Megannyi karórába és még annál is sokoldalúbb formavilágba botlom bele a Cartier alkotások kutatása közben. Nem tudok betelni a gyártóval és az iránta táplált érzelmeimmel, így most extravagánsabb darabokat gyűjtöttem össze, melyek külalakjai nem kimondottan a hétköznapi megjelenést erősítik.
A Cartier dinasztia remekműveit magunkra öltve, legyen szó karórákról, ékszerekről vagy akár táskákról, képesek vagyunk drámai hatást elérni. Persze ezeket a lenyűgöző darabokat tudni kell viselni is és a megfelelő alkalom se árt hozzá. Amennyiben valakinek van elég bátorsága és (most itt elsősorban a női olvasókra gondolok) emellett anyagi java egy extrémebb darabban megjelenni az Operában, úgy miért ne tenné? Nálam ez nem lenne kérdés, ezt már biztosan sejti mindenki.
A karórák megjelenésének tekintetében a Cartier nagyon ügyesen utal az ékszer mivoltára is. Rengeteg órát díszítettek már drágakövekkel, akár csak az „egyszerűbb” vagy ikonikus modellekre gondolván a koronában elhelyezett kaboson kapcsán. Mai írásomban inkább a formák játékára térek ki, ugyanis izgalmas megjelenések terén rendkívül színes a gyártó palettája.
Vigyázat! Erős tartalom következik sok csillogással és kövekkel.
Ki mondta, hogy egy óra csak kerek vagy egyszerűen szögletes lehet? Talán kijelenthetem, hogy a legtöbb karóra szereti a tokforma szimmetriáját, ahogy az én szemem is, persze most a koronát vagy az órán lévő gombokat tegyük félre egy kicsit. Azonban vannak igazán meghökkentő példányok a Cartier tarsolyában, amelyek közül az egyik legismertebb, a Crash modell.
Cartier Crash
Úgy érzem, hogy mindenképpen ezzel a tekintélyes darabbal érdemes kezdeni a felsorolást, amelynek múltja egy sajnálatos szerencsétlenséghez köthető. A Cartier alelnöke 1967-ben egy autóbalesetben életét vesztette és tűz ütött ki a kocsijában, amelyben a csuklóján lévő Cartier Bagnoire Alongee karóra olvadni kezdett. Különös, Dali festményeire emlékeztető formát vett fel a sérült óra, melyet később a londoni New Bond Street-en lévő Cartier üzletbe juttattak el javításra.
*(Kis kitérőként megemlítem, hogy amíg az olvasóink ezen sorokat tanulmányozzák a megjelenés napján, azon pillanatban az 5BAR csapat egy része a londoni New Bond Street-en tartózkodik. Viktor, Dani és jómagam éppen a Cartier üzletben készítjük a fotókat és amennyiben épségben hazaérünk, készülni fog egy írás az utunkról.)
Jean-Jacques Cartier elgondolkodott azon, hogy miért ne lehetne az olvadt tokból ihletet meríteni és készíteni egy hasonlóan „elfolyt” külalakot. Egyes vélemények sokkal inkább azt a megközelítést preferálják, miszerint a kor egyik „nagy celebje” Salvador Dalì és az általa alkotott szürreális művek iránti óriási érdeklődés inspirálta a Crash létrejöttét. Hiszen abban az időszakban az emberek kedvelték ezt a stílusirányzatot, ezért a Cartier is kívánt egy szeletet a tortából. Az igazságot azonban nem könnyű feketén-fehéren megfogalmazni. A hitelesnek ítélt források között mindkét irányvonalra találunk utalást.
A Crash megszületése egy nagyon exkluzív és érdekes újdonsággal fűszerezte meg az óratokok formavilágát. Mindenképpen a luxusórák közé sorolandó bármelyik változata, amelyek az évek során érkeztek, akár az alapmodellt, a skeleton változatokat vagy a gyémántokkal megpakolt, szikrázó verziókat vesszük figyelembe. A Crash innováció mindig egy örök időkre szóló ikonikus alkotás marad az órásvilágban.
Cartier Bagnoire Alongée
Az autóbalesetben deformálódott eredeti időmérő típusáról is fontos diskurálnunk a vékony és hosszúkás óratok vonatkozásában. A lekerekített ketyegő igencsak beteríti a csuklónkat annak ellenére, hogy milyen keskeny darabról beszélünk és szinte olyan érzésem van, mintha átölelné viselője kezét. Férfiakon és hölgyeken is többször találkozok ezzel a modellel, bár a szemem leginkább a kövekkel jócskán díszített, illetve a tüskés tokdizájnon nyugszik meg.
