Az Atlantic Beachboy egy különleges darab a svájci óragyártás aranykorából, amely nem csak a 60-as évek végi együttműködések gyümölcse, hanem a kvarcválság elleni küzdelem egyik szimbóluma is.
Van az az érzés, amikor hosszú ideje keresel valamit, de végül egy váratlan találkozás hoz létre mélyebb kötődést. Nálam ez eredetileg a Nivada F77 lett volna. A 70-es évek egyik legkarakteresebb integrált tokos sportórája, a maga tapétamintás számlapjával, pengeéles széleivel és letagadhatatlan Genta hangulatával. Minden megvan benne, amiért a vintage acéltokos korszakba bele lehet szeretni, és a gyűjtők természetesen tudják ezt. Egy ideje már olyan árakon cserél gazdát, ami nekem – még ha meg is tudnám engedni – túlmutat azon, amit nyugodt szívvel kiadnék egy óraért. Felmerült, hogy a Nivada pár éve újra kiadott változatát veszem meg, de én valahogy a vintage vonallal rezonálok inkább.
Aztán szinte véletlenül szembejött valami, amire nem számítottam. Egy Atlantic Beachboy. Elsőre csak annyit éreztem, valami furcsán ismerős ebben. A tok formája hozza a Nivada F2-es szériájának töréssíkos karakterét, de a teljes összhatás meglepően közel áll ahhoz a hangulathoz, amit az F77 tud. Mintha annak az unokatestvére lenne, vagy inkább reinkarnációja egy másik név alatt. Az ára viszont… nos, az épp csak egy kicsit volt több egy vacsoránál. Így került hozzám ez a darab, ami végül sokkal több lett számomra, mint egy Nivada pótlék.
A „Beachboy” típusnevet az Atlantic valóban egybeírva használta. Bár az órafórumokon gyakran különírva szerepel, a gyári megjelenések és a számlapon olvasható formátum egyértelművé teszik, hogy ez tekinthető a hivatalos írásmódnak. A névválasztás nem véletlen, az 1970-es évek elején-közepén több svájci márka is próbálkozott hangzatos, angol nyelvű típusnevekkel, amelyek a nemzetközi piacokon, különösen Észak-Amerikában könnyebben megragadták a vásárlók figyelmét. A Beachboy egyszerre idézte meg a nyugati parti életérzést és a sportos, fiatalos karaktert – még ha ma már kissé naivnak is tűnik ez a névadás.
Az azonos DNS nyomában: a Time-Center és Protime SA
A Permadate-ről szóló cikkben már szóba került, hogy a hatvanas évek végén több kisebb svájci márka – jellemzően Grenchen környékéről, ami akkoriban még inkább ipari kisváros volt, mint óragyártó nagyhatalom – összefogott, és megalapította a Time-Center nevű konzorciumot. A Nivada, Atlantic, Rodania, Selectron és Vilard neve is felbukkan a tagok között. Ez a laza együttműködés 1973-tól Protime SA néven folytatta működését, és a céljuk az volt, hogy a kvarcválság közeledtével közösen fejlesszenek, megosszák a gyártási kapacitásokat, és azonos műszaki alapokra többféle márkanevet építsenek fel.
Ez magyarázza, hogy ugyanaz az óra (például a Permadate AS2086 szerkezettel) több néven is feltűnt, attól függően, hogy épp melyik piacra szánták. Ez a háttérstratégia a Nivada esetében is gyakran jelentkezett és most úgy tűnik, az F77 környékén is jelen volt.
Nem vagyok óratörténész, csak egy lelkes érdeklődő, aki szeret ezekben a régi szálakban elmerülni. Ez a cikk sem akar többnek látszani annál, mint egy hobbigyűjtő megfigyelései egy olyan világban, ahol a régi katalógusok, tokformák és logók sokkal többet elárulnak, mint azt elsőre gondolnánk.
Mivel az Atlantic a hivatalos alapítók között szerepelt, és a Beachboy valamint az F77 közötti feltűnő párhuzam jól mutatja, hogy nem csupán márkanévként, hanem formatervezési és gyártástechnológiai szinten is aktívan részt vett ebben az ökoszisztémában. A közös tokformák, dizájnelemek és alkatrészek nem véletlen egybeesések. Inkább egy olyan korszak lenyomatai, amikor több márka is ugyanarra az ipari és stílusbeli tudásra támaszkodott. Közösen, mégis saját arcéllel. Az integrált acéltokok kora nemcsak a nagyok – mint az Audemars Piguet vagy Patek Philippe – játszótere volt, hanem a kisebb szereplők is igyekeztek belépni a stílusversenybe. Gyakran ugyanazon tokgyártók (pl. Monnin, Schmitz) szállították a formákat több márkának is – az egyedi karaktert pedig már a logó, a számlap vagy a mutatók formája adta hozzá.
Túlélők és eltűnők – kik maradtak talpon?
A Protime SA mint konzorcium egy ideig sikeresen működött, de a kvarcválság hullámai egyre erősebben mosták alá a svájci kis- és középmárkák működését. Hasonló céllal, de jóval nagyobb erőforrásokkal és centralizáltabban ekkoriban alakult ki a Swatch Group elődje is (SMH), amely az iparág túlélését végül sokkal szervezettebben tudta biztosítani.
