A hatvanas évek városi dzsungelében, amikor még nem voltak appok, de már voltak büntetőcédulák, néhány óragyártó mechanikus megoldással próbált segíteni az elfelejtett parkolásokon. A Rone Motorists ezek közül az egyik legegyszerűbb – és talán legszellemesebb.
Van, hogy az ember célzottan keres valamit, és van, hogy csak egy ötlet után kutatva bukkan rá egy különleges darabra. Így történt, hogy egy unalmas londoni vonatúton, az eBay-t pörgetve bukkantam rá a Rone Motorists nevű karórára, egy olyan modellre, amelynek lünettája nem merülési időt vagy második időzónát mutat, hanem a parkolás idejének lejártára emlékeztet.
A hatvanas évek városi dzsungelében, amikor még nem voltak appok, de már voltak büntetőcédulák, néhány óragyártó mechanikus megoldással próbált segíteni az elfelejtett parkolásokon. A Rone Motorists ezek közül az egyik legegyszerűbb – és talán legszellemesebb.
Ez a különleges funkció egy olyan óratörténeti vonulat része, amelyről kevesen tudnak, pedig a maga idejében egészen praktikus megoldást kínált a városi autós élet egyik visszatérő problémájára: a parkolási idő betartására.
A parkolás problémája és az óraipar válasza
Az 1950-es és 60-as években a gépkocsik tömeges elterjedésével párhuzamosan Európa-szerte megjelentek a fizetős parkolók és velük együtt a parkolóórák. Ezek használata ugyan megoldotta az utcai parkolás rendjét, de új problémát is szült: sok autós elfelejtette, mikor jár le a fizetett idő, és így gyakori vendégek lettek a városi büntetőcédulák.
Erre válaszul néhány kreatív óramárka mechanikus emlékeztetőórákat fejlesztett, amelyekkel a parkolási idő végét lehetett beállítani és követni. Az egyik legismertebb ilyen modell a Vulcain Min-Stop volt, de a Paul Garnier Minustop is hasonló elven működött. Ezekben a típusokban egy külön korona segítségével állítható belső tárcsa jelezte, mikor jár le a parkolás.
A Durowe 471-4 – amikor az idő visszaszámlál
A két legismertebb ilyen modell – a Vulcain és a Paul Garnier – egy közös alapra épült: a német Durowe (Deutsche Uhren-Rohwerke) 471-4 típusú szerkezetére. Ez a kaliber nem csörgött, ellentétben a hasonló megjelenésű Vulcain Cricket ébresztőórával, hanem egy belső tárcsa segítségével vizuálisan jelezte, mennyi idő telt el a parkolás kezdete óta., félköríves skálán mozgott 0-tól 60 percig, és egy külön indítógombbal lehetett aktiválni.
Egy másik vonal: Jaeger-LeCoultre Memovox Parking
A parkolóidőt követő karórák közé tartozik a Jaeger-LeCoultre 1958-as különkiadása is: a Memovox Parking. A gyártó 1956-ban mutatta be az első automata ébresztőórát (Cal. K815), amelynél egy korongon állítható ébresztés jelezte az eseményeket. Az 1958-as jubileumi kiadásban a központi ébresztőkorongot parkolási időt jelző skálával látták el – ez volt az egyik legötletesebb luxusváltozata a műfajnak. Itt már valódi hangjelzéssel működött a figyelmeztetés, hiszen a Memovox szerkezet az egyik legikonikusabb „csörgős” kaliber a maga nemében.
Rone Motorists – a praktikum brit módra
A Rone Motorists a fentiekhez képest jóval egyszerűbb vonalat képviselt. Nincs külön korona, nincs belső tárcsa, viszont van egy forgatható lünetta, amelynek segítségével a parkolás lejáratának idejét lehetett manuálisan beállítani. A megoldás rendkívül egyszerű: amikor leparkolt az ember, elforgatta a lünettát úgy, hogy az aktuális időponthoz viszonyítva jelezze, mikor kell visszatérnie az autóhoz.
