Talán néhányan már tudhatják, hogy jómagam annyira belezúgtam az órák világába, hogy egy órásképzést is elvégeztem. Ez a dolog odáig fajult a részemről, hogy másodállásként (az írás mellett természetesen) „órásként” tevékenykedem – erős idézőjel, hiszen az órák javításának művészete egy hosszú, rögös út, melynek nagyon az elején járok. Maradjunk annyiban, hogy egy egyszerűbb kézihúzós vagy automata hárommutatós, esetleg egy ETA 2824-2 nem okoz már olyan nagy fejtörést (kivéve mikor de). Így hát azt gondolom, magabiztossággal beszélhetek erről a témáról, ami nem más, mint az óra működése.
Mai cikkemben az órák alapvető felépítéséről lesz szó, majd a továbbiakban egy-egy cikkben fogok mindent részletesebben is kivesézni. Vegyük is sorra, hogy mik azok az alapvető működési egységek, amiből egy óra felépül.
Energiatároló
Először is szükség van egy energiatárolóra, ami sokféle lehet – súly, rugó, esetleg elem. Súlyhajtással főleg régi faliórákban találkozhatunk, ez a helyzeti energiát használja ki. Rugóval hajtott órákba az 1500-as évek óta futhatunk bele, ugyanis ezzel váltak hordozhatóvá.
Az elemmel működő darabokkal pedig alapvetően 1934 óta van dolgunk, de karórákban csak 1969 óta a Seiko által. Számomra külön érdekes, hogy ugyan abban az évben készült el az első kvarc karóra, mint amikor az első ember lépett a Holdra egy Omega Speedmaster Professional-ben.
Felhúzó-, valamint mutatóigazító szerkezet
Nagyóráknál (például falióra, kandallóóra, ébresztőóra), sőt, néhány zsebóránál a felhúzás és a mutatóigazítás egyaránt kulcsos működésű volt. Itt nem volt külön szerkezetei egység ami ezeket működtette volna, a kulcsot felhúzáshoz a főrugó magjának meghosszabbított tengelyére helyezve lehetett felhúzni. A mutatóigazítás is hasonló volt, csak ekkor a kulcsot a perckerék meghosszabbított tengelyére kellett helyezni.
Karórákban, illetve a legtöbb zsebórában a kettő mondhatni egy és ugyan az, valamint külön egységet képeznek. Az energia, amit a korona tekerésével képezünk egy darabon ugyan azon az úton halad, mint a mutatóigazítási folyamat. A két funkció közötti váltás általában a felhúzótengely kihúzásával oldható meg. Esetenként plusz komplikációk működése is innen vezérelhető (nap-dátum kijelzés gyorsváltása például).
Kerékrendszer
Az első dolog amire egy ember gondol a mechanikus karóra alkatrészei alatt a fogaskerék. Természetesen ezekből több is van, melyek kétféle kapcsolódási megoldással is továbbíthatják az energiát. Mindazonáltal „a” kerékrendszer funkciója, hogy az energiatároló energiáját eljuttassa a szabályozóig, mindezt a lehető legkevesebb veszteséggel. Továbbá a kerékrendszerrel kapcsolatban említhető meg a járástartalék és az óránkénti féllengésszám is, ugyanis a kerekek módosításával ezek is befolyásolhatók.
Gátszerkezet
Amennyiben az energiatároló energiáját valahogyan nem fogjuk vissza (vagyis GÁToljuk meg), akkor az pillanatok alatt elvész. Tulajdonképpen a kerekek irdatlan sebességgel leforogva kiengedik a felhalmozott energiát. Ez semmiképp nem volna jó, hisz a hirtelen, nagy erőtől a csapok eltörhetnek, a kerekek deformálódhatnak, valamint a 10 másodperc járástartalék se valami hasznos. Így hát ezt a feladatot látja el a gátszerkezet, a kerékrendszer túloldalán mondhatni lefogja a gátkereket, így az energia nem tűnik el az éterben.
Szabályozó
Az óra működése szempontjából az egyik legfontosabb egység. Sok fajtájával találkozhatunk – visszatérő, nyugvó vagy szabad gátszerkezetekkel egyaránt. Gyakorlatilag ezen egységnek köszönhetjük, hogy az óra jár, ugyanis a gátszerkezet által lefogott energia szakaszos felszabadításáért is felelős. Továbbá – mint azt neve is takarja – az óra szabályozható vele.
Külső- és belső vázszerkezet
Az előbb említett egységeket szerelik a belső vázszerkezetre. Ez tulajdonképpen nem más, mint az alsó csapágylemez (alaplemez), valamint a felső csapágylemez, ami több hídból áll – rugóház híd, kerékrendszerhíd, horgonyhíd, billegőhíd. Ezek összeszerelve adják a mechanikus szerkezetet magát, amit aztán a külső vázszerkezetbe szerelnek. Ez karórák esetén a karóra tokja, nagyóra esetében valamilyen fa, vagy más anyagú tok.
Egyéb komplikációk
Tulajdonképpen minden ide sorolható, ami nem az alapvető funkcionalitást (óra, perc, másodperc kijelzése) szolgálja. Ilyen egyéb egység a naptár, automata felhúzás, kronográf, öröknaptár, holdfázis, GMT, vagyis tényleg minden, ami az órát alapvetően meghatározza.
Záró gondolatok
Összességében tehát látszik, hogy elég sok különböző egység együttes munkája adja ki a mechanikus órák működését (amit ellenőrizni egy speciális eszköz segítségével tudunk – erről bővebben hamarosan olvashatsz). Hiába van már jobb rálátásom a dologra, engem mind a mai napig lenyűgöz az a mérnöki precizitás, ami ezen szerkezetek megtervezéséhez, valamint elkészítéséhez szükségeltetik.
A továbbiakban pedig az említett alappilléreket fogjuk majd egy-egy cikkben alaposabban is átrágni. Nem lesz se egyszerű, se rövid menet, de remélem az igazán elhivatott órafanoknak érdekes olvasmány lesz. Neked melyik a kedvenc komplikációd az órákban?
Szerző
- Huszonéves, gyógyíthatatlan óramániás. Hobbimat iskolai szintig fejlesztettem, így néhanapján erősen kocka dolgokat is olvashattok tőlem. Órás kalandjaimat, illetve fejlődésemet igyekszem dokumentálni képes, valamint írásos formában is – előbbit főleg Instagramon, utóbbit pedig itt, az 5BAR oldalán.
One thought on “Az óra működése (1. rész) – Alappillérek”
Comments are closed.