Ma mindenki azon sopánkodik, hogy ebben a felgyorsult és modern világban, a különböző platformok miatt mennyire védtelenek vagyunk a félretájékoztatás és a hamis hírekkel szemben. „Bezzeg a mi időnkben” – mondják az idősebbek –, ez mennyivel tisztább és jobb környezet volt. Sajnos ez nem igaz. Erre jó példa a több mint 70 éves Rolex Explorer kampánya, ami nem a tényeken, hanem azok ügyes kiforgatásán alapult.
Ha megkérdezem, hogy melyik óra az űrhajósoké, mindenki rávágja, hogy az Omega Speedmaster. Ha azt kérdezem, hogy melyik óra a felfedezőké, a válasz szinte mindenkitől az, hogy Rolex Explorer. Sajnos a válasz rossz, vagyis nem annyira egyértelmű, mint az Omegánál.
Az „Explorer sztori” egészen addig nem ütötte át az ingerküszöbömet, ameddig nem lett pár Smiths óra a gyűjteményem része és ezáltal nem kezdtem el beleásni magam az angol óragyártás történetébe. Itt futottam bele a Smiths De Luxe Everest órába és akkor csodálkoztam rá: „Mi van? Két óra egyszerre Sir Edmund karján?…” Nem, nem volt két óra Sir Edmundnál. A megfejtés ennél egyszerűbb: a Rolex által hivatkozott órát az egyik serpa vitte magával.
Ahhoz, hogy megértsük mi is történt valójában, egy kicsit vissza kell repülnünk a múlt század közepére. Az tény, hogy a Rolex az 1930-as évektől kezdve több évtizeden át támogatott expedíciókat a Föld eldugott pontjainak felfedezésére (pl.: Antarktisz), illetve a meghódíthatatlannak tűnő hegycsúcsok, köztük a Himalája meghódítására, és órákkal látta el a megfelelő kutató- és hegymászócsapatokat (például az Egyesült Államokból, Svájcból vagy Franciaországból). Ez mindenki számára előnyös volt: az ambiciózus kalandorok megbízható időmérőket kaptak az expedícióikhoz, a Rolex pedig saját óráit tesztelhette extrém, valós körülmények között. A 8848 méter magas Mount Everestet 1953-ban mászták meg először hegymászók. Tucatnyi expedíció kudarcot vallott, és 13 ember halt meg addig a napig, amikor Sir Edmund elérte a csúcsot.
A történet másik fonala, hogy a Brit Nemzetközösség országai is versenyt futottak a többi országgal, hogy ki mit és mikor fedez fel vagy hódít meg. A Sir John Hunt vezette expedíciót a Brit Himalája Bizottság koordinálta, amelyet a Royal Geographical Society és a British Alpine Club közösen alapított, kifejezetten az Everest-expedíciók felügyeletére. A Smiths óragyártó nemcsak karórákkal látta el a csapatot, hanem ők szállították a részükre az oxigén- és magasságmérőket is.
Így jutunk el 1953. május 29. reggeléhez, amikor az expedíciós csapatból csak Sir Edmund indul el a csúcs felé Tenzing Norgay serpával. Helyi idő szerint pontosan délelőtt 11:30-kor másztak fel először a Mount Everest tetejére. Világrekord!
Itt jön a csavar: a Rolex szerint Tenzing serpa zsebében lapult egy 6075-ös Oyster, amit az előző év sikertelen expedíciójának egyik tagjától kapott ajándékba (nem a 6098-as). Ezek a számok a fanatikus Rolex-rajongóknak jelenthetnek valamit, de az ügy szempontjából jelentéktelenek. Május 29-én déli 12 óra körül Sir Edmund és Tenzing elindulnak vissza. Mivel az expedíciós csapatot csak kis hatótávolságú rádióval szerelték fel, így az alaptábor is csak kora este értesült a sikeres csúcstámadásról. A jó hír hallatán James Morris, a Times tudósítója elindult a hegyről az egy napi járásnyira lévő első indiai hadsereg táborába, Namche Bazárba. Innen juttatták el az üzenetet, hogy az expedíció sikerült, és nem történt haláleset.