A kisebb konzorciumok, mint a Protime, ezzel szemben gyakran informálisabb, lazábban szervezett együttműködések voltak, amik kevésbé tudták átvészelni az átrendeződést. Néhány név végleg eltűnt, Selectron és Vilard mára már csak a gyűjtők emlékezetében él, bár a Felca a mai napig létezik, Titoni néven működve tovább. Mások – mint a Nivada vagy Rodania – hosszú időre eltűntek, majd az utóbbi években reneszánszukat élik újrakiadások formájában. Az Atlantic viszont, bár gyakran alulértékelt névként, folyamatosan működött, így egyfajta élő lenyomata lett annak a korszaknak, amikor a márkák közötti határok még jóval átjárhatóbbak voltak.
Az F77 helye a korszakban
Joggal merül fel a kérdés, a nyolcszögletű, csavarfejes, integrált tokos kialakítás vajon nem egyértelműen a Royal Oak nyomvonalát követi. Az Audemars Piguet legendás modellje 1972-ben debütált Gérald Genta tervezésében, és gyakorlatilag új műfajt teremtett, a luxus sportórákét. A Nivada F77 csak 1977-ben jelent meg, így időben valóban utána következett, és formai jegyei (nyolcszögletű lünetta, integrált szíj, acéltok) alapján akár másolatnak is tűnhetne.
Valamiért mégsem tekintették annak. Ennek oka, hogy az F77 nem a luxus szegmensbe, hanem a középkategóriába pozicionálta magát. Nem kívánta a Royal Oak közönségét elcsábítani, hanem saját közönsége számára kínált hasonlóan elegáns, de elérhető alternatívát. Emellett nem másolta le egy az egyben a Royal Oak formavilágát. A lünettája például nem volt valódi csavarozott, csak csavarfejes dizájnelemeket használt, a számlap tapétamintája, mutatók kialakítása, tok formája pedig eltérő karaktert adott az órának. A 70-es években több márka is próbálkozott az integrált tokos, geometrikus sportóra kialakításokkal, ezek között az F77 az egyik legjobban sikerült, saját identitással rendelkező példány.
Ennek köszönhetően az F77 mára kultikus státuszba került,nem mint másolat, hanem mint önálló karakter. A vintage Genta-stílusú órák világában az F77 egy külön kis sziget lett, amely megmutatta, hogy egy jó formaérzékű, de megfizethető márka is tud időtállót alkotni.
A konkrét példány
Az Atlantic Beachboy, amelyet a cikkben említünk, egy Fabrique d’Horlogerie Fontainemelon (FHF) szerkezettel van szerelve, egész pontosan a kaliber 96-4 változattal. Ez egy 17 köves, kézi húzású mechanikus szerkezet, percenként 21.600-as féllengésszámmal, 44 órás járástartalékkal, valamint Incabloc ütésvédelemmel. A szerkezet 11,5’’’ lignes méretű, azaz körülbelül 25,6 mm átmérőjű, és mind a stabilitása, mind a javíthatósága miatt egy szerethető darab volt a maga középkategóriájában.
A tok szélessége 37,2 mm, a tok hossza 40 mm, vagyis abszolút mai szemmel is hordható, harmonikus arányokkal rendelkezik.
A FHF-ről érdemes tudni, hogy az egyik legrégebbi svájci szerkezetgyár, amelyet 1793-ban alapítottak. Számos innováció fűződik a nevükhöz, köztük a CH 51482 számú szabadalom, amely az egyik elsőként szabadalmaztatott, ma már természetesnek tűnő egyszerű óra beállítást tette lehetővé – vagyis azt, hogy a felhúzókorona kihúzásával könnyedén állítható legyen az idő.
Ezek az apró részletek adják meg az óra értékét. Nemcsak a külső forma, hanem a belső tartalom és történeti háttér is hozzájárul ahhoz, hogy a Beachboy nem pusztán alternatíva lett, hanem önálló történetmesélő.
Az én órám, az én alternatívám
Az Atlantic Beachboy számomra így nem csupán egy szerencsés találat lett. Hanem egy megérkezés is. Nem egy Nivada F77 van a csuklómon, de valami nagyon közeli. A karakter, az arányok, a forma ott van. Ráadásul egy olyan darab, amit kevesen ismernek – és ez csak hozzáad az értékéhez.
Talán épp ez az, amit a vintage gyűjtés tud adni, nem mindig azt kapod, amit kerestél, hanem azt, amire valójában szükséged volt. És bár a nyár lassan a végéhez közeledik, a Beachboy hozta „beach feeling” még mindig velem marad, mintha egy kis darab nyár is a csuklómon pihenne.
Jó keresgélést!
Szerző
Legfrissebb bejegyzések
- 2025.08.25.CikkekAz F77 és amire nem számítottam – hogyan lett egy Atlantic BeachBoy a vintage Nivada helyett
- 2025.07.23.PodcastA hazai órás képzés jövője
- 2025.07.09.CikkekAhol az órák új gazdára találnak – hazai börzék
- 2025.06.27.CikkekPermadate órák nyomában – stílus, technika és egy csipet Tour de France