Az időmérő korai változatát Louis Cartier 1912-ben alkotta meg, és ajándékozta Maria Pavlovna orosz nagyhercegnőnek. Az Ovale cintré óra 1958-ban jelent meg először, amelyet 1973-ban Baignoire (francia nyelven „fürdőkád”) névre kereszteltek. Vonalainak eleganciája különlegessé teszi és a francia stílus időtlenségét tükrözi. Az alap Bagnoire modellt még nem ennyire hosszúkás tervezésben ismerhettük meg, inkább ovális kádat formált, majd később érkeztek a nyúlánkabb változatok.
Cartier Panthère
Az 1980-as években érkező Panthère modellek között megannyi érdekes küllem fellelhető. Az alap stílus, melyre most mindennél jobban vágyom, kicsit hajaz a Santos külalakjára, ám nőiesebb és kisebb karóra. A Panthère rendkívül könnyed szerkezetű karkötővel rendelkezik és szinte szövött szőnyegre hasonlító dizájnnal is láthattuk már. Az egyik legfeltűnőbb verzió, a minket széles csuklópántként beterítő kollekció. Azonban visszafogottabb változatban keskenyebb, de duplán körbetekerhető szíjjal is beszerezhető, feltéve, ha a pénztárcánk engedi.
Bevallom a duplán csuklóra futó modellnél mindig félnék a szíj érintkezéséből adódó sérülésektől, így személy szerint én mindenképp egy „szőnyeget” választanék magamra. Bár ilyen árakon az esélytelenek nyugalmával fogalmazom meg eme sorokat, ugyanis ezek a modellek már egy másik ligába tartoznak. Számomra ez az óra inkább ékszerként funkcionálna, persze innen is lehet emelni a szintet, ami igazán az ékszerész dinasztiát juttatja eszembe és a család múltjára reflektál.
A vad, mégis kifinomult elegancia és a párduc motívum is jellemzi a Cartier időtlen stílusát. Jeanne Toussaint, Louis Cartier egykori szenvedélyes szerelme, múzsája tervezte meg a párduc emblémát, amely ma is a Cartier bárhol felismerhető sajátos mintázata. Jeanne a „Panpan” becenevet viselte, mely franciául párducot jelent, innen indul a története, azonban csak az 1950-es években sikerült végre három dimenzióban reprodukálnia a macska megjelenését. Napjainkban már láthatjuk a „cicát” briliáns csiszolású gyémántok és fekete smaragd ölelésében, amely igazán érdekes formavilágú ékszereket eredményez.
Cartier Tank
Már tudjuk azt, hogy nem kell minden órának feltétlenül kereknek lennie és szeretjük is a változatosságot. Cartier 1902-ben megálmodta a Santost és 1904-ben gyártásba is került a lekerekített élekkel, azonban a személyes kedvencem 1917-ben született meg, ami a Cartier Tank nevet kapta és több írásomban is említettem már a karórát. Az oldalunkon egy kétrészes ismertetőt találhatnak olvasóink, ahol minden egyes Tank modellcsaládot felsorolok, így most nem teszek mélymerülést a részletekbe.
A Cartier Tank kronológia első része az alábbi linken megtekinthető, amelyből a formavilága is ismertté válik mindenki számára. Kiemelkedő lehet a Tank Cintrée, a hosszanti ívelésével, mégis szögletes éleket megtartva a Bagnoire karórával ellentétben. A Tank Obus (jelentése „golyó, lövedék”) modell, amely tökéletes négyzetet alkot, valamint a tokfülek, a nevének megfelelően lövedéket formálnak.
A kronológia második része ide kattintva olvasható és amely modellek feltétlenül szót érdemelnek a külalak kapcsán, az a Basculante és az Asymétrique. A Basculante karórát Jaeger-LeCoultre Reversojára emlékeztető forgathatósága teszi különlegessé, bár más irányba változtatható mozgással, az Asymétrique modell pedig a nevéhez hűen aszimetrikus, tehát ferde tokformával rendelkezik.
Cartier Cheich
A Párizs-Dakar Rally egy rendkívül megterhelő homokos terepverseny, ahol motorkerékpárok, autók, kamionok és quadok 6200 mérföldön keresztül küzdenek az első helyért, a Szahara-sivatagban. A verseny alapítója, Thierry Sabine és a Cartier vezérigazgatója 1984-ben megalkotta a Cartier Challenge-et és a győztesek eme ritkaságot érdemelték ki. Ebből a modellből csak pár darab készült és ezért talán mondhatjuk, hogy az egyik legritkább és legvágyottabb példány a gyűjtők számára.