Az üzenet nem tartalmazta, hogy pontosan kik és milyen karórában jutottak fel a csúcsra. A Rolex akkori reklámügynöksége, a J. Walter Thompson vállalat egy fiatal és tehetséges hirdetési vezetőt, Ayaz Peerbhoy-t bízta meg az expedíció kommunikálásával. Ő rögtön ráugrott az első információkra és június 1-jén egy diadalmas jelentést tartalmazó hirdetést adott fel a másnap megjelenő The Times-ban.
Másnap a koronázásra való készülődés lázában, mindenki az újságokat bújta, így a megjelent hirdetés is nagyot futott. A „7-szer az Everesten” címsor nem a hegymászókra vonatkozott, hanem azoknak az eddigi expedícióknak a számára, amelyeken legalább egy Rolexet vittek magukkal a mászók. Ez lenyűgöző szám és teljesítmény, de a hirdetés nem ezt az eredményt sugallja, inkább a csúcsmászás sikerének tényét. A Smiths nem mert kockáztatni, így a Times 4. oldalán közzétett hirdetésében csak visszafogottan jelezte részvételét az expedícióban.
Peerbhoy (Rolex) talán tudatosan, talán véletlenül, de nem várta meg a másnap érkező beszámolókat, amelyekből kiderült, hogy a Rolex által is támogatott Sir John Hunt csúcstámadása nem sikerült. Neki vissza kellett fordulnia, így a Rolex Oyster 6098-as nem járt a csúcson. Hogy mi lapult a serpa zsebében (vagy csuklóján), azt azon a napon biztosan nem tudhatták, mert ezzel a magyarázattal a Rolex évekkel később jött elő. Ezt a magyarázatot a Kronometer.hu-n Ligetfalvi Viktor tökéletesen bemutatja.
A Smiths csak biztos információk birtokában rukkolt elő egy konkrétabb hirdetéssel, de így utólag visszatekintve ez már késő volt. 70 évvel ezelőtt elegendő volt egy egynapos kommunikációs előny és egy The Times hirdetés, hogy a világot a mai napig tévedésben tartsák az angol óragyártók diadala kapcsán. A Rolex próbált futni az események után: ajándékokkal, megbízásokkal lepték el az expedíciós csapatot és megnyilatkozásaikat próbálták úgy beállítani, mintha az a világrekorddal lenne kapcsolatos. A legproblematikusabbdolog az volt, amikor Sir Hillary beszámolóját az egy évvel korábbi Cho Oyu-expedíció kapcsán tett megjegyzésekkel (ahol tényleg Rolexet viselt) összemosták az Everest hirdetéssel.
Mielőtt áttérünk a Smiths válaszaira, fontos leszögeznem, hogy maximálisan értem a Rolex frusztrációját: iszonyatos pénzt költöttek a kutatók, felfedezők támogatására és csak milliméterekkel maradtak le a végén – de lemaradtak. Ezek a nagyképű reklámok nyilvánvalóan nem álltak jól a Smiths óragyártónak, amelynek akkori vezetője, Barrett néhány hónappal később állást foglalt a British Horological Institute Journal-ban, és egyértelműen kijelentette, hogy a brit expedíciós csapat elsősorban brit gyártmányú berendezésekkel volt felszerelve.
Barrett világossá tette, hogy Sir Edmund Hillary, aki először mászott fel a csúcsra Tenzing Norgay serpával, írásban megerősítette, hogy a csúcson egy Dennison tokozású Smiths karórát viselt, és nem volt nála másik óra („Sir Edmund Hillary írásban kijelentette, hogy egy Smiths órát vitt a csúcsra, és nem mást…”). Ez az óra, amelyet Sir Edmund Hillary viselt a csúcson, most megtekinthető a londoni Science Múzeumban.
Ezt követően a Rolex részéről R. A. Winter igazgató fogcsikorgatva elismerte a Smiths sikerét, és elnézést kért, hogy az Everesttel kapcsolatos első reklámjaik „ennek az ellenkezőjét sugallták”.
Sajnos a Smiths nem élte túl a kvarcválságot, és 1983-ban befejezték a műszer- és óragyártást (a Timefactors-on keresztül értékesített Smiths márkának nincs köze az egykori Smiths céghez). Ezt követően, ellenfél híján a Rolex szép lassan ismét átvette a kezdeti narratívát.
