt | Hipoallergén |
| Kerámia | Könnyű | Nagyon tartós | Kiváló | Fényes, elegáns | Karcálló, de törékeny |
| Szénszál | Nagyon könnyű | Tartós | Jó | Egyedi, szövetszerű | Prémium érzet |
| Bronz | Nehéz | Tartós | Jó | Patinás (vintage) | Egyedi patina |
| Üvegszál | Könnyű | Tartós | Jó | Egyszerű, matt | Költséghatékony |
Az óraiparban használt különleges anyagok listája természetesen közel sem teljes, így további érdekességek várhatóak még a közeljövőben!
Források: Watchfinder, Iguana sell
Borítókép: TWC Watch Co
Szerző
- Jó pár éve annak, hogy magával ragadott az órák világa. Kezdetben gyűjtöttem, majd fotóztam őket. Később órás témájú podcastel is foglalkoztam, valamint angol nyelvű órás bemutatókat is írok. Az 5BAR keretein belül pedig magyar nyelvű írásaimat olvashatjátok csupa olyan órás témában, ami engem igazán érdekel.
Legfrissebb bejegyzések
- 2025.06.16.CikkekMi történik a bronz óráddal? Avagy a patinásodás folyamata
- 2025.05.23.CikkekMikro-rotor, maximális stílus – A Poljot International Dobronrav közelről
- 2025.05.19.CikkekRégi forma, új erő – Girard-Perregaux és Bamford Deep Diver újratöltve
- 2025.04.28.CikkekVenezianico Redentore Enigma – Szokatlan stílus, de igazi olaszos karakter