Most, hogy egy új évet kezdünk, a visszaemlékezés hangulatában megmutatom nektek az öt kedvenc búvárórámat – vagyis inkább öt búvárórát a kedvenceim közül, mert nem hiszem, hogy létezne pontosan a top 5-ös lista. Minden egyes darab egy-egy külön történetet, emléket hordoz magában, és mindegyik más-más szempontból képvisel számomra értéket.
Az év vége általában a számadások ideje, amikor végiggondoljuk, mi is történt ebben az évben vagy akár a múltban. Bár most már átcsúsztunk januárba, és egy új év kezdetén állunk, mégis érdemes visszatekinteni, hogy hogyan alakultak a dolgok. A gyűjteményemben az első időszakban egy Vostok Amphibiaán kívül nem is volt búváróra, de az utóbbi időkben valahogy egyre inkább rápörögtem ezekre. Azóta egyre több búváróra került a kezeim közé, és mindegyiknek megvan a maga egyedi története, stílusa és különlegessége.
5. Vostok Amphibia
A már említett Vostok Amphibia különleges helyet foglal el a gyűjteményemben mert a gyerekkoromra és a gyűjtési mánia kezdeti időszakára emlékeztet . A szovjet órák kapcsán óvatosan merek nyilatkozni, főleg magyar olvasók előtt, mert még a legkisebb hibát vagy rossz véleményt is szigorúan büntetik. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez az óra a maga 50-100 eurós árával értékén van kezelve.
Ez az óra egy hálás szerkezet, minden olyan tulajdonsággal, amit egy búvárórának tudnia kell. Igaz, az egyik legegyszerűbb Vostok 2409-es szerkezettel van szerelve, de koronazárral és robusztus tok-szigeteléssel látták el. Akinek van ilyen, annak ajánlom, hogy nézze meg a hátlapját! Ha az övén nem 20 ATM-es (200m) mélységmegjelölés van, hanem 30 ATM, akkor bontson egy sört, mert egy ritka gyűjtői darab tulajdonosa.
Tokméret: 38 mm széles, 46.75 mm hosszú és 12 mm vastag.
Az 1942-ben alapított gyárban ezt a modellt 1967-től gyártják, és a mai napig készül. 1975-ben egy szovjet űrhajós, Georgij Grecsko az Amphibia órát viselte a Szojuz 17-es küldetése során a Szaljut 4 űrállomáson, és ez az óra még több későbbi küldetésen is megjárta az űrt.
Mellékesen merem mekérni, hogy ha valaki felismeri a kubai asztronauta csuklóján lévő órát, az írja meg nekem: @horologist101
A moszkvai gyár a mai napig működik, bár szankciók miatt korlátozások alá eshet. Az Amphibia újonnan kb. 150 eurós áron beszerezhető. Fontos: a Vostokot nem szabad összekeverni a Vostok Europe márkával, amely mára már egy teljesen más projekt.
4. Rodania
Ez az óra izgalmas vásárlás volt, jó példa arra, hogy diszlexiával ne hirdess órát, mert a kutya sem találja meg. Ha Rodania néven kiteszed 60 eurós induló licitre az órádat, eredeti szíjjal, hibátlan állapotban, abban bízva, hogy minimum 150-200 euróért leütik, de senki sem licitál rá, csak valaki az utolsó 5 másodpercben elviszi a kikiáltási áron, akkor garantált a mosoly a vevő részéről. Talán ezért is kedvelem ezt az órát annyira.
Maga az óra nagyon egyszerű, egy sima nyomott számlappal és egy AS1951 szerkezettel szerelt, ami nem a szerelők álma, főleg ha gond van a dátum léptetővel. Ettől függetlenül 100 m-ig vízálló, 35.3 mm széles, 44 mm hosszú és 11.2 mm vastag tokkal szerelve. Ritkaság a Rolexen kívül, hogy a nagyítós dátumolvasó működik, de ebben az órában igen.
A Rodania 1930-ban alakult Svájcban, Genfben, és hamar népszerűvé vált Európa szerte. Az 1950-es és 1960-as években különösen sikeresek voltak a sportos, vízálló modelljeik. Bár a márka később Belgiumba költözött, továbbra is hűek maradtak az ár-érték arányhoz. Érdekes, hogy a quartz forradalom idején is képesek voltak talpon maradni, noha mára már nem Svájcban készülnek a Rodania órák.
3. Prim Sport II. „Humberto”
Ez az óra számomra egy új felfedezés. Megmondom őszintén, azt sem tudtam, hogy Csehszlovákiában volt óragyártás. A síeléseken tapasztalt stílusérzékük alapján nem gondoltam volna, hogy ilyen minőségben készítenek órákat. A PRIM órák története 1949-ben kezdődött, amikor a Csehszlovákia óraiparának fejlesztésére tett kísérletek keretében létrejött az első helyi gyártó, az Elton. Az első saját tervezésű óra 1954-ben készült el francia LIP szerkezetek átdolgozásával és 1957-től kezdték meg a sorozatgyártást. A PRIM a szocialista blokk egyik meghatározó óragyártójává vált, innovatív technológiájával és megbízhatóságával szerzett hírnevet.