Nekem két “Everest” órával sikerült a gyűjteményemet bővítenem: egy későbbi, már az újfajta mutatószettel szerelt, 15 köves, de még a híres 404-es szerkezettel ellátott darabbal. Ezek 200 euró körül már elérhetők, de a korai darabok bőven 1000 euró felett vannak.
A másik, a gyűjteményem büszkesége lett, amelyet a híres londoni ékszerész, JW Benson forgalmazott (velük már ebben a cikkben foglalkoztam). Az óra különösen figyelemre méltó, mivel a dizájn megegyezik Edmund Hillary által viselt darabbal. Ez szintén 15 köves és A404-es szerkezettel van szerelve. Az órával még rengeteg munkám van, de nem ugrok el előle, imádom az ilyen jellegű kihívásokat. A számlap alsó részének kopottas állapota túlságosan nem zavar, mert én a történelmet és a sztorit keresem minden órámban. Ezt a ketyegőt ép számlappal esélyem sem lett volna megszerezni, hiszen az ára közel 2000 euró. Gondolom előttem valaki megpróbálta megtisztítani, de az akció balul sült el. Tanulság: a számlaphoz csak óvatosan nyúljunk.
Smiths Delux Everest „Explorer” hirdetések:
Az 1950-es évek nem szűkölködött kutatási sikerekben. Az Everest sikerén felbuzdulva a Royal Geographical Society 1955-ben új kutatásba kezdett a Déli-sark irányába. Itt már nem kellett az elsőségért versenyezni, mert azt Roald Amundsen Glashüttéje 1911-ben megnyerte, de erről már itt bővebben írtam.
A Commonwealth Trans-Antarctic Expedition elnevezésű kutatást Sir Edmund Hillary vezette, természetesen ismét Smiths műszerekkel és órákkal felszerelve. A Smiths De Luxe kollekció Antarktisz-vonalának fő ismertetőjegye, hogy centrál másodperces órák, pirosított másodpercmutatóval. Kezdetben a 33 mm-es tokba A460-os, majd ezt követően A454-as szerkezettek kerültek. Az óra sikerén felbuzdulva a kezdeti fehér számlapos modell mellé elkészült egy fekete számlapos verzió is, de ezt már A358-as szerkezettel szerelték. Szerencsével és türelemmel 150 euró körül már elég jó állapotúakat lehet találni a különböző aukciós oldalakon.
Az én világos számlapos 33 mm tokátmérőjű és A454-es szerkezettel szerelt órámat az eBay-en találtam.
A szintény 33 mm-es, fekete számlapos verziót teljesen véletlenül a Vinted-en találtam asztali lámpa keresgélés közben 25 euróért. Ez az a platform ahol még egy kis szerencsével sok érdekes órát lehet találni ( a másik szerncsés fogásom egy Vulcain Cricket volt), ezen a felületen sok eladó azt sem tudja (még), hogy mit talált a nagymama fiókjában egy egy lomtalanitás közben.
A Smiths Delux Antarctic ” explorer” hirdetések:
A Rolex a 70-es években egy bohókás hajómérnököt, Chris Furse-t támogatott egy Tudor „explorer” Oyster Prince-el. Sajnos Furse ebben az első évben csak az Elefánt-szigetekig jutott és csak többszöri nekifutásra sikerült a kaland. Nem véletlen, hogy számos marketingkampányukban használnak pingvines vagy szánhűzos Déli-sarkos képeket.
Rolex Explorer reklámok, ahol próbálják újra keretezni az Everest és Anktartisz sztorikat (is):
Számomra a végső tanulság az, hogy nem csak több ezer euróért lehet olyan órát venni, amelynek izgalmas története van, és szerethető darabbá válik a fiókodban. Az is tanulságos, hogy még a nagy márkák is hajlamosak néha egy kicsit csalni, hogy javítsanak eladási számaikon. Az előbbire nagyon jó példa az Omega Speedmaster és a Bulova Lunar Pilot története illetve az, ahogy az Omega kezelte a számára kellemetlen helyzetet. De ez egy másik sztori és még van pár Smiths a vitrinembe, amelyek története szintén hasonlóan izgalmas lesz.
Ha a sztorival kapcsolatban bármi visszajelzésetek vagy új információtok van, bátran írjatok rám Instán. Én sem vagyok tévedhetetlen: @horologist101
Források: Chrononautix Blog, International Watch League, Rolex Explorer
Szerző
