Biztos vagyok benne, hogy sokak számára a cikkben feltüntetett név és angol kifejezés kevés jelentéssel bír. A japánok számára viszont az egyik, ha nem a legjelentősebb változást hozták el ezek.

Az 5bar magazin online hasábjain „Az óraipar meghatározó alakjai” címmel cikksorozatot indítottunk, ahol időnként bemutatjuk egy-egy kiemelkedő személyiség életútját és hatását kedvenc iparágunkra, az óragyártásra vonatkozóan. Ezúttal Taro Tanaka személye kerül górcső alá.

Rövid bevezető

Taro Tanaka sok tekintetben az óravilág elfeledett hőse. A Seiko hihetetlen növekedését legtöbbször a márka innovációinak tulajdonítják – az ikonikus cal. 6139-es kronográf, a kronométer-szerkezetek gyártásában elért sikerek vagy a búvárórák robbanásszerű megjelenései kapcsán, csak, hogy néhányat említsünk. Túl ezeken a zseniális mérnöki megoldásokon az óratervezésnek van egy művészi oldala is, amelyről gyakran nem esik szó, pedig legalább olyan fontos szerepet játszik a végső eredményben, mint a korábban már említett szerkezeti kialakítások.

Az 1950-es években a Seiko már egy befutott, sikeres és ismert márkaként volt elkönyvelve Japánban. A saját piacukra 1913 óta gyártottak karórákat és emellett, pedig a legnagyobb óráscég is volt akkoriban a kelet-ázsiai országban. Azonban a nemzetközi versenyben teljesen máshogyan szerepelt a márka. Ugyan a termékkínálat már akkor is nagyon jó minőségű órákból állt, keveset tettek azért, hogy a svájci riválisoktól megkülönböztessék magukat.

A formavilág egyszerű és letisztult elemekből építkezett, kerek óratokok, klasszikus tokfülek és egyen számlapok voltak jellemzőek akkoriban. 1956-ig jóformán nem is rendelkezett a japán gyártó saját terméktervezői osztállyal, csupán néhány kolléga dolgozott a számlap mintákon. Ezután, a következő 3 évben ez a csoport kizárólag a számlapok kialakításáért felelt teljeskörűen, minden más elemet, mint például az óratokok, egy másik csapat kezelt.

Taro Tanaka

Ez a fajta működés 1959-ben változott meg teljesen Taro Tanaka érkezésével, aki éppen frissen végzett a Chiba Egyetem ipari formatervezés tanszékén. Ez a Seiko történetében nagy szó volt, hiszen ő volt az első képesített szakember, akit kifejezetten azzal a céllal alkalmaztak, hogy az órák megjelenésén dolgozzon. A fiatal tervező az óraipar egyik kiemelkedő vitéze, aki elősegítette a Seiko belépését a csúcskategóriás órák világába. Elmondása szerint a fő probléma az volt, hogy a Seiko órák – különösen a márka csúcskategóriájának számító Grand Seiko és King Seiko modellek- a boltok polcain nem tudtak a versenytársak mellől kitűnni. Tanaka a svájciak fölé akart kerekedni, képletesen és szó szerint is.

A Seiko márka frissítésére irányuló első kezdeményezése azzal kezdődött, hogy rendszeresen töltött el sok időt a gyártási helyszíneken, tanulmányozta a tokok és a számlapok anyagait, a gyártási folyamatokat és azon is gondolkodott, hogy mindezeket milyen módon lehetne fejleszteni. Emellett Tanaka, a Tokió exklúzív bevásárló negyedében található ginzai Wako üzletében is sokszor megfordult, ahol megfigyelte, hogyan és milyen órákat vásárolnak az emberek.

Arra a következtetésre jutott, hogy a Grand Seiko órák nagyszerű egyedi formatervezéssel rendelkeznek, de a kollekció egészét tekintve hiányzik belőlük az egységesség. Azt is megjegyezte, hogy az eladás szempontjából legjobban teljesítő órák élesebb élekkel és erős polírozással rendelkeznek, amelyek „minőségi csillogást” biztosítanak. Rájött, hogy csak úgy tud kitűnni a tömegből, ha szikrázó minőséget áraszt magából az óra, ezzel megkezdődött a Seiko, globális óratervezésre gyakorolt befolyásának korszaka. Tanaka holisztikus megközelítése az volt, hogy a tervezési központ feladata az akkoriban jellemző számlap kialakítás helyett, a teljes órakészítési folyamat legyen.

„Grammar of Design”

Tanaka a drágakő-csiszolás művészete által részben inspirálódva elmélyült az óratervezés filozófiájában. 1962-re kidolgozott egy sor szabályt, amelyeket „Grammar of Design” avagy a tervezés nyelvezetének nevezett el. A „Grammar of Design” 3+1 alapvetésre épült.

• A tok, a számlap, a mutatók és az indexek minden felületének, szögének és síknak geometriailag tökéletesnek kellett lennie, hogy a lehető legjobban visszaverjék a fényt.
• A toknak, számlapnak, mutatóknak egyszerű, kétdimenziós sokszögletű elemekből kell állniuk.
• A vizuális torzítás nem megengedett, minden toknak és számlapnak tükörfényesnek kellett lennie. Ezt pedig a Seiko exkluzív Zaratsu polírozási technológiájával lehetett csak elérni.
• +1: Minden óratoknak egyedinek kell lennie, nem tűrhető meg többé az általános kerek tok kialakítása.
  (Ugyan erről a pontról hivatalos források nem tesznek említést, számos Taro Tanaka-val foglalkozó anyagban megtalálható)

Tanaka friss tervezési megközelítése a Seiko számára új és szigorúbb gyártási ellenőrzési módszer kidolgozását hozta magával, ami Tanaka szerint kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy a svájciak által magasra tett mércét meg tudják ugrani. A Seiko addig egy speciális egységet, a „ligne”-t használta, amely az óraiparban a főszabvány volt, de 1961-ben a japán márka áttért a milliméter alapú mérésre. Ez azt eredményezte, hogy a minimális egység 1/4 ligne-ről (kb. 0,56 mm) 0,1 mm-re változott, ami lehetővé tette az óratokok és a külső alkatrészek pontosabb tervezését.

