Ezt az órát háromszor is kínálták nekem eladásra és rájöttem, hogy igazából mindig is Seiko SPB213-ra vágytam, így hát beadtam a derekamat. Na, de lássuk mire is ez a nagy felhajtás, ígérem lesz itt látnivaló!

Bizonyára mindenki számára van egy ikonikus búváróra, amelyet minden körülmények között felismer a jellegzetes tokformáról, koronáról vagy éppenséggel a szíjáról. Az órás világban kevésbé mélymerülők most biztosan vadul elkezdik összegyűjteni azokat a modelleket, amelyek ennyire meghatározóak számukra és talán még a képzeletbeli bakancslistán is szerepelnek. Nos, ha úgy gondoljátok készen van a lista, most vegyétek elő ismét a ceruzát és írjátok fel a Seiko 62MAS-t, illetve ennek a modernkori interpretációját, amely kollekció egy tagját hoztam el nektek, az SPB213-at.

Az első fecske az SLA017 volt, amely szinte egy az egyben leképezése volt a 62MAS-nek és annak ellenére, hogy közel 4000 euróról startolt pillanatok alatt elkelt a teljes mennyiség. Ezt követően a Seiko az alacsonyabb árfekvésű modellekkel tört be a piacra nem kevesebb sikerrel. Számomra azonban mégsem ők hozták meg a kedvet ehhez a kollekcióhoz, hanem a 2021-ben bejelentett számos új modell közül a Seiko SPB213.

Az új Seiko sorozat többi tagja sokkal inkább a klasszikus és visszafogott stílust képviselik, míg utóbbi a feltűnő világos számlappal és fényben a kék összes árnyalatával játszó lünettabetéttel igazán fiatalos, modern és meggyőző volt már a képek alapján is. Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy miért foglalkozunk éppen most az SPB213-mal közel 2 évvel a megjelenése után, de a magyarázat egyszerű. Nem régiben vásároltam ezt az órát és az eltelt közel 4 hónapban egész egyszerűen nem tudta egyik másik óra sem lerobbantani a kezemről és ez nem véletlen.

Ami az ember tekintetét elsőre magával ragadja, az a tokforma

Röviden összefoglalva, egészen egyszerűen zseniális. Tökéletesen hozza a 62MAS hangulatát, az egyenes tokfülekkel, az ezeken található szálcsiszolással és az arányosan, tokhoz passzoló koronával. Emellett viszont nem hat fáradtnak vagy öregnek sem a forma, de ennek érdekében sokat tett a Seiko az SPB213 esetében. Nagyon kellemes méretekkel rendelkezik a tok, 40,5 mm korona nélküli átmérő és ami ettől fontosabb a tokfültávolság 47,6 mm, amivel így bárki számára kényelmesen hordhatóvá válik az egyébként kicsivel 13 mm felé hízott óra. Finoman és szépen eldolgozottak az élek, nincsen semmilyen oda nem illő megoldás.

A menetes koronazár gombja nem jelölt és teljes harmóniában van a rovátkolása a lünettabetéten találhatóval. Utóbbin egyébként a kellemesen letört él polírozott, amelyen a nappali fény a szemünk láttára kel életre. Egyetlen hátránya ennek a formai kialakításnak, hogy a sűrű és nem túl mély barázdákba az ujjunk nem tud rendesen beleülni és emiatt a korona, illetve a lünetta mozgásba lendítése odafigyelést igényel.

Annak ellenére, hogy nem az SPB213 fogja a legvékonyabb búváróratok versenyt megnyerni mégis oldalról kecsesnek és könnyednek érződik, amely a polírozott és a szálhúzott felületkezelés fantasztikus összhangjának köszönhető. Simán egy árkategóriával feljebbre tippelném ezt az órát a tok alapján és ebben semmilyen túlzás nincsen.

