Az előző részben végigkísérhettétek velem a kiválasztás és a konkrét óra megtalálásának folyamatát, amely nem volt egyszerű és rövid. Nézzük meg közösen milyen búváróra került be a kollekcióba.

A szerencsés óra pedig: Christopher Ward C65 Anthropocene Limited Edition

Rövid áttekintés

A márka életében a C65-ös hivatalosan a vintage búváróra kategóriába sorolandó, amely azt gondolom maximálisan megállja a helyét, hiszen a formák és az arányok abszolút jól hozzák a 60-as, 70-es évek búvárjainak életérzését. Legjobb választás lehet ez a típus azoknak, akik szeretnének „retro” kinézetet, viszont kiélveznék a modern technika által nyújtott előnyöket is. A 2019-es megjelenése óta mit sem öregedett ez az óra, sőt szerintem egyre inkább kezd beérni ez a forma. Ideális időpont ez arra, órakedvelő barátaim, hogy beruházzunk egy C65-ösre, hiszen a használtpiaci árak most már valóban egy ütős ajánlattá teszik ezt a típust.

A C65-oson belül számos limitált és különleges modell készült, amelyek gyakorlatilag fellelhetetlenné váltak jelen piaci körülmények mellett, leginkább a populárisabb összeállítások pörögnek a különböző platformokon. Ezért is örültem meg, amikor feldobta a népszerű, nemzetközi hirdetési oldal ezt a búvárórát, mert előtte kizárólag sajtófotókon láttam. A típus nevét most már megismertük, viszont úgy gondolom, hogy az odabiggyesztett Anthropocene szócska egy kevés magyarázatot igényel.

Mi az az Anthropocene és miért pont ezt a nevet kapta?

A Scottish Opera Anthropocene 2019-ben játszott előadásában többek között, Jennifer France is feltűnt, aki nem mellesleg a Christopher Ward egyik társalapítójának lánya, így a fő motiváció megvolt. A szó egyébként a görög etimológiából ered, ahol az „antropo” az embert, míg a „cene” az új szót takarja, amelyről a tudomány úgy vélekedik, hogy tökéletesen leírja azt az új világrendet, amelyben az emberiség visszafordíthatatlan hatással van a bolygóra. A téli hangulatot megidéző óra az opera fagyos tájait hivatott visszaadni, amely narratívája szerint egy hajó és annak teljes legénysége a sarkvidéken ragadtak.

Hasonlóan fagyos lehetett annak az embernek is a mosolya, aki ilyet búvárórát szeretett volna vásárolni, ugyanis csupán 300 példány készült belőle, amelyeket hamar elkapkodtak. Marketingből tehát jeles ez a ketyegő, ezen túl valóban visszafordíthatatlan hatást tudott elérni nálam?

Light-catcher óratok

A korai időkben, mint minden microbrand márkát, a Christopher Ward-ot is gyakran vádolták azzal, hogy csupán egy homage óragyártó, saját identitás és kreativitás nélkül. Az évek múlásával ez gyökeresen megváltozott, amelynek első csíráját 2014-ben ültették el, amikor új dizájn irányvonal kialakítása vette kezdetét. Ennek célja természetesen az volt, hogy messziről is felismerhető és karakteres órákat gyártsanak, amelyeknek a legfontosabb alapja az óratok.

Áldom a nevüket ezért, mert manapság nagyon kevés olyan búváróra van, amelyeket a finom részletekért vagy az alapos kidolgozottságért kedvelünk. Alapvetően ez egy fő kategória jellemző, hiszen strapabíró, masszív vízálló órákat kell gyártania az itt versenyző márkáknak, viszont ez mindig azt az érzést kelti bennem, hogy minden egy kaptafára készül, egyediség nélkül.

Ezzel szemben itt finom élek, letörések és felületváltakozások jellemzik az egyébként is légiesnek ható óratestet. A tok a legvastagabb részénél csupán 12 mm, viszont a sugárirányban kifelé szűkülő elemek miatt, oldalról sokkal vékonyabbnak tűnik. Egyébiránt átlagos csuklóra is tökéletesen illik, hiszen korona nélkül 41 mm az átmérője és 47,1 mm magas a C65-ös.