A márka különlegessége volt, hogy minden egyes alkatrészt helyben állítottak elő, ami akkor ritkaságnak számított. A Sport II modellt értelemszerűen megelőzi a Sport I, ami inkább gyűjtői darab, mint az utódja. Ezeket átlagosan 400-600 euró magasságában lehet megkapni, míg a Sport II ára 100-150 euró körül mozog. Ezért is örültem, amikor pár hete a 10óra10-nél feltűnt egy “NOS” Sport I 75.000 Ft-ért, de mire kattintottam volna a vásárlás gombra, már el is kelt. Az árát nézve nem csoda, szerintem Zsoltéknak is ismeretlen volt a Csehszlovák óragyártás története.
Tokméret: 36.7 mm széles, 41.2 mm hosszú és 11.4 mm vastag.
2. Mortima SuperDatomatic
Ez egy francia gyöngyszem, máig megmagyarázhatatlan okból lett a legtöbbet hordott órám. Talán azért nőtt a szívemhez, mert vásárláskor a születési évemmel hirdették, hogy mi alapján, azt a mai napig nem tudom. Ennél a márkánál ez nem visszakereshető, ezért inkább csak elhiszem.
A franciák a ‘70-es évekre még nem igazán jellemző 39 mm-es tokmérettel gyártották, és egy Cattin C66 szerkezetet használtak. 6 ATM-es (60 m) vízállóságot garantáltak. Nagyon szeretem a Nivada Chronomasterre emlékeztető mutatószettjüket, a határozott rakott indexekkel díszített számlapot, rajta a jellegzetes kakas logóval. Egy baja van: szerintem a dátumablak teljesen felesleges rá. Bevallom, hogy ezt a funkciót egyik órán sem használom. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor állítottam be.
Tokméret: 39 mm széles, 47.3 mm hosszú és 13.6 mm vastag.
A cég az alapító Cattin család vezetésével 1926 és 1988 között működött. Ezt követően eladták, de pár éven belül tönkrement. 2021-ben megpróbálták újraéleszteni, sikertelenül.
1. Avia Marino
A Nivada és a Felca mellett az egyik kedvenc márkám. Sokan mondják, hogy a névtelen svájci márkás órák gyűjtése ablakon kidobott pénz, de én szeretem őket. Nem akarom megbántani azokat, akik csak azért kezdtek el orosz órát gyűjteni, mert azt gondolták, hogy anyagilag ez fér bele. Higgyék el, lényegesen olcsóbban lehet találni minőségi svájci órákat a régmúlt kis gyártói közül, főleg, hogy Magyarországon a szovjet órák ára egy kicsit felülértékelt lett az utóbbi években.
Térjünk vissza az Aviához! Egy régebbi írásomban már foglalkoztam a márka másik zászlóshajójával, és akkor már megemlítettem a Marino-t. Ezt a modellt automata (ETA 2472), manuális (ETA 2452) és kronográf (Landeron 248) szerkezetekkel is gyártották, 5 ATM és 20 ATM (50,200 m) vízállósággal. Az áruk 300-400 eurótól indul, de néha lehet találni 1500 euróért hibátlan állapotú darabokat is.Egy érdekesség, hogy az Avia a Marino modellje a nevét egy olasz származású svájci búvárról kapta, aki tesztelte az órát a Genfi-tó mélyén. Bár ezt a történetet gyakran romantizálják, az biztos, hogy az óra szinte elpusztíthatatlan volt, és méltán vált legendává.
Tokméret: 36.5 mm széles, 42.3 mm hosszú és 10.7 mm vastag.
Az Avia az 1880-as években indult el a Jura-hegységben, és a praktikus, mégis elegáns dizájnra összpontosított. Az 1930-as években különösen népszerűvé váltak sportos modelljeik. Tény, hogy az Avia egyike volt azoknak a gyártóknak, akik speciális vízálló tokokat kezdtek használt a búváróráknál.
Zárásként:
Az órák gyűjtése nem csak a funkciókról vagy a technikai részletekről szól, hanem arról az érzelmi kapcsolatról is, amit ezek az időmérők nyújtanak. Minden óra mögött történetek, emlékek és apró örömök rejtőznek, amelyek gazdagítják az életünket. Tehát akár szovjet, csehszlovák, francia vagy svájci darabokról van szó, a gyűjtés maga az utazás – és néha pont ez az, ami igazán fontos.–Ugye, hogy az időnek tényleg van lelke?
Jó keresgélést!
Szerző
