Ugyan kicsit megkésve csatlakozott a Christopher Ward az integrált szíjas táborhoz, viszont hozzájuk méltó módon tették ezt meg.

Továbbélő trend

Nehéz lenne ezt az integrált szíjas/tokos trendet figyelmen kívül hagyni, hiszen mára jóformán minden valamire való márkának van ilyen modellje. Mostanra mindenki kívülről fújja azt gondolom, hogy a Gerald Genta tollából kipattant koncepció mennyire időtálló és zseniális húzás volt, amely most ismét virágkorát éli. Gomba módon szaporodott ez a kategória, amely jelenleg gyakorlatilag minden árszegmensben jelen van már. Amik viszont tagadhatatlan mérföldkövek voltak ezen az úton, az a Maurice Lacroix Aikon és a Tissot PRX. Két egészen eltérő hangulatú óra, mégis azonos jegyekkel felvértezve.

Ugyan ehhez a kettőhöz viszonyítva a Christopher Ward nem robbantott akkorát, én személy szerint mégis betenném ezt egy újabb állomáshoz, hiszen egészen lenyűgöző órát alkottak a Twelve-vel. Az inspiráció nagyobbik része itt is kimondottan máshonnan érkezett, jelesül a Czapektől. Számomra ez az egyik legnagyobb pluszpont, mármint az a része, hogy nem a szokásos Patek Philippe Nautilus, Audemars Piguet Royal Oak és IWC Ingenieur tengelyvonalon mozgott a brit márka, hanem igyekezett másfelé kacsingatni. Kétségtelenül ismert és népszerű mindhárom modell, de mára ezek a szememben fényüket vesztették éppen amiatt, hogy lépten-nyomon homage vagy hasonló inspirációjú órába futok.

Új versenyző

Visszatérve a Twelve-hez, első ízben 2023 tavaszán mutatkozott be a 40 mm-es változat, amely igazán nagy hype-ot generált az órákat kedvelők körében. Christopher Ward-ra jellemző minőséget, kidolgozást és megjelenést kínáltak nagyságrendileg 500.000 Ft-ért cserébe. A márka a szokásos metodikát alkalmazta ez esetben is, vagyis szépen sorban érkeztek a további variánsok. A titán változat mellett, megjelent az in-house szerkezettel szerelt Twelve X is. Azonban a legjobban várt modell mégiscsak a kisebbik méretű volt, amely 2023 novemberében robbantotta be az ajtót. Az akkor megjelent 36 mm-es acél kiadás, világoskék, világoszöld, fehér és sötétkék színben volt elérhető, utóbbi került most a kezeim közé.

Ugyan már más tesztben is megemlítettem, de az integrált szíjas órák iránti vágy sosem kapott el igazán, amelynek a legnagyobb gátja a méret volt. A 40-41 mm-es átmérő hiába nem hangzik nagynak, a fülek és a szíj csatlakozása miatt bőven a nagyobb, 43-44 mm-es méretkategóriába helyezi az adott órát. Ezért is érdekelt nagyon, hogy a 35 mm-es Tissot PRX után pár hónappal megjelent 36 mm-es Twelve milyen lesz majd csuklón. Annyit elárulhatok elöljáróban, hogy nem rossz, viszont a tökéletestől messze áll, de erről majd később.

Első benyomások

Az első dolog ami feltűnik az az, hogy mennyire elképesztően masszív az egész óra, de egyben rendkívül kompakt is. Ugyan specifikáció szerint 151 grammot nyom fémszíjon, viszont a jó súlyelosztás miatt ez csuklón egyáltalán nem érződik. Emellett egyből szemet szúr az is, hogy az immáron védjeggyé váló LightCatcher tokkoncepciót nem alkalmazta itt a Christopher Ward. Sokáig nem fogunk ezen bánkódni, hiszen a kidolgozás fantasztikus, szálhúzott és polírozott felületek váltják egymást ízlésesen, vékony élletörések ölelésében.

Ezt annak a tudatában is érdemes nézni, hogy csupán 36 mm-nyi átmérő, 9.95 mm vastagság és 40.8 tokmagasság állt rendelkezésre ennek kivitelezésére, mégis minden a helyén van és arányos. A masszív hatásra rájátszva a korona kapott védőket is mindkét oldalra, így borítva a tok szimmetriáját, de alapvetően ez egy érdekes részlet. Ugyan a koronavédőknek nincsen, ellenben a menetes zárnak annál inkább van szerepe abban, hogy ez a Christopher Ward is tudja a 100 méteres vízállóságot.

Kifinomult részletek

A Twelve megnevezést egyébként a 12 letörésből álló lünettáról kapta az óra, amely igazán egyedi megjelenést kölcsönöz neki. Ennél is jó érzékkel találták meg a fényes-csiszolt felületek arányát, így hozzájárulva a teljes, kellemes megjelenéshez. Az AR réteggel ellátott zafírüveg mögött lapul az óra legnagyobb sztárja, a számlap.

Az itt található minta a katalógus szerint a Christopher Ward logót hivatott tovább éltetni, mivel a dupla-zászlós formátum a számlap egészét kitölti apró mozaikokban. Számomra sokkal inkább emlékeztet, így ebben a formában, egy kockára, aminek a tetejét levágták és kiterítették. Mindenesetre rendkívül látványos ez a 3D-s textúrált számlap, amely normál körülmények mellett is abszolút jól látható. Nem kell hozzá speciális fényviszony vagy stúdió körülmény, hogy elő lehessen csalogatni ezt a megjelenést, amely óriási pozitívum.

A mintázat mellett a többi részletre is odafigyeltek. Az indexek ugyan ránézésre minimalistának tűnnek, de közelebbről megnézve a tetejük szálhúzott, míg a szélek fel vannak polírozva. Ugyanezt a trükköt vetették be az óra és a percmutató esetében is, amelyek kiváló leolvashatóságot biztosítanak akár sötétben is, a lúmnak köszönhetően. Ezen felül más nincsen, tehát dátumablakot itt ne is keressünk (végre nem kell, mert nincs is rá szükség), így a számlap egésze sem bomlik meg.

Kiváló szíj

A tokot és a számlapot tökéletesen kiegészíti a szíj, amely igazán minőségi darab. A felületén végig szálhúzott megjelenést az apró fazetták felpolírozásával tettek elegánssá. A szemek belső élein és a szíj külső peremén ugyanazt az élletörést látjuk, amelyek fényessé tételével gyönyörűen vezeti a szemünket a teljes hosszúságon. A tokfülnél 22 mm-rel induló szélesség a csatzárnál egészen 17 mm-ig szűkül, ez igencsak látványos csökkenés. A csat pedig egészen zseniális, amihez pillangózáras megoldást választottak, mint oly sok márka ebben a kategóriában.

Természetesen ezt sem hagyták változatlanul és „Christopher Ward-osították”, ami jelen esetben azt jelenti, hogy elképesztően masszív benyomást kelt a nyitási és zárási folyamat. Határozottan kattan be a helyére a zárnyelv, és ugyan ebben az órában nem találunk ilyet, de időközben megjelent ehhez is a mikroállítós csatzár. Az oldalanként 1.5 mm-ert változtatható hosszúság garantáltan segít abban, hogy az ideális beállítás könnyen megtalálható legyen.

A szemek egyébként csavaros rögzítést kaptak, mint a többi Christopher Ward modell, és gyorscserélési lehetőséggel is ellátták a tokfülnél. Utóbbi hasznos funkció, hiszen elérhető a Twelve-hez a számlap színéhez illő gumiszíj. Őszintén azt gondolom, hogy ebben az ársávban már szinte kötelezővé kellene tenni ezeket a jellemzőket, mert sokkal komfortosabbá tudja tenni az együttélést.

Ismert belsőség

A szerkezet esetében nagy meglepetésre nem kell számítani. A „szokásos” Sellita SW200-as dobog itt is az üveg hátlap mögött, amely megkapta a dekorált Christopher Ward rotort. Legjobb választás ehhez az órához, hiszen könnyű fenntartani, elég igénytelen és emellett bírja a mindennapos nyúzást is. Számomra a 38 órás járástartalék 2025-ben már hagy kívánni valót maga után, de ez alapvetően egy adottság, nem a brit márka hibája.

Összegzés

Nagyon kíváncsi voltam erre az órára és azt kell mondjam, hogy nem csalódtam. Tökéletesen hozza a Christopher Ward-ra jellemző sajátosságokat, párosítva ezt az idegen inspirációval. Sok tekintetben kiemelkedik a kategóriatársai közül, viszont az tény, hogy ez a minőség és tudás felárral jár. Abszolút el tudom képzelni akár egyórás kollekcióba is, hiszen kellőképpen sportos ahhoz, hogy farmerral is működjön, de a kisebb mérete is visszafogottsága miatt elegáns környezetben sem mutat kellemetlenül. Az egyetlen igazi kérdéses pontja számomra az a mérete. Abban biztos voltam, hogy a 40 mm-es változat nagy, de ennél az az érzésem támadt, hogy lehetne egy hajszállal nagyobb.

Szerencsére a Christopher Ward hallgatva a visszajelzésekre és a vásárlói igényekre idén februárban bemutatta a 38 mm-es változatot is, amelyre így látatlanul azt mondom, hogy tökéletes. Ezzel a lépéssel pedig egy olyan helyzetbe került a márka, amivel tényleges előnyre tudnak szert tenni, hiszen elképesztő széles lett a variációk száma. Egyszóval, ha mindenképpen integrált szíjas órára vágysz és hajlandó vagy kifizetni nagyságrendileg 1350 EUR-t, akkor mindenképpen nézz szét a Christopher Ward háza táján is, mert igencsak komoly csomagot kínálnak ebben a szegmensben.

Szerző

Joó Szabolcs

Bakancslistás tétel volt egy komoly óra beszerzése 30 éves koromra. Azóta eltelt pár év és időközben a letudandó feladatból hobbi és szerelem lett, amelynek állomásait igyekszem veletek is megosztani.

Legfrissebb bejegyzések

További cikkek

• 2025.06.20.CikkekMeggyőző?! – Venezianico Nereide Lapislazzuli
• 2025.06.13.CikkekKülönc elegancia – Beaubleu Figura Non Caritur
• 2025.06.06.CikkekÜde színfolt – Orient Mako 40 75th Anniversary Edition
• 2025.05.16.CikkekAision Hang AN-HS01