Apropó korona, képeken nekem picit aránytalanul nagynak tűnt, de élőben egyáltalán nem az. Aztán leesett, hogy valószínűleg a koronavédők hiánya miatt érezhettem vizuálisan bumszlinak az egyébként igényesen jelölt, nem koronazáras gombot. A 150 méteres vízállóság így is megvan, tehát ebből a szempontból sincs miért szégyenkeznie ennek a búvárórának. Egyetlen része nem tetszik a toknak, mégpedig a hátlapon található Trident logó, ami nekem akaratlanul is az olasz sportautó gyártó, Maseratit juttatja eszembe, de hát ez legyen a legnagyobb bajom.

Havas tengerpart?!

Valószínűleg túl sokat olvasgattam a marketing maszlagot, mert mindig, amikor ránézek az órára hirtelen egy havas táj jut eszembe, amely nem feltétlen jelent egyet a nyári, búváróra életérzéssel. Ettől eltekintve tényleg zseniális ez a számlap, az egész nagyon átgondoltnak tűnik és a fehér szín miatt kitűnik a tömegből. Nagyon tetszenek rajta az applikált pálcika indexek, amelyek a másodperc és a percmutatóval egyetemben a számlap szélére helyezett percskála irányába változtatják a kiterjedésüket. Előbbiek a számlap letörését követően még jobban kitornyosulnak, míg utóbbiak a számlap ívét követve hajlanak azonos szögben.

Ezt a felismerést több napos gyanús nézelődés előzött meg, mert először azt gondoltam, hogy a tükröződésmentesített zafírüveg ívelt széle vet olyan árnyékot a mutatókra, hogy megtéveszti a szememet. Különleges részlet ez, amelyet nem minden C65-ös modell kapott meg, még a limitált kiadások közül sem.

A nyilat formázó GMT mutató narancssárgája megmenti a dögunalomtól a számlapot, bevallom nektek anélkül nem biztos, hogy erre a búvárórára esett volna a választásom. A többi részlet számomra amolyan „hmm” érzéssel tölt el. A fekete dátumtárcsa, még ha költséghatékonyság miatt is került ide, tulajdonképpen kedvelem, sokkal jobb, mintha egy árnyalatban nem egyező, fehér színű került volna be a helyére.

A két Christopher Ward azonosítót viszont nem értem, van egyszer 12 óránál egy fehér, süllyesztett logó és egy fekete, betűvel kiírt 9 óránál. Sok kritika érte korábban is ezt a kialakítást, amely nekem sem feltétlen lopta be magát a szívembe. Bőven elhagyható lett volna már ekkortájt a betűvel feltüntetett név, hiszen egyrészt már volt egy kialakult népszerűsége ezen óráknak, így felesleges magyarázni a vásárlónak mit vett, másfelől pedig a hivatalos Christopher Ward logó is ízléses és ötletes. Ezek éppenséggel annyi funkciót látnak el, hogy a fehérséget törik a számlapon, amelyből bőven van a vékony lünetta kialakítás miatt.

A fekete, egy irányban tekerhető, 24 órás lünetta szépen passzol az óra egészéhez, masszívan „reccen”, feszes és tökéletesen szintben van a percskálával. Az éjszakai show viszont sajnos elmarad, ugyanis a lúm csak nagyon erős, sokáig tartó direkt fényben töltődik fel kellőképpen, de cserébe pislákolva, hosszú ideig elketyeg. Emiatt nem biztos, hogy a Mariana-árok felfedezéséhez ezt a búvárórát választanám, de a tengerparti szörfözéshez kiváló lesz.

Választható szíjak

Igen, jól olvasod több óraszíj is választható volt ehhez a búvárórához, amely alapesetben, más márkánál is látott gumi-szövet hibrid szíjjal érkezett a szerencsés tulajdonosához. Kiváltképpen hálás lehetek az eladónak, ugyanis a kiváló műszaki állapot megőrzése mellett, vásárláskor 3 darab szíjat is kért az órához, így szinte minden alkalomhoz tökéletesen passzol a C65-ös.

