Az első „rendes” óra kiválasztása sokaknak komoly dilemmát okoz.
Amikor valaki túl van a divatórákon, és szeretne valami tartósabbat, mechanikusabbat, szó szerint és átvitt értelemben is, akkor általában két irány merül fel: Japánból az Orient, Svájcból pedig a Tissot. Nem véletlenül, hiszen mindkét márka olyan belépőt kínál az órás világba, ami már valódi óragyártásról szól, mégsem fáj annyira a pénztárcának, mint egy komolyabb luxusdarab.
Japánból az Orient – a mechanikus órák legbarátságosabb kapuja
Ha valaki mechanikus órát szeretne elsőnek, akkor az Orient neve szinte biztosan előkerül. Nem marketingcsoda, nem hype, egyszerűen csak nagyon jó az ár-érték arányuk.
Az Orient egyike a kevés márkáknak ebben az ársávban, ami saját szerkezeteket gyárt. Ez sokkal nagyobb dolog, mint amilyennek elsőre hangzik. Rengeteg márka használ külső beszállítótól származó werket, míg az Orient házon belül készíti mechanikus szerkezeteit. Ettől lesz az egész egy kicsit „igazibb”.
Az olyanok mint a Bambino vagy a Mako sorozat tipikusan olyan órák, amiket valaki felvesz hétköznapra, irodába, randira vagy akár egy nyaralásra is, és nem kell attól tartania, hogy túl kényes darab lenne. A legtöbb Orient automata szerkezet 40 óra körüli járástartalékot ad, kézzel is felhúzható, és másodpercstoppos, vagyis amikor beállítod az időt, a másodpercmutató megáll. Ez apróságnak tűnik, de ebben az ársávban sokáig nem számított alapnak.
Egy Orient mellett az ember viszonylag kockázat nélkül tanulhatja meg, hogy szereti-e egyáltalán a mechanikus órákat. A rotor hangja, a napi pár másodperces eltérés, a szerkezet finom működése, ezek mind a hobbi részei.
Svájcból a Tissot – a klasszikus svájci belépő
Ha valaki inkább a svájci vonalat választaná, akkor a Tissot szinte kihagyhatatlan állomás. A márka 1853 óta létezik, és ma a Swatch Group része, ami stabil háttérnek számít. A Tissot azért jó első svájci óra, mert már valódi svájci órának érződik, de még nem lép át a luxus kategóriába. Egy PRX, egy Gentleman vagy egy Le Locle modell már azt az élményt adja, amit sokan nagybetűs svájci órákban keresnek.
A mechanikus Tissot modellekben gyakran a Powermatic 80 szerkezet dolgozik. Ennek az egyik nagy előnye a 80 órás járástartalék, ami azt jelenti, hogy ha péntek este leveszed az órát, hétfőn még jó eséllyel járni fog.
A kidolgozás általában egy fokkal kifinomultabb, mint a japán belépő modelleknél. A tokok élesebb vonalakat kapnak, a számlapok textúrája érdekesebb, és a csatok is masszívabb érzetet adnak. Ettől az egész komolyabb benyomást kelt.
Két külön világ, ugyanaz a belépő szint. Érdekes módon az Orient és a Tissot nem igazán versenytársak, inkább két külön filozófiát képviselnek.
Az Orient a japán mérnöki racionalitást hozza: saját szerkezet, nagyon jó ár-érték arány, egyszerű, praktikus kialakítás.
A Tissot pedig a svájci óragyártás klasszikus oldalát: hosszú márkatörténet, kifinomultabb dizájn, erős márkaismertség.
Ezért mondják sokan, hogy ha Japánból választasz első órát, legyen Orient, ha Svájcból, akkor Tissot. Mindkettő biztonságos választás, és egyiknél sem érzi az ember azt pár hónap után, hogy rossz döntést hozott.
Az első óra ritkán az utolsó
Az órás hobbi egyik sajátossága, hogy az első komolyabb darab után ritkán áll meg a gyűjtemény. Egy Orient vagy egy Tissot viszont jó alap. Nem túl drága, mégis igazi óragyártásról szól. És ami talán még fontosabb, hogy ezek az órák tanítanak. Megtanítanak figyelni a részletekre, a szerkezetekre, a méretekre, arra, hogy mi áll jól a csuklón. Innen pedig már csak egy lépés, hogy az ember azon kapja magát: órákról olvas, fórumokat böngész, és azon gondolkodik, mi legyen a következő.
Szerző
