Hélium? Szelep? Héliumszelep? Mégis mi köze ennek az órákhoz? Miért jó ez nekünk? Az alábbi cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Talán még bele sem gondoltunk, hogy reggelente, mikor felcsatoljuk csuklónkra szeretett óránkat, számtalan veszélynek lesz kitéve a nap folyamán. Kilincsek, asztalszélek, erős napfény, rázkódás a kocsiban, ráadásul ott van a mechanikus és kvarc órák talán legnagyobb ellensége: a víz.

Mi van akkor, ha vérbeli desk diverek (irodai búvárok) vagyunk és olyan nyomásviszonyok közt is szárazon szeretnénk tudni ketyegőnk belsejét, amit már mi is csak megfelelő felszerelésben bírnánk elviselni? Ez esetben, kedves Olvasónk, mélyebbre kell merülni.
Először is gondolatban utazzunk kicsit vissza a kémia órákra és idézzük fel, mi is az a hélium? A hélium a periodikus rendszer jobb felső sarkában helyet foglaló, kettes rendszámú elem. Ebből azonnal két dolgot szűrhetünk le: a nemesgázok közé tartozik, azok közül is a legkisebb.

Egyébiránt a héliumot szokás lufik töltőgázaként is használni és az egészségre szinte ártalmatlan, ha azt inhalálva, rajzfilmes szinkron színészeket meghazudtoló hangon szórakoztatjuk a társaságunkat. Rendszámát tekintve csupán a hidrogén előzi meg, ami azt jelenti, hogy a második legkisebb elem a Földön.
A szelep pedig nem más, mint egy gépelem, amely segítségével irányíthatjuk, szabályozhatjuk a közeg áramlását. A két szó jelentését összetéve egy olyan definíció kezd körvonalazódni, ami szerint egy a hélium áramlását szabályozni képes mérnöki megoldással állunk szemben.

Mégis miért jó ez nekünk? Hogyan kerül hélium az óránkba?
A városi legenda szerint az órákat vákuum alatt szerelik össze. Nos, ez nem így van, az órákban ugyanis pontosan olyan összetételű, ám kevesebb port, szennyeződést tartalmazó (már ha az összerakásnál ügyeltek a tisztaságra) levegő van, mint bárhol máshol.
Így tehát az óránk belsejében nagyon kis százalékban (5,2*10-4 V/V%) többek között, hélium is van, azonban ez a kevésbé jelentős tényező.
A búvárok merülés során meglehetősen sok nitrogént lélegeznek be, hiszen a levegő 78%-át alkotó gázról van szó. Míg légköri nyomáson a nitrogén inert, tehát nem oldódó, nem reakcióképes, úgy a merülés során egyre növekvő nyomás hatására oldódik a vérben.

A magasabb nyomáson belélegzett nitrogén narkotikus hatású, kifejezetten a szaturációs búvárokra veszélyes, mivel számos alkalommal, hosszú időtartamú és nagy mélységű merülést végeznek. Minél többet tartózkodik lent a búvár, annál több nitrogén oldódik fel a vérében és annál több jut el az idegrendszerhez, ahol gátolja a szinapszisokat, melyek a sejtek közti ingerületátvitelért felelősek.
Ezt a búvárkodás közben igen veszélyes bódult állapotot vagy a lent töltött idő csökkentésével, vagy a nitrogéntől zsírban kevésbé jól oldódó gáz alkalmazásával lehet elérni. Itt jön képbe a hélium, ami közel negyed annyira oldódik, mint a nitrogén.
Így tehát, a búvárharangban, a nitrogén narcosis csökkentése érdekében magas a hélium koncentráció, ami az egyre mélyebbre történő merülés során a hélium kis méretének köszönhetően bepréselődik a tokba az óra tömítései mellett is. Mindent összevetve a tokban több hélium lesz, mint mielőtt megkezdtük a merülést.

Köztudott, hogy az emberek nagyon jól bírják a süllyedést, míg a problémák – lásd Keszon betegség – az emelkedéskor, a dekompressziós fázisban merülnek fel (elnézést a szóviccért) . Nincs ez másként a neoprén ruhára csatolt órával sem.
Képzeljük csak el! Pár száz méter mélyen vagyunk, a fény talán le sem jut ekkora mélységig, ránézünk a héliummal “teli” óránkra és megkezdjük az emelkedést. Az óra tökéletesen ellenáll az igen magas külső nyomásnak, de eközben a hélium, a közel fél évezrede megfogalmazott Boyle–Mariotte-törvény igazát bizonyítva a nyomás csökkenését a térfogatának növelésével kompenzálja.
Igen, igen, mondhatjuk, hogy a hőmérséklet is változik, azonban ennek a mértéke esetünkben elhanyagolható, de facto a nyomás a tok belsejében nőni fog. Ezen belső nyomás csökkentésére találták ki a héliumszelepet, amit csakis száraz körülmények közt a dekompressziós kamrában, a búvárharangban használható.

Megkülönböztetünk automata és manuális héliumszelepeket, de mind a kettő típusnak a feladata a tokban felgyülemlett túlnyomás kontrollált csökkentése.
Az automata szelepek könnyen felismerhetőek a tok oldalán lévő “karikákról”, amik a Rolex Deepsea vagy Sea-Dweller oldalán is láthatóak. Ezek az egyirányú szelepek a nyomás kiegyenlítődéséig képesek nyitva maradni, majd visszazárnak, így védve a tokot a szélsőséges nyomáskülönbségektől.
A kézi héliumszelep olyan ikonikus órán is feltűnt, mint az Omega Seamaster Diver 300 (10 óránál). Ennek nyitása egy külön koronán keresztül történik és szükség van az operátor manuális munkájára és körültekintésére is.

A Távol-Keleten, pontosabban Japánban egy kicsit máshogy közelítették meg ezt a problémát. A Seiko számos esetben ún. monoblokk tokot alkalmaz, hogy az adott búváróra amellett, hogy nyomásállóbb legyen, a hélium molekulák bejutását is nehezítse.
Az minden bizonnyal megállapítható, hogy a mindennapi életünkben a héliumszelep funkciójának haszna igen csekély. Tehát lehet hélium szelep nélküli órával járni, kelni, de az igazán nagy kérdés az, hogy érdemes-e?
Szerző

- Jó pár éve annak, hogy magával ragadott az órák világa. Kezdetben gyűjtöttem, majd fotóztam őket. Később órás témájú podcastel is foglalkoztam, valamint angol nyelvű órás bemutatókat is írok. Az 5BAR keretein belül pedig magyar nyelvű írásaimat olvashatjátok csupa olyan órás témában, ami engem igazán érdekel.
Legfrissebb bejegyzések
- 2025.06.16.CikkekMi történik a bronz óráddal? Avagy a patinásodás folyamata
- 2025.05.23.CikkekMikro-rotor, maximális stílus – A Poljot International Dobronrav közelről
- 2025.05.19.CikkekRégi forma, új erő – Girard-Perregaux és Bamford Deep Diver újratöltve
- 2025.04.28.CikkekVenezianico Redentore Enigma – Szokatlan stílus, de igazi olaszos karakter