Az igazi finomság azonban még most következik

Ebből a családból egyértelmű, hogy az SPB213 a legharsányabb és egyúttal a leginkább különleges. Testvérei mind-mind némán és visszafogottan adják a világ tudtára azt, hogy ugyan baromi jó minőségű óráról van szó, de inkább a hagyományos értékeket képviselik. Ezzel szemben itt a világos, már-már sugárzóan fehér-ezüst számlap a kék összes árnyalatával játszó lünettabetétjével kombinálva, ordítva kiáltja a világ felé folyamatosan, hogy hahó, itt vagyok!!

Azonban emellett még számos olyan részletet is rejt ez a számlap, ami elsőre talán fel sem tűnik. A duplán hajlított zafírüveg alatt elhelyezkedő ezüstös csillogású világos számlap „sunburnst” -ös kialakítású, amelyet jó érzékkel törtek meg a fényes ezüst kerettel ellátott LumiBrite-os rakott indexekkel.

Apropó foszforeszkáló mutatók és indexek, ide teljes mértékben illik a használtórás hirdetésekben visszatérő „brutális lume” terminus technicus, ugyanis ennek az erőssége és tartóssága hihetetlen volt számomra már az első találkozáskor is. Pár másodperc direkt napfényben tartózkodás elég ahhoz, hogy nagyon szépen egységes, erős, akár több órán át tartó feltöltött indexeket és mutatókat kapjon az SPB213-as.

Szép visszatekintés az ősre az indexek formája is, a trapézoid és a téglalap formák váltják egymást hasonlóképpen a 62MAS-hez. A mutatószett hozza a Seikotól megszokott formulát, miszerint középen megtörve egyik fele szálhúzott míg a másik polírozott. Ezt az ezüstös összképet dobja fel a másodpercmutató vibráló kékje, ami nagyon jól vezeti a szemet egészen a számlap szélén található, szintén kék percskálához.

Remélem tudtok még követni, mert az SPB213 igazi különlegessége még hátra van, mégpedig a számlapot körülölelő lünettabetét kékje, ami különböző fényviszonyokban képes akár az egész sötéttől a teljesen világosba hajlani.

Az SPB213-as ugyanazzal a konstrukciós megoldással rendelkezik, amivel a SPB143-as testvére is, szálcsiszolt acél lünetta és betét páros, amelynek a teteje kapott egy erőteljes felület keményítést. Rettenetesen nehéz szavakba önteni, hogy a való életben, a mindenféle fényhatások mellett mennyire változó és ezerarcú óráról van szó, ezért inkább beszéljenek helyettem a cikkben felhasznált képek.

Fordítsuk meg azt a bizonyos érmét

A szíjnál érzem azt, hogy bárcsak hasonló, szuper tapasztalatokról tudnék nektek beszámolni, mint eddig, de ez elmarad. Előre leszögezem, hogy a szíjjal önmagában komolyabb problémám nincsen, kényelmes, könnyen kézre állítható és strapabírónak is tűnik, de ennél a Seikonál nem illik a képbe. Az óra többi részéhez képest sótlan, fantáziátlan és eggyel több „csörgés” van jelen, mint azt vártam.

Valószínűleg a Seiko-nál is érezték, hogy ez így ebben a formában unalmas lett, ezért a csatzár két szélét igyekeztek összehangba hozni a tok oldalán megjelenő polírozással, amely egy leheletnyit javít a helyzeten. Véleményem szerint, ha a csatot lecserélnék egy igényesebb verzióra az már sokat dobna a szíj teljes megítélésén. Szerencsére az SPB213 valódi „strap killer”, tehát gyakorlatilag bármilyen szíjjal jól néz ki, így nem kell feltétlenül a gyári megoldáshoz ragaszkodni.

Zabolázatlan szív

Ehhhh. Na jó, kicsit túloztam, ennyire azért nem kritikus a helyzet, de nem tudok túllépni bizonyos tényezőkön. Ebbe az órába is a jól megszokott 6R35-ös került, ez a Seiko középső polcos mechanikus szerkezete, amelyet automata és kézi felhúzással is elláttak. Kellemes, „egyhétvégés” 70 óra járástartalékot tud magából kipréselni -15/+25 másodperces napi járáseltérés mellett. Darabra tehát megvan, papírforma szerint átlagosnak mondható teljesítményt nyújt, az átlagtól magasabb járástartaléktól eltekintve.