A Motorists modellekben az AS/ST 1803 típusú 17 köves, kézihúzós nagyon megbízható szerkezet dolgozik, amit sok más márka is használt a korszakban. Nem különösebben izgalmas, de pont ez benne a lényeg, a funkcionalitás nem a szerkezetben, hanem a külső kialakításban rejlik.
A Rone tehát nem is próbált versenyezni a belső tárcsás Min-Stopokkal, hanem alternatívát kínált azoknak, akik szerették volna kézben tartani az időt, de nem igényeltek extra komplikációkat. A brit racionalitás és a svájci technika e szerény találkozása mára ritkaságszámba megy , kevés maradt fenn jó állapotban.
Történeti háttér: Rone és a hatvanas évek órakereskedelme
A Rone márkát gyakran britként említik és ez részben igaz is. Egy angol órakereskedő cégről van szó, amely a svájci óragyártás termékeiből válogatva állította össze saját nevén futó kollekcióját. A hatvanas évek Angliájában virágzott az úgynevezett private label modell: tucatnyi kereskedő importált svájci szerkezeteket és kész tokokat, amelyeket aztán saját márkanév alatt értékesítettek.
Ez az üzleti modell nem számított különlegesnek – inkább gyakorlati megoldás volt, amivel rugalmasan lehetett reagálni a piaci keresletre. A Rone például nem gyártott sem szerkezetet, sem tokot, de megbízhatóan válogatta össze azokat a partnereitől, így termékei versenyképesek maradtak a brit piacon. A márkanév egyfajta garancia volt az ízléses dizájnra és a svájci werkek megbízhatóságára.
Érdemes megemlíteni, hogy a Rolex is hasonló úton indult: Hans Wilsdorf svájci szerkezeteket importált, és ezeket Angliában szerelt órákba helyezve árulta, mielőtt saját gyártásba kezdett volna. A „private label” tehát nem feltétlenül jelentett másodvonalat – inkább egy működőképes üzleti modellt, amely sok, ma már elfeledett, de izgalmas márkát hozott létre.
Visszhang, örökség és a modern áthallások
Ma a Vulcain és Paul Garnier modellek 300 és 800 euró közötti áron mozognak, részben a különleges Durowe szerkezet miatt, részben pedig mert egyre ritkábbak. Egy Jeager Memovox néha meghaladja a 2000 eurót is. A Rone Motorists ezekhez képest szerényebb, de nem kevésbé érdekes, mivel én még nem láttam még egyet a piacon, nehezen tudom az árát belőni, de szerintem 100–200 euró körüli áron talán megtalálható, és kiválóan illik egy olyan gyűjteménybe, ahol a funkcionális ritkaságokat értékelik.
A „parking meter” órák kifejezés ma már más értelemben is használják, a Bulova 98B390 Bullhead kronográf-ját sokan így becézik, mivel a számlap elrendezése a két segédszámlappal és erőteljes kontrasztos dizájnnal , vizuálisan emlékeztet a klasszikus parkolóórákra. Fontos azonban megjegyezni, hogy itt nem funkcionális, hanem esztétikai utalásról van szó. A kronográf segítségével ugyan lehet mérni a parkolási időt, de ez már nem az a fajta órás kreativitás, mint amit a hatvanas években láttunk.
Miközben a mai okosórák szinte mindent tudnak, az analóg parkolóemlékeztető órák egy letűnt korszak praktikumát idézik meg, amikor a mechanika nemcsak pontos volt, hanem konkrét problémákra is választ adott. Bár a parkolási appok világában egy forgatható lünetta talán már nem tűnik soknak, egy ilyen óra ma már inkább beszélgetésindító, mint eszköz – de épp ez benne a szép. Jó keresgélést!
Zárásként egy személyes megjegyzés, teljesen amatőr órakedvelőként, kezdő órásként írtam ezt az anyagot. Nem célom szakértőnek tűnni és biztosan előfordulhatnak benne tévedések is. Ha ilyet észreveszel, külön köszönöm, ha jelzed – örömmel tanulok belőle. Elérhető vagyok Instagramon is @horologist101 felhasználónéven.
Szerző
