Csapatunk főhadnagyával, Levivel készítettünk egy közös cikket, mint Jaeger-LeCoultre és Cartier szerelmesek kicsiny társasága. Lényegében a mai alanyunk is „közösnek” nevezhető, amelyet először ő kaparintott meg, nemrégiben pedig hozzám került a dobbanó szívű ketyegő.

Térjünk rá cikkünk főhősére a Jaeger-LeCoultre nagynevű svájci óragyár egy különleges darabjára, a véresen komoly múlttal rendelkező, mintegy 80 éves katonai zsebórára. A lelke a 467/2 jelölésű, 15 köves, 18.000 féllegénsszámmal zakatoló, megbízható igásló, mely teljes felhúzást követően 39 órányi járástartalék ígéretével bíztatta a frontra igyekvő hajdani tulajdonosát.

A gyár a szerkezetet 1901-1949 között készítette viszonylag nagy darabszámban, saját és – a korszak szokásai szerint – számos más gyártó zsebóráiba. Az 52 mm-es acéltok kellemesen lekerekített, univerzális méret arra, hogy a bakák az egyenruházatuk zsebébe rejtve kényelmesen magukkal hordják. A zsebóra hátlapján egyértelmű és tökéletesen olvasható jelölés árulkodik a katonai nyilvántartásba vételről, így a fennmaradt katalógusok alapján könnyedén beazonosítható, hogy a megrendelő a brit hadsereg volt, a második világháború alatt.

Levinek igen közel áll a szívéhez a márka, azonban nekem is „tesóként” van nyilvántartva a Cartier lázam kapcsán. Nem először ragadunk billentyűzetet, hogy monitorra vessük gondolatainkat és érzéseinket az igen patinás múlttal bíró Jaeger-LeCoultre óragyár remekműveivel kapcsolatban vagy a Louis Cartier által megvalósított darabok révén.

Miért említettem, hogy „tesóként” gondolunk rájuk?

Nyáron Levinek egy csodás Jaeger-LeCoultre Reverso, nekem pedig egy Cartier Tank virított a kezemen a kerti sütögetés alatt és érezhető volt a harmónia a két karóra között. A 43 éves órás és feltaláló, Edmond Jaeger 1903 óta extralapos óratokok gyártására szakosodott. Ebben LeCoultre volt a társa, a híres járószerkezet-készítő és Jaeger legfontosabb ügyfele a Cartier lett. Négy év közös munkát követően aláírtak egy hosszútávra szóló kizárólagos megállapodást, így megindult a közös alkotás.

Egy árverésen, nem kis küzdelemmel sikerült Levinek hozzájutnia a mai főhősünkhöz, mely a képek alapján igen jó állapotúnak tűnt. Az eladó természetesen minden rendelkezésére álló információt megosztott a zsebóráról, így a jóhiszeműségéhez kétség sem fér.

Kézbe véve egészen elvarázsolta az óra, mondhatni megcsapta főhadnagyunkat a történelem valódi szele. Gyönyörű, patinával ékesített a tok, valamint a típusból fennmaradt darabok állapotának megfelelően, de nem túlzott mértékben „hámlik” a számlap. Ez a jelenség egyébként számos hasonló modellnél tapasztalható, annak idején valószínűleg egyféle festéket használt a gyártó, mely mára ezt a tünetet produkálja.

A kézzel festett, ódon színű indexek a kissé fakó számlapon fantasztikus hangulatot árasztanak. Mindez persze a gyártóra jellemző csodálatos, kékített mutatókkal tényleg lenyűgöző. Egyszerűen tökéletes az összhang. Szó szerint hatalmába kerítette Levit az élmény…

Varázslatos és kissé ijesztő is egyben a tudat, hogy ez az óra valaha jelen lehetett az egyik vagy több hadszíntéren is. Ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy éppen azért tudott ilyen szép állapotban maradni a katonai zsebes, mert ki sem osztották, hanem a raktárban vészelte át a történelem viharait. Erre talán már soha nem kaphatunk választ, ugyanakkor izgalmas eljátszani a gondolattal miket élhetett át a történelem ezen csodás darabkája.

Miután Levinek (sajnos) meg kellett válnia a zsebórától, így nagyon gyorsan lecsaptam rá egy liciten, ahol igen baráti áron sikerült hozzájutnom. Szívem minden szeretetével bontottam ki a csomagot és tényleg átitatja az embert valami leírhatatlan érzés egy ilyen zsebóra láttán. Szinte a torkom is elszorult, amikor a kezembe vettem, felhúztam a koronát és elindult a ketyegés. Elementáris erővel tört fel a zakatolás az órában és a mellkasomban egyaránt.

Az óra teljeskörű szervizen esett át, mielőtt hozzám került és horometer tanúsítvánnyal kaptam kézhez a remekművet. A Jaeger-LeCoultre zsebes tökéletes működését a teljes felhúzás utáni 5, valamint 20 órával eltelt mérési adatokat igazolják. Akiknek esetleg nem ismerős a horometer kifejezés, azon olvasóknak fél mondatban kifejteném, hogy miről is van szó: ez egy univerzális óradiagnosztikai műszer, amely szinte bármilyen óraszerkezet tesztelésére alkalmas. Elektroakusztikai csipeszt helyezünk az órára, így bemérhető annak lengésszáma, az eltérés nap/másodpercben és a lengési aszimmetria milliszekundumban.

A robosztus tokméretben a szexi plexi alatt cal. 467 munkálkodik, azonban kicsit elkanyarodtam szakmai irányba. Ezeket a részleteket szeretem meghagyni csapatunk férfi tagjainak, így már csak egyetlen tényt említenék meg. A rendkívüli óramárkának az eredet története egészen 1833-ra nyúlik vissza, a LeCoultre által megalapított első órásműhelyig.

Ez a tudat az, amitől megbizsergek az órák kapcsán és elönt egy szívmelengető érzés. Az elhivatottság az alkotni vágyás iránt, a kreativitás, minőség, pontosság, amelyet számos szakember letett az asztalra, mint LeCoultre, Jaeger vagy Cartier uraság. Ez a zsebóra magában hordozza az ilyen tettre kész személyek szakértelmét, az órák iránti szeretetet és a leendő tulajdonosok élettörténetét, melyekért hálásak lehetünk, hogy ennyi év után is megismerhetünk.

Szerző

Pájer Beáta

Amatőr és lelkes óragyűjtő a szépségiparból. Igyekszem megállni a helyem az 5BAR csapatában egyedüli csajként és olvashattok tőlem divattal is egybekötött órás tartalmakat, nem csak női "ékszerekről".

Legfrissebb bejegyzések

További cikkek

• 2024.09.13.CikkekA lagúnák városa egy számlapon?
• 2024.08.30.CikkekPodcast témánk kiegészítése, egy nő szemszögéből
• 2024.07.01.CikkekÚjra londoni élmények
• 2024.05.31.CikkekAz óraipar meghatározó alakjai 6. – Hans Wilsdorf