Az új szabvány használata különösen fontos szerepet játszott a „Grand Seiko Style” megvalósításában, amelyben sík felületek és egyenes vonalak állnak egymás mellett, így a megfelelő illesztéséhez tűpontos méretekre volt szükség a gyártás során. Ez a változás a Grand Seiko kézműveseitől is magasabb szintű szakértelmet követelt meg. Kivételes kihívást jelentett egy olyan formaterv megvalósítása, amelynek a tok oldala ívesen formált, valamint az indexek és a mutatók többrétegű, csiszolt felületűek. Abban az időben azt mondták, hogy legalább 10 évre volt szükség e technika teljes elsajátításához, viszont erre hosszútávú befektetésként tekintett a Seiko.

A fentiekben már kifejtett négy fő alapelvre építve Tanaka elkészítette a formanyelvezetének a 9 elemét, amely alapján felépült az ikonikus „Grand Seiko Style”.

• Duplaszélességű index 12 óránál
• Ívelt oldalsó tokprofil
• Több letörésből álló mutatók
• Sík számlap
• Téglalap alakú, több letörésből álló indexek
• Félig süllyesztett korona
• Tükörfényesre polírozott lünetta
• Tükörfényesre polírozott tokfelületek
• Befelé ferdülő lünetta és tokprofil

Ez a tervezési filozófia természetesen a csúcson indult, először a Grand Seiko és a King Seiko modellek kapták meg ezeket a Tanaka védjegyeket. Az első modell a 4420-9000-es volt, amely 1967-ben mutatkozott be. Ezek a korai órák Tanaka filozófiájának a legtisztább megnyilvánulásai, ezért méltán érdemelték ki gyűjtői státuszukat.

44GS

A Grand Seiko első órája, amely ezt a dizájnt kapta meg, az az 1967-ben bemutatott 44GS volt, amely fordulópontot jelentett a Grand Seiko történetében. Valójában ez a Grand Seiko nemcsak a Seiko formatervezésére, hanem a japán óragyártásra is rendkívüli hatással volt. A jól felismerhető 44GS tokját Tanaka „Grammar of Design” elemei szerint készítették, és ez vált a Grand Seiko új esztétikai mércéjévé. Ez a modell ma már széles körben ismert, mint az eredeti GS stílus legelső képviselője és amely megalapozta a „Grand Seiko Style” irányvonalat.

Tanaka megközelítése a tok geometriájának és kivitelezésének minőségét, a számlap esztétikájának a fokozott leolvashatóság érdekében történő kialakítását, valamint az általános viselési kényelem megteremtését foglalta magában. Az óra felületeit és a vonalait torzításmentesen polírozták tükörfényesre. A mutatói borotvaéles véget kaptak, hogy a leghalványabb fénysugarat is megragadják. Eközben a tokfüleken a polírozott és a szálhúzott felületeket olyan módon kombinálták, hogy a fény finom és egyedülállóan japán hatást keltsen. Teljesen mindegy, hogy elölről vagy oldalról nézte a kedves érdeklődő, a 44GS-en tokján éles szögek, ragyogó felületek és lágyan ívelt vonalak keveréke fut végig, amelyek a japán stílusnak megfelelően a fény és az árnyék játékán keresztül kelt életre.

A Zaratsu polírozási technológia a Grand Seiko órák minőségi csillogását teremti meg, amelyet mind a mai napig alkalmaznak. A 44GS kétségtelenül Tanaka remekműve és tisztelgés egy forradalmi ötlet előtt, amely örökre megváltoztatta a japán óragyártást.

Záró gondolat

Ez a filozófia irányította a Seiko tervezési gyakorlatát 1962-től egészen a 70-es évek végéig. Ugyan a „Grammar of Design” a prémium kategóriában kezdődött, később végül az egész márkára átragadt, egészen a Seiko 5-ig. Tanaka „kézlenyomata” a korszak számos ikonikus klasszikus Seikóján látható, köztük a Lord-Matic, a 6139 Pogue, a 6138 Bullhead, a párnatokos 6105-ön, és még számtalan más modellen is. Talán nem ez a világon a legismertebb márkadizájn, de az kétségtelen, hogy a mai napig meghatározó szerepet játszik a Seiko modellek megjelenésében.

További források: Worn & Wound, Namoki, Grand Seiko
Borítókép: Grand Seiko GS9 Club

Szerző

Joó Szabolcs

Bakancslistás tétel volt egy komoly óra beszerzése 30 éves koromra. Azóta eltelt pár év és időközben a letudandó feladatból hobbi és szerelem lett, amelynek állomásait igyekszem veletek is megosztani.

Legfrissebb bejegyzések

További cikkek

• 2025.06.20.CikkekMeggyőző?! – Venezianico Nereide Lapislazzuli
• 2025.06.13.CikkekKülönc elegancia – Beaubleu Figura Non Caritur
• 2025.06.06.CikkekÜde színfolt – Orient Mako 40 75th Anniversary Edition
• 2025.05.16.CikkekAision Hang AN-HS01