Avia Ajustor - egy elérhető ritkaság - 5BAR - Mélymerülés az órák világába

Ha Magyarországon azt mondom, hogy van egy Aviám, sok minden juthat a beszélgetőpartnerem eszébe, de valószínűleg nem gondol egy karórára és főleg nem egy Avia Ajustor-ra . Be kell vallanom, hogy nekem is volt Avia teherautóm, de nem a klasszikus A31-es, hanem egy rendszerváltás utáni Daewoo Avia, amelynél hétszer kellett váltót cserélni, mire végre használható lett. Nem jelentem ki, hogy a kedvencem volt.

Bár a mai témánk az Avia Ajustor óra, röviden bemutatom a márkát azok számára, akik esetleg nem ismerik. Az Aviát 1887-ben alapították HV Degoumois néven. A gyár La Chaux-de-Fonds-ban működött, majd 1933-ban Neuchâtel-be költözött. Az Avia nevet először 1910-ben használták, bár ezzel kapcsolatban eltérnek a források; egyesek 1937-re, mások 1945-re teszik az új név bejegyzését. Ami azonban biztos, hogy a második világháború alatt az amerikai forgalmazó, a chicagói MA Mead & Co. a Mead Avia név alatt katonai időmérőket is forgalmazott, köztük speciális stoppert, amelyet tengeralattjáró-kereső személyzet használt. Ezek az órák gyakran az „AVIA” vagy „Boulevard” jelzést viselték, és svájci szerkezetekkel készültek.

Az Avia az 1950-es évek végén jelentős piaci részesedéssel bírt az Egyesült Királyságban, így érdemes az eBay.uk oldalon keresgélni, ha valaki szeretne egy példányt megkaparintani. Az egyszerűbb modellek ára 40-100 euró között mozog, de négy típus kiemelkedik közülük. Az egyik az Ajustor, amely 300-700 euró között vásárolható meg; a második a De Luxe Jumping Date, amiben Venus 221 szerkezet található és hasonló áron kapható. Ezen kívül említést érdemel a világ első LCD kijelzős órája is, amelyet az Avia 1972-ben mutatott be.

Ez a modell jelentős mérföldkőnek számított, hiszen egy új korszakot nyitott meg az óraiparban, amikor a digitális kijelzők elkezdték leváltani a hagyományos analóg megoldásokat. Egy ilyen modell még hiányzik a gyűjteményemből; sajnos már ezek sem találhatók 500-700 euró alatt, de be van állítva az eBay keresőm, hátha egyszer egy megfizethető darabba botlom. Végül, de nem utolsósorban a Marino búváróra, amely 300-400 eurótól indul, de néha 1000 euró feletti példányokat is találni.

Gyűjtői szemmel nézve ezek az órák nem csupán időmérő eszközök, hanem a technika történelmének kézzelfogható darabjai, amelyek a múlt mérnöki leleményességét hordozzák. Az Ajustor és más hasonló modellek értéke nemcsak az árukban mérhető, hanem abban az élményben is, amit viselésük ad, hiszen egy kis szeletet hoznak vissza egy elmúlt korszakból, amikor az órák még egyedi megoldásokkal igyekeztek megkülönböztetni magukat a piacon.

A mechanikus óráknál mindig is gondot jelentett, hogy idővel veszítenek pontosságukból, és ennek beállítása az órások feladata volt. Ezért sem volt ördögtől való gondolat, hogy a piac ezen részét egy, a tulajdonos által is szabályozható órával töltsék ki.

Nemcsak az AVIA foglalkozott ezzel a koncepcióval; a Nivada például már 1950-ben Reglavit néven kínált hasonló megoldást, ahol egy kis csappal lehetett beállítani a pontosságot. Az óra az USA-ban Croton Acurator néven is megjelent, bár kevésbé vált sikeressé.

Az, hogy ezek az órák miért nem terjedtek el, csak találgatni tudom. Az egyik ok lehetett, hogy a külső szabályozó mechanizmus jelenléte azt sugallhatta a vásárlónak, hogy az óra nem jó minőségű, mert gyárilag nem pontos. Ezen kívül az órásmesterek sem voltak érdekeltek abban, hogy ügyfeleik maguk állítsák be az óráikat. Ráadásul ezek az órák drágábbak is voltak, mint a hagyományos társaik.

Az Ajustor szerkezetet az Avia 1967-ben mutatta be, akkoriban magasnak számító 267 fontos áron, ami ma körülbelül 5000 fontnak felel meg. A szlogen az volt: „Ha ezt veszed, nincs szükséged órásra”, mivel otthon is egyszerűen, akár egy fogpiszkálóval beállíthatod. A szerkezet szabadalmát Fernand Etienne nyújtotta be 1955-ben, és 1957-ben jegyezték be, de tíz év kellett ahhoz, hogy az órákban is használni kezdjék.

Első ránézésre az Ajustor egy teljesen hétköznapi, aranyozott karóra benyomását kelti, de ha közelebbről megvizsgálod, észreveheted az 5 és 6 óra között található apró „+” és „-” jeleket, valamint alattuk a tokon a két kis nyomógombot.

A képen látható, hogy a szabályzót egy bumeráng alakú lemez egészíti ki, amely a nyomógombok felé néző oldalán finoman fogazott. A nyomógombok minden egyes lenyomásakor az összekötő kar a fogazás segítségével tol a szabályzó karon, ami elvileg 5 másodperccel gyorsítja vagy lassítja az órát, bár a valóságban inkább 10 másodperc körüli ez az érték. Pontos tesztet még nem készítettem.

Lehet, hogy az Ajustor nem lett sikeres, de Fernand Etienne leleményességét tisztelem. Sajnálom, hogy a mai modern világban már nincs szükség az ilyen ötletekre, ezért is jó néha visszatérni a vintage órák, régi autók és motorok világába, ahol ha valami elindul, az megy – nincs szükség kontroll lámpákra és szabályzó elektronikákra. Az Ajustorra is igaz ez; egyszerűsége és technikai újítása mindig mosolyt csal az arcomra, amikor ránézek. A 33 mm-es tok talán kicsinek tűnhet, de számomra nem az, mert én – a többséggel ellentétben – szeretem a kisebb, 30-32 mm-es órákat is. Nem tudom, eredetileg is trapéz disznóbőr szíjjal árulták-e, de szeretem, és talán igen, mert egy másik Aviám is ugyanilyen szíjjal érkezett.

Végezetül, ne légy csalódott, ha most nem találsz Ajustort az eBay-en; állíts be egy keresési értesítőt, és várj türelmesen. Addig is nézelődhetsz más Avia modellek után, mint például a Swistronic, Avia-matic vagy De Luxe.

Egy kis magyar vonatkozás a végére: az 1967-es angol sportújságban, amit az Avia hirdetése miatt vettem meg, találtam egy Elektroimpex hirdetést és egy Fly Bea reklámot a ’68-as olimpiához kapcsolódóan, amikor az Avia az Olimpia sorozattal jelentkezett.