Van abban valami romantikus, amikor egy masina nem kér jelszót, nem szinkronizál a felhőbe, nem pittyeg bluetooth-on, csak odacsapja az időt egy papírlapra, és azt mondja: na, tessék, megjöttél, dolgozzál. Ilyen volt az Amano BX1500, a nyolcvanas évek legendás blokkoló órája – ami ma már retrónak számít, de akkoriban maga volt a munkaidő nyilvántartás svájci bicskája.
Honnan jött ez az egész időnyomtatás-mánia?
Azt gondolnánk, hogy az emberek csak a modern időkben lettek kényszeresen időmániások, de nem – már az ipari forradalom után megnőtt az igény a munkafolyamatok precíz dokumentálására. A termelékenység méréséhez és az igazságos bérkifizetéshez szükség volt pontos adatokra. Ekkor jelent meg az első mechanikus időóra, amelyet Willard Bundy fejlesztett ki, a dolgozó egy kártyát helyezett be, a gép pedig rányomta az aktuális időt. Ez a rendszer gyorsan elterjedt, és évtizedek alatt egyre fejlettebb változatai jelentek meg. A 20. század közepére már széles körben használták az elektromos és elektromechanikus blokkolóórákat, amelyek hosszú éveken át meghatározták a munkahelyek ritmusát.
Jön a japán hadigépezet – Amano EX
A 80-as évek világa egészen másként működött. A munkaidő nem volt „valós időben szinkronizált adat”, hanem egy kartonlapra ütött dátum és óra. Az Amano EX9000 ennek a rendszernek volt az egyik legtartósabb és legmegbízhatóbb szereplője, ez a masina nagyjából az időnyomtatás Toyota Corolla-ja lett. Japán precizitással építették, nem a látványosság, hanem a funkcionalitás volt benne a lényeg.
A használata pofonegyszerű: bedugtad a kártyádat, a gép pedig nyomtatott. Nem kellett megnyomni semmit, nem kellett megkérdezni a rendszergazdát, ha nem működött – mert működött… mindig, évtizedekig. Ráadásul még ma is sok helyen megtalálható, ha az ember nyitott szemmel jár.
Mi lett belőle? Hát persze, digitális agybaj
A nyolcvanas években a kvarc technoógia nem csak a karórák piacára volt hatással, hanem a blokkoló órák világára is. Az Amano nagyon ügyesen ötvözte az új technológiát a régi analóg megjelenéssel és piacra dobta a kisebb, asztali EX és BX szériát és az egyszerűb PIX- sorozatot is.
A kilencvenes évektől fokozatosan teret nyertek a mágneskártyás, majd biometrikus beléptetőrendszerek. Ma már sok helyen mobilalkalmazással is be lehet „csekkolni”, és a munkaidő-adatok automatikusan továbbítódnak a bérszámfejtéshez vagy HR-szoftverekhez. Mindez kétségkívül kényelmes és hatékony. Azonban van, ahol az egyszerűség még mindig többet ér. Egy kis műhely, egy családi vállalkozás vagy egy olyan cég, ahol nem a digitális infrastruktúrán van a fő hangsúly, gyakran inkább megtartják az analóg megoldást. Ha valami nem romlik el, minek lecserélni.
A BX1500 öröksége – retrócsattogás a múltból
Ezek az eszközök túlmutatnak önmagukon. A fizikai jelenlét rögzítésének utolsó bástyái. Amikor még tényleg „le kellett ütni” az időt – és nem csak átvitt értelemben. Egyre ritkábban találkozunk vele, de amikor mégis, az ember kicsit megáll előtte. Talán csak egy pillanatra, de eszébe jut, milyen volt, amikor minden egyszerűbb volt. Amikor nem volt adatvédelmi szabályzat a belépéshez és a munkaidő kezdete egy nyomtatott dátumból állt.
Sokan már csak nosztalgiából tartják meg – vagy épp gyűjtői darabként. Mert az Amano BX1500 már nemcsak egy eszköz, hanem egy korszak emléke. Egy olyan világé, ahol a munkaidő még egy kézzelfogható dolog volt, és ahol az időt nem egy applikáció, hanem a nyomtatófej diktálta. A legkedvesebb az egészbe, hogy ha a QR kódra navigálsz (vagy a linkre) a mai napi megveheted $384 -ért, mert a cég ezt a típust még gyártja.
De hogyan is működik
Én egy árverési oldalon vettem, emlékeim szerint 35 euróért. A cél az volt, hogy egy rendes óra kerüljön a műhely falára, mert már ezt a sok falra akasztható lapos valamiket már nagyon untam. Így ezt a falra bűn lenne felszerelni, de hamar találtam helyet a számára. Olyat kerestem amiben van valami egyéniség, teljesen véletlenül akadtam rá a blokkoló órák világára, de arra a pár napra ameddig a keresgélés folyt, teljesen beszippantott.
A működése egyszerű. A szerkezet szíve egy kis kvarc egység, amivel be tudod állítani a pontos időt és a dátumot, utána ez vezérli a külső analógnak tűnő órát és a bélyegző szerkezetet. Ha áramszünet van nincs semmi gond, mert amint visszajön az áram a kvarc szerkezetben tárolt adatok alapján tökéletesen újra tudja kalibrálni magát.
Konklúzió – amikor még volt súlya az időnek
Az Amano BX1500 nem forradalmasította a világot, de része lett sokak munkanapjainak. Egy eszköz, ami csendben tette a dolgát – pontosan, megbízhatóan, hosszú éveken át. Talán ma már ritkán látni, de akinek egyszer volt dolga vele, valószínűleg nem felejti el a hangját, a mozdulatot, ahogy a kártya a helyére került, és a nyomtató egyetlen mozdulattal rögzítette az időt.
Szerző