Az óra tokját úgy tervezték meg, mintha a Szaharában honos tuareg férfiak által viselt fejkendő, más néven cheich formáját öltené magára. Kicsit szokatlannak tűnhet ez a dizájn, de a Cartier ettől is kivételes és egyszerűen imádom a megjelenését, persze ebben az esetben is bődületes összegeket kellene fizetnünk érte.
Cartier négy modellt készített és mindegyik egyedi darab. Az eredeti két órát 1983-ban tervezték meg, egy férfi és egy női győztes számára. A férfi órát Gaston Rahier motorversenyző kapta, azonban a kisebb női változatot soha nem díjazták, mert nem volt másik győztes a versenyen. Egy harmadikat 1985-ben hoztak létre egy újabb lehetséges jövőbeli bajnok számára, valamint a negyedik karórát felajánlották Thierry Sabine-nak. Úgy vélik azonban, hogy ezt az órát Hubert Auriol, a híres francia motorversenyző kaphatta, de mára elveszettnek tekintik. A Cartier Cheich gyártása 1986-ban fejeződött be.
Cartier Cloche
Eme modell harang alakú tokkal rendelkezik és a Cloche (franciául „harang”) egyik kiemelkedő jellemzője a számlap 90°-os elforgatása a szokásos helyzetéből, így a 12-es index a koronával szomszédos. Sok olyan brossóra, amelyet ruhadarabra tűzve viseltek, ilyen konfigurációval rendelkezett. Amennyiben a viselője felemelte az órát, hogy leolvassa az időt, akkor a számlap megfelelő irányban volt látható.
Ebből az érdekes és némiképp szokatlan formavilágból is készültek karórák, amelyek az aszimmetrikus ház ellenére hagyományos fülekkel rendelkeznek. Asztalra helyezve is mutatósnak számít a megjelenése miatt és fotókon is szemrevaló darab.
Amennyiben valakinek bántja a szemét ez az elforgatott nézet, úgy találkozhatunk eme modell más változatával is, amely a megszokott leolvasási formát viseli. Számomra mindkét verzió nagyon innovatív és végre valami igazán új formavilágot képvisel az órák terén.
Amikor ilyen karórákat látok, eszembe jut a stílus szó. Maga a stílus annyi, mint tudni, hogy kik vagyunk, mit akarunk közvetíteni, és fütyülhetünk minden másra. Nem számít, hogy kinek fog tetszeni a környezetünkben, kizárólag az a fontos, hogy tudjuk viselni ezeket a nem megszokott formákat is.
Cartier Libre kollekció
Kedvelem a kerek, úgymond átlagosabb kinézetű ketyegőket, azonban néha jó valami játékosságot belecsempészni az életünkbe. Ebben a kedvenc márkám sokat tud segíteni, amennyiben valami másra vágynak az órakedvelők. Még számtalan külalak létezik a Cartier listáján, a párna vagy hordóra hasonlító alakzatok, esetleg a szemet szúró szabálytalan formák, melyek főleg a limitált kiadású, számozott Libre kollekciót juttatják eszünkbe.
A gyűjtemény minden darabja exkluzív és bővelkedik a magas minőségű drágakövek használatában. Szinte már túlzásokba esik, mégis „el tudnám viselni” magamon, bár inkább ékszer kategóriában. Bizonyos esetekben az óra funkció már szinte háttérbe szorul a leolvashatóság tekintetében, ámbár rendkívül mutatós darabok.
A Cartier minden, csak nem unalmas és az órák külleme terén is bármikor képes meglepni minket. Mondhatjuk, hogy ugyan, a Tank se változott sokat az évek során, de nézzük meg, hogy mennyi különleges változatot kaptunk belőle! A többiről nem is beszélve, amelyeknek számtalan verziójával találkozhatunk és mind egy külön kis műalkotás. Itt kap a legtöbb értelmet az a bizonyos mondat, amelyet már többször is idéztem:
„Sose utánozz, mindig alkoss!”
Borítókép forrás: thepeakmagazine.com cartier.com
Szerző
- Amatőr és lelkes óragyűjtő a szépségiparból. Igyekszem megállni a helyem az 5BAR csapatában egyedüli csajként és olvashattok tőlem divattal is egybekötött órás tartalmakat, nem csak női "ékszerekről".
Legfrissebb bejegyzések
- 2024.09.13.CikkekA lagúnák városa egy számlapon?
- 2024.08.30.CikkekPodcast témánk kiegészítése, egy nő szemszögéből
- 2024.07.01.CikkekÚjra londoni élmények
- 2024.05.31.CikkekAz óraipar meghatározó alakjai 6. – Hans Wilsdorf