A valóság viszont teljesen más képet mutat. Nem másodperces beosztásban élem a mindennapokat és számos más mechanikus órám volt, illetve jelenleg is van, ezért nem a norma szerinti napi eltérés okozza a gondot, hanem az, hogy ez gyakran jelentősen eltér attól. A Seiko SPB213 közel 4 hónapnyi tulajdonlása alatt feltűnően sokszor és meglepően kevés idő után kellett a menetes koronához nyúlni, hogy hozzáigazítsam az órát a valós időhöz, amely percekben mérhető lemaradásban volt.

Mondhatnátok erre teljes joggal, hogy miért nem viszem el beszabályoztatni, ha ennyire zavar, ezt valószínűleg meg is fogom tenni, de véleményem szerint egy közel 500 000 Ft-os 1,5 éves óránál ez nem a normális működés része. Rákeresve a 6R35-ös szerkezetre elég nagy arányban olvasható negatív vélemény a pontosságot illetően, amely ezek szerint másnál is ugyanúgy fennáll.

Jó hír viszont, hogy nem csak saját, de más tapasztalatai alapján is a rendszeres kézen hordás után be tud állni az óra a megadott határértékekre, már ha nincs másik SPB213-hoz hasonló a gyűjteményben, amit szintén szeretnénk hordani. Kellemes meglepetés, hogy a korábban használt 6R15-ös szerkezet hangos rotorfelhúzását is sikerült javítani és itt már csendesen történik a folyamat. A közel 3 napos járástartalékot hozza a szerkezet, erre nem lehet panasz, így hétfő reggel nem azzal kell kezdeni a napot, hogy a pénteken lerakott órát ismét be kell állítani.

Összegzés

Lesz-e jövőbeli klasszikus az SPB213-ból, akárcsak a 62MAS-ból? Erre biztos választ tudok adni, de nem is feltétlen emiatt született meg ez a kollekció. Egy nagyon korrekt, a Seiko első professzionális búvárórája inspirálta modell ez, ami tökéletes választás lehet akár egyórás gyűjteménybe is.

Számomra egy ideális, mindenes óra, ami a hibái ellenére is kívánatos tud lenni a mindennapok során. Amennyiben megtetszett a bemutatott Seiko, akkor egy igazán egyedi és egyben limitált órát (6000 db-ot gyártottak összesen az SPB213-ból) kapsz a pénzedért, viszont akármilyen óra vásárlásáról is legyen szó látatlanban, képek és videók alapján soha ne dönts, ez itt hatványozott igaz.

Ezt az órát teljes szívből imádni vagy messziről kerülni fogod, átmenet nem lesz, ezt garantálom. Legutolsó ismert listaára 450 000 Ft volt Magyarországon, az alacsony darabszám miatt viszont elérhetősége korlátozott lett mára. A búváróra kategóriában egy erős résztvevő, amely már az újkori árával is versenyképes volt, másodkézből pedig igazi „best buy” lett.

Szerző

Joó Szabolcs

Bakancslistás tétel volt egy komoly óra beszerzése 30 éves koromra. Azóta eltelt pár év és időközben a letudandó feladatból hobbi és szerelem lett, amelynek állomásait igyekszem veletek is megosztani.

Legfrissebb bejegyzések

További cikkek

• 2025.06.20.CikkekMeggyőző?! – Venezianico Nereide Lapislazzuli
• 2025.06.13.CikkekKülönc elegancia – Beaubleu Figura Non Caritur
• 2025.06.06.CikkekÜde színfolt – Orient Mako 40 75th Anniversary Edition
• 2025.05.16.CikkekAision Hang AN-HS01