Nemrégiben került hozzám egy bekeretezett Cartier Tank ceruzarajz nyomata, amely a nappalink falát díszíti és úgy érzem, hogy ez minden órakedvelő szerint egy mestermű. A kérdés az, hogy ki készíti ezeket a rendkívüli alkotásokat az órásvilág számára? Bemutatom Fehér Tamást, a Dark side of the watch alapítóját.
Nagyon sok órarajongó próbált már foglalkozni a hobbija tárgyának hódoló vállalkozással, legyen az szíjkészítés, órajavítás, esetleg új microbrand megálmodása vagy valamilyen művészi alkotás létrehozása. A budapesti lakos Fehér Tamás, édesapja óraszeretetét „örökölte”, ámbár teljesen más formában alakult ki gyerekkorában a ketyegők iránti vonzalom.
Pár napja volt szerencsém beszélgetni Tamással, amikor kifaggattam arról, hogy pontosan mikor és hogyan „született meg” a Dark side of the watch ötlete és feltettem ezzel kapcsolatos kérdéseimet.
Mikor kezdtél el érdeklődni az órák iránt és mi volt az első saját ketyegőd?
Egész életemben körülöttem voltak a karórák már gyerekkoromtól kezdve. Rengeteg típussal találkoztam és a fiatalabb éveimben nekem is voltak ajándékba kapott karóráim, de amióta komolyabban érdekel a témakör, azt talán 5-6 éve számolhatjuk. Körülbelül akkor láttam először egy külföldi GQ magazinban egy Breitling Navitimert, amitől teljesen elállt a lélegzetem. Annyira komplexnek és „műszerszerűnek” láttam, hogy egyből megtetszett, viszont az ára nem volt éppen olcsónak mondható. Négy évvel ezelőtt sikerült megszereznem azt a bizonyos kiszemelt Navitimert, ami az első komoly svájci karórám a gyűjteményemben és azóta is gyakran hordom.
Milyen indíttatásból jött a rajzolás az életedbe és mikor találkozott a két hobbi? Valamint mi volt a legelső órás rajz, amit elkészítettél?
A rajzolás az egész életemet végig kísérte és mindig érdekeltek a művészetek. A feleségemmel egy nyaralás alatt azon gondolkoztunk, hogy milyen vállalkozásba lehetne belekezdenem, amit szívesen csinálok és egyedinek is számítana. Amikor megvásároltam az első komoly karórámat, ami a már említett Breitling, akkor jött a gondolat, hogy örömmel megalkotnám egy papírlapra. Természetesen sikerült a világ egyik legnehezebben lerajzolható óráját kiválasztanom, amit nagyon kellett szeretni ahhoz, hogy valaki 80-100 órát töltsön el azzal, hogy egy ilyen produktumot létrehozzon.
A fekete számlappal nagyon sokat kellett dolgoznom, mert lényegesen több munka van benne, mint egy fehér verziónál. A Navitimer után a második nekifutásom az Omega Speedmaster volt és éreztem, hogy ezt a munkát tényleg szívesen csinálom, valamint kiélhetem benne a kreativitásomat. Az Omega is tetszett már akkoriban és úgy gondoltam, hogy ha lerajzolom, akkor közelebb kerülhetek a karórához. Talán még közelebb, mintha fellelhető lenne a kollekciómban, persze azért a későbbiekben beszereztem egy Speedmastert.
Életed során folytattál valamilyen művészeti képzést vagy rajzolással kapcsolatos tanulmányt?
Igen, már a gimnáziumi éveim alatt is tanultam és mellette több magántanárhoz jártam, akik nagyon jó oktatók voltak. Bár meg kell vallanom, hogy a legtöbb technikát saját magamnak tapasztaltam ki. Fontosak voltak az alapok, de ennyi év alatt a dolgok nagyrészére saját magad jössz rá. Eleinte hosszabb ideig tartott a munkák elkészítése, de idővel már gyorsult a folyamat.
Hogyan kezdesz neki egy ilyen munkának? Mit, milyen lépés követ? Esetleg vannak unalmasabb részei a folyamatnak?
Amikor egyedi megbízást kapok, akkor leülök a megrendelővel és megbeszéljük az elképzeléseit az adott modellről. Vannak olyanok, akik színes rajzokat kérnek és vannak, akik fekete-fehér árnyalatban várják a kész munkát. Szeretem, ha szabad kezet kapok és én tervezhetem meg a saját koncepcióm alapján, de természetesen a megrendelő is beavat az észrevételeibe. Elmondja, hogy mit jelent számára az a bizonyos óra, esetleg egy fix dátumra „állítsuk be” az időt, amelynek számára jelentősége van. Nagyon jó sztorikat hallottam már a tulajdonosoktól, viszont én is szeretem belevinni az óra történetét, ha az hatásosan megjeleníthető.
A megbeszélés után második lépésként keresek egy tökéletes minőségű referencia fotót, ahol minél jobban láthatóak az apró részletek. Ezután következik a váz felrajzolása, amely lényegében egy rácstechnikával készült skicc. Mivel ennek a módszernek köszönhetően kockánként rajzolom fel a körvonalakat (egyelőre tónus nélkül), így nem csúsznak el az arányok a viszonylag nagy méreteknél sem.
Mindezek után jöhet a többrétegű tónusozás és az egyéb technikai dolgok, amivel elkészül az alkotás. Különböző ceruzákat, körzőt, ecseteket használva, sok rajzolási alapelvet vegyítek, mire befejezek egy munkát átlagosan 70-100 óra alatt.
Az „unalmas rész” kérdésre válaszolva nem mondanám azt, hogy monoton egy adott folyamat, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy kevésbé látványos. Például a fényes részleteket azért lehet nagyon fotórealisztikusan elkészíteni, mert csillognak és ezáltal a fénytörés és visszaverődés nagyon könnyen megjeleníthető a rajzon. Ezeket a részleteket jobban szeretem megalkotni, mert igazán mutatósak.
A legutóbbi csodás műveid között volt egy tourbillon modell. Mesélnél erről a munkádról és a Christie’s kapcsolatáról?
A Christie’s egy világszerte működő aukciós ház, amely évente mintegy 350 árverést kínál, több mint 80 kategóriában, beleértve a képző- és iparművészet minden területét, ékszereket, fotókat és sok más alkotást. Az egyik ügyfelem, aki már több munkát is készíttetett velem, beajánlott a Christie’s-hez, majd kaptam egy telefonhívást a cégtől.
Felkértek, hogy készítsek egy rajzot az aukciós katalógus borítójára, ahol F. P. Journe karórák kerülnek majd licitre Svájcban. Éjjel-nappal a rajzon dolgoztam és szerettem volna egy látványos, dinamikus képet csinálni. Az órát nem akartam megváltoztatni és így egy drapéria szerű anyaggal oldottam meg ezt az elképzelésemet. Nagyjából 9-10 nap alatt elkészítettem és végül kiderült, hogy François-Paul Journe aláírná a kész munkámat és a rajzom is tételként licitre kerülne. Hatalmas volt az örömöm és természetesen éltem a lehetőséggel.
Tehát, ha most megkérdezném, hogy mi volt életed legnagyobb elismerése eddig az órarajzolás terén, szerinted tudnám a választ?
Valószínűleg igen. Ez egy óriási vállveregetés volt számomra és van még egy nagyon fontos szempontja ennek az aukciónak. A kép a vártnál jóval magasabb áron talált gazdára, amelynek a teljes bevétele jótékonysági felajánlásra került.
Mivel már lassan a világon mindenki tudja, hogy Cartier Tank fanatikus vagyok, így nagyon jólesett, hogy megkérdezted a rajz tervezése közben a véleményemet a „dizájnról”. Minden képednél érdeklődsz mások meglátásaival kapcsolatban vagy van olyan, amikor csak a saját meggyőződésed alapján dolgozol?
Van az életemben 4-5 személy, akiket mindig megkérdezek és kíváncsi vagyok a véleményükre vagy több alternatívát adok, amiből megkérem, hogy válasszanak. Csak az számít segítségnek, ha valaki elmondja az őszinte véleményét és nézetét, mert a „minden szuper”-ből nem tanul az ember és nem tud építkezni, fejlődni. Olyan emberre van szükség, aki elmondja azt is, ha valami „rossz”. Valamilyen szinten nekem kell eldönteni, hogy mit készítsek, de volt már több olyan képem, amit már nem csak egy személy látott gyengébbnek és ezért úgy döntöttem, hogy inkább nem is posztolom. Ez visz előrébb.
Mik a jövőre vonatkozó terveid most?
Szerencsére sok tervem van és amennyiben minden jól megy, a Christie’s-zel is fogunk még együtt dolgozni. Jelenleg több rajzom van folyamatban és ezek között van saját projektem is, amelyekről még nem beszélnék bővebben. Viszont az órarajzolás egy kifogyhatatlan program, mert mindig lesz mit elkészíteni.
Utolsó kérdésként feltenném a legfontosabbat. Neked megvan már az „álomórád”?
Úgy érzem, hogy az „álomóra” fogalom nálam azt jelenti, ami nincs meg a gyűjteményemben és elképzelhető, hogy nem is lesz soha. Tényleg csak álomként gondolok rá, mert ha már megszereztem, akkor más értéke lesz számomra. Használom, szeretem, kötődnek hozzá események, emlékek. Amennyiben az „álomról” beszélünk, akkor számomra inkább az elérhetetlent jelenti. Nekem talán egy vintage Rolex Daytona 6239 vagy 6263 lenne, de annyira nem szeretném megszerezni, mint amennyibe kerülnek.
Ez teljesen érhető, viszont az elérhetetlen álmokat le is lehet rajzoltatni és a szobánk falára helyezni, hogy legalább ilyen formában örömünket leljük benne. Az olvasóink közül biztos vagyok benne, hogy már többen ismerik a neved és sok nappalit ékesítenek a fantasztikus mesterműveid.
Minden elismerésünk és gratulálunk Tamás eddigi sikereihez, az olvasóink pedig megtalálják az oldalunkon Dark side of the watch elérhetőségét a partnereink menüpont alatt. Akik szeretnének vásárolni, úgy a weboldalon különböző méretű nyomatok közül válogathatnak, de mindenképp érdemes szétnézni az alkotások között. Továbbá Instagramon is megtaláljátok Fehér Tamás oldalát, melynek linkje itt elérhető.
Forrás: Dark side of the watch
Szerző
- Amatőr és lelkes óragyűjtő a szépségiparból. Igyekszem megállni a helyem az 5BAR csapatában egyedüli csajként és olvashattok tőlem divattal is egybekötött órás tartalmakat, nem csak női "ékszerekről".
Legfrissebb bejegyzések
- 2024.09.13.CikkekA lagúnák városa egy számlapon?
- 2024.08.30.CikkekPodcast témánk kiegészítése, egy nő szemszögéből
- 2024.07.01.CikkekÚjra londoni élmények
- 2024.05.31.CikkekAz óraipar meghatározó alakjai 6. – Hans Wilsdorf