Avia kontra G-Shock, amikor egy ebay-es karóra az ember órás identitását is próbára teszi, avagy hogyan lett egy Casio-formájú kínai kvarc a fiókom legfurcsább lakója.
Van az úgy, hogy az ember órakedvelőként eBay-t böngész, mint ahogyan más az Instát vagy a Facebook-ot szokta, és egyszer csak megakad a szeme valamin… Egy órán… Szögletes tok, digitális kijelző, „PROTECTION” felirat, mintha a klasszikus Casio DW-5000 kacsintana vissza a képernyőről. Csakhogy nem egy Casio volt, hanem egy AVIA. A kaland pedig innen indult…
Egy patinás név, meglepő formában
Az AVIA nem ismeretlen név számomra. Egy régi európai márka svájci gyökerekkel, az 1930-as évekre visszanyúló múlttal. Van is néhány régi darabom tőlük – részben nosztalgiából, részben azért, mert vonzanak azok a márkák, amelyek kívül esnek a fősodor reflektorfényén. Szóval amikor megláttam ezt a DW-5000-formájú AVIA-t, rögtön jött a gondolat: „Hoppá. Lehet, hogy a Casio és az AVIA valaha együtt dolgoztak?” Merész, tudom, de óragyűjtő agyban néha elindul valami álnaiv romantika.
Meg is vettem, kemény 25 euróért. A csomag gyorsan megjött, egyenesen a múltból, digitális kijelző, SHOCK-RESIST, 30M vízállóság, ALARM CHRONOGRAPH felirat, ami olyan büszkén virít a kijelző felett, mintha legalábbis holdraszállást is tudna jelezni. Az óra nagy meglepetésemre tökéletesen működött. Mutatja az időt, villog, pittyeg, nyomhatóak a gombok. Egy szó mint száz, öröm és nosztalgia, mint mikor először kapcsolta fel valakia világítás egy lakásban 1892-ben.
A nagy leleplezés – avagy, amikor a valóság beelőzi a nosztalgiát
Persze nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi ez a furcsán Casio-szerű Avia Feltettem a kérdést a releváns magyar órás Facebook-csoportba. A válaszok? Hát, mondjuk úgy, hogy nem a támogató közösségi élmény csúcsát jelentették. Megtapasztaltam, milyen, amikor a segítő közösség inkább egy karóraformájú cinizmusklub. Segítség? Zéró. Ellenben kaptam bőven: „kamu Casio”, „tucatáru”, „minek ilyen sz*rra pénzt költeni?”. Klasszikus magyar online vendégszeretet. Szép csendben töröltem a bejegyzést, és átvonultam a külföldi fórumokra, ahol legalább normális válaszokat kaptam.
Kiderült, hogy szó sincs semmiféle Casio–Avia együttműködésről. Ez egy kínai OEM kvarcóra, amit a ’80-as–’90-es években különféle gyárak, például a Shenzhen Watch Co., Sanda, Fujitime vagy épp valamilyen névtelen hongkongi műhely készítettek. A megrendelő kérésére pedig különféle nevekkel dobták piacra. Hol Aquatech, hol Leader, és persze az AVIA név alatt.
A testvér – a DW-5000, a nagybetűs Casio
A fentiekkel ellentétben jön a kontraszt, a Casio DW-5000, nem csak óra, hanem kultusz. Egy mérnöki válasz a „hány ütést bír el egy karóra?” kérdésre. Amikor a Casio mérnökei egy laborban rugdosták a prototípust, csak azért, hogy biztosan túlélje a világvégét, az volt az óragyártás punkkorszaka. Gumitok, moduláris felépítés, katonai strapabírás . Ki gondolta akkor, hogy még 40 év után is divat.
Ma ott pihen mellette az AVIA-darab, amely minden ízében másolat, de mégis… működik. Valahogy van benne báj. A gombok kicsit keményebbek, a kijelző kontrasztja gyengébb, a hangja halkabb. De mégis közel negyven év után, itt van, él, és nem akar széthullani.
Műszaki részletek – mert az ördög mindig a részletekben lakik
Az AVIA meglepően kellemes méretű:
- Szélesség: 41,8 mm
- Hossz: 47,7 mm
- Vastagság: mindössze 11 mm
Ez utóbbi részben annak köszönhető, hogy nem menetes hátlapot kapott, mint a DW-5000, hanem egy vékony, csavarozott acéllemezt. Olcsóbb megoldás, de cserébe kényelmesen simul a csuklóra.
Érdekes viszont, hogy az óraszíjat – pont mint a Casio-nál – nem rugós stift, hanem csavar rögzíti. Ez meglepő apróság, hiszen a legtöbb ilyen olcsóbb kvarcóra egyszerűbb megoldásokat használ. A csavaros rögzítés itt is a „komoly óra látszatát” erősíti, még ha funkcionálisan nem is nyújt többet. Vízállóság terén viszont rögtön kiderül a különbség: míg a Casio G-Shock 200 méteres mélységig bírja a gyűrődést, az AVIA mindössze 30 métert ígér a számlapon. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy kézmosás, eső, némi fröccsenés belefér, de egy medencés hétvégére már nem vinném el szívesen.
Kellemes meglepetés, hogy a szíjat nem rugós stift, hanem csavar rögzíti , ahogy a Casio-nál. Funkcionálisan nem jelent sokat, de megadja az „igazi óra” érzetét.
Vízállóságban persze gyorsan kijön a különbség, míg a Casio 200 méterig bírja, az AVIA 30 métert ígér. Ez kézmosásra, esőre elég, de víz alá már nem vinném szívesen
A kijelző kisebb, kevésbé kontrasztos, a háttérvilágítás gyengécske, inkább hangulatvilágítás, mint hasznos fényforrás. A gombok kicsit kemények, darabosabb a nyomásélmény. De működik..
Ettől függetlenül, vagy épp ezért az AVIA még mindig egy nagyon érdekes darab számomra. Egyfajta alternatív valóságként mutatja meg, milyen lett volna a G-Shock, ha nem Japánban, hanem egy névtelen shenzheni műhelyben születik meg. Ahogy a tok formája, a feliratok, a gombok elhelyezése mind-mind a klasszikus DW-5000 szellemiségét idézik, úgy a technikai kompromisszumok is jól mutatják, ez nem G-Shock akar lenni, csak emlékeztet rá. Mint egy tribute zenekar, ami szintén nem az eredeti, de a dallam ismerős, és ha jól szól, az élmény akkor is működik.
Akkor miért nem vagyok csalódott?
Mert ebben a történetben nem az a lényeg, hogy eredeti-e. Hanem az, hogy ez az óra egy szelete annak a korszaknak, amikor a digitális kvarc volt a jövő, és ha valaki gyűjti az AVIA-kat, akkor ez a furcsa Casio-klón is pontosan odavaló. Ez is történelem, csak nem Rolex-múzeumba való, hanem a fiókba, mellé egy leharcolt Citizen mellé, és amikor kiveszem, eszembe jut, hogy a kvarckorszak nemcsak japán volt, hanem kicsit kínai, kicsit nyugati, kicsit ebay-es, de nagyon a miénk.
Amikor legközelebb valaki legyint, hogy – ‘ugyan, ez csak egy olcsó Casio-utánzat’, csak annyit mondok
‒ Lehet, de vajon a tiédben is benne van egy korszak hangulata?
Jó keresgélést!
Szerző