Eddig kizárólag fémen hordtam, amely nagyon kényelmes és pazarul kialakított. A három soros, gyors cserélési lehetőséggel is felvértezett acélszíj tapintásra is magas minőséget képvisel, az i-re a pontot pedig a fantasztikus csatzár teszi fel, amely rejtett, belső mikroállítási funkciót is kapott a remek formavilág mellett. Számomra az egyetlen hátránya, hogy ugyan a tömör végszemektől indulva markánsan szűkül a szíj, viszont az induló szélessége 22 mm, amely masszívabb hatást kölcsönöz az egész órának.

Az előző C65-ösömön szintén ugyanez a hibrid szíj volt, amely az én ízlésemnek túl vastag volt, így hosszabb távon nem tudtam megszeretni. Az viszont kétségtelen, hogy nyári felhasználás mellett, egy búvárórához jobban illik ez a könnyedebb szíj, mint a robusztusabb fém. A harmadik, órához kapott szíj pedig egy világosbarna, nubuk hatású bőrszíj, amely kellemes tapintású és feszes, bár utóbbi gyaníthatóan az újdonságából fakad. Bármelyiket is veszem fel hozzá, mellélőni nem lehet.

Az erőmű

Ide már kevesebb tűzijáték jutott az előzőekhez képest, de így cserébe értelmezhető az árcímkén található összeg. A GMT komplikációval megáldott Sellita szerkezetet kapta meg ezen C65-ös is, amely SW330-1 névre hallgat. Nagyon sok, különféle márka használja ezt a szerkezetet, így tapasztalatok is bőven vannak már vele, amelyek alapján egy megbízható és pontos egység képe rajzolódott ki az évek során. Időben, rendszeresen karban kell tartani és akkor hosszú távon megbízható társad lesz egy szép, búváróra szíveként. Sajnos egy hétvégét nem bír ki nélküled, tehát koronáról vagy csuklóra véve mindenképpen húzni kell rajta, hogy a 42 órás járástartalékot ellensúlyozni lehessen.

Ami még ez esetben feltűnt, hogy a rotor, illetve a teljes szerkezet működésének zajai (hogy is mondjam finoman), erőteljesen jelen vannak, ami éppenséggel biztosan zavart volna, amennyiben kifizetem érte a közel 1500 eurós listaárat. Nincs mit szépíteni, a vékony tokprofil és a nem feltétlen ehhez az órához készült, nem manufakturális szerkezet, ezen a területen mutatja ki a foga fehérét. Természetesen ettől eltekintve tökéletes társ így is ez az óra a mindennapokban, amely a manapság oly népszerű komplikációnak köszönhetően, még egy kevés fűszert is kapott.

Most akkor, hogy tetszik és meddig marad?

Rettentően tetszik ez a búváróra, minden szempontból hozza a papírformát és a valóságban pedig teljes mértékben megadja a „wow” faktort. Mégis amellett döntöttem, viszonylag rövid idő alatt, hogy elválnak útjaink, ugyanis a cikkben leírt kritikák összesítése után a gyorsan jött szerelem is elillant. Tudjátok, miután már megtaláltad a számodra kevésbé tetsző részleteket, mindig azt fogod nézni és figyelni, hogy változott-e az arról kialakult képed, de természetesen mindannyian tudjuk a választ.

Miután megszületett a döntés az újdonsült búváróra sorsáról, éppen Márkkal beszélgettünk és a frissen beszerzett CW-s élményeimet meséltem neki, akinek csupán annyi volt a válasza, „hogyha megunnád szólj”. A többi már történelem… Ő egy csúcs szuper Christopher Ward C65 Anthropocene Limited Edition órával gazdagodott, én pedig a lehetőséggel, hogy ismét megtaláljam az idei, nyári búvárórát. Hurrá!! 😊

Szerző

Joó Szabolcs

Bakancslistás tétel volt egy komoly óra beszerzése 30 éves koromra. Azóta eltelt pár év és időközben a letudandó feladatból hobbi és szerelem lett, amelynek állomásait igyekszem veletek is megosztani.

Legfrissebb bejegyzések

További cikkek

• 2025.05.16.CikkekAision Hang AN-HS01
• 2025.05.05.CikkekChristopher Ward Twelve 36 mm
• 2025.04.21.CikkekSzületésnapi frissítés – Orient Bambino Sun & Moon 75th Anniversary
• 2025.04.18.CikkekChristopher Ward C65 Desk Diver