A #TBT vége - Új köntösben folytatódik a nosztalgia - 5BAR

Volt egy furcsa szokásom vintage órásként. Csütörtök reggelente, amíg mások a kávéjukat kortyolgatták vagy próbáltak életet lehelni magukba, én a Fratello oldalát nyitottam meg, és izgatottan néztem, vajon mi kerül ma terítékre a #TBT-ben.

Azok a napok, amikor csak simán vártam, hogy elém gurítsanak egy érdekes, ritka vagy éppen elérhetetlen órát, most véget érnek. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Nosztalgiázzunk egy kicsit – mert ha valami, a #TBT megérdemli.

A vintage órák rajongói között aligha van olyan, aki az elmúlt 10 évben ne szokott volna rá arra, hogy csütörtök reggelente az első dolga a fratellowatches.com-ra kattintani. Miért? Mert a #TBT rovatban olyan órákat rángattak elő a múlt mélyéről, amikről a legtöbben még csak nem is hallottunk, és persze azonnal kellett egy ugyan olyan, de most rögtön. Ez több, mint hobbi – ez szenvedély. Nekem például az utóbbi öt évben, amióta komolyabban foglalkozom a régi darabokkal, a #TBT gyakorlatilag iránytűként szolgált, ha új vadászterületet kerestem, csak belelapoztam, és máris megvolt az új cél. Sajnos ez a kis örömtűz idén decemberben kialudt, mert a rovat pont tíz év után véget ért.

A Fratello #TBT rovatának története 2014 decemberében kezdődött a Seiko 6159-7010 Grandfather Tuna óráról szóló bejegyzéssel, Michael Stockton digitális tollából, aki Floridából írta a tartalmakat egészen 2019 januárjáig. Utána jött Tomas Roszputyinszkij, egy szlovák úriember, akinek első dobása egy Bucherer Chronograph volt. Tomas behozott egy másik nézőpontot is, kicsit szerényebbet, emberközelibbet. Elkezdett olyan technikailag tökéletes, de kevésbé csillogó darabokat is bemutatni, amelyek tényleg elérhetőek voltak. Talán emiatt lettem az „egyórás” hobbistából egy kicsit komolyabb gyűjtő. Bár ezt az örömömet otthon nem mindenki osztja.

Én 2019 közepe táján találkoztam először a #TBT-vel, amikor a Lemania kronográfom kapcsán bújtam a netet, és dobta elém Tomas egyik cikkét egy Tissot Navigatorról. Persze nem ugyanaz volt, mint az én órám, de ott beszippantott a vintage világ, és azóta meg sem álltam. Azért ne menjünk el amellett sem szó nélkül, hogy a #TBT-nek van magyar vonatkozása is, hiszen az elején Ferenczi Balázs (Fratello, Chrono24) is néha beugrott Michael helyettesíteni. Ez nemcsak egy érdekes adalék, hanem azt is megmutatja, hogy a magyar órás szcéna is képes nemzetközi szinten maradandót alkotni.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a #TBT miatt indítottam el a #beater rovatot az 5bar.hu oldalán. Itt próbálom bemutatni kedvenc szerzeményeimet, számomra érdekes technikai megoldásokat, ami két okból is jó, egyrészt talán másokat is érdekel, másrészt így szép lassan elkészül a gyűjteményem katalógusa is. Ez az egész gyűjtemény dolog is ezzel kezdődött. A cikkeket olvasva lázas kutatásba kezdtem, aztán megint és megint… Szerencsére az anyagi lehetőségeim gátat szabtak a lelkesedésemnek, különben mostanra egy kisebb órásbolt készletével rendelkeznék.

Vajon mi volt az eddigi legizgalmasabb fogásom? Talán a Rodania Permadate cikk inspirálta. Igaz, egy év vadászat után csak egy Nivada Premadate-t tudtam megszerezni ( a Szent Grál az AS Permadate), de ezzel is maximálisan elégedett vagyok. Ugyanígy emlékezetes volt az AVIA Delux Big Date vadászata, vagy a már itt is megírt AVIA Ajustor beszerzése. Az is lenyűgöző felfedezés volt számomra, hogy itt a szomszédos Csehszlovákiában is gyártottak órákat.

Fogalmam sem volt róla, főleg arról nem, hogy a szocialista blokk minőségéhez képest milyen jó szerkezetekkel és dizájnban készültek. Ahogy a Nivada órák szeretetét a 3órás podcastnek köszönhetem, úgy a Felca órák iránti rajongásomat a #TBT-nek. A közeljövőben elő is rukkolok egy ehhez köthető történettel, itt az 5bar-on. Ha nincs Tomas, ma se a kisebb vekker kollekcióm, se a jumping óráim nem lennének a polcomon. Ő volt az, aki mindig segített megtalálni a különleges darabokat, és sosem tartotta titokban előtünk a tudását.

A tátongó űr betöltésére most egy új rovat indul, szintén Tomas gondozásában, „Retrospective” címen. Első olvasatra egy kicsit szigorúbb hangvételű lett, és külső szakértőket is megkérdeznek az adott órákkal kapcsolatban. Azonban egy ikonikus zárómondat nélkül – „Happy hunting” –, ami számomra mindig magában hordozta mindazt, amit a vintage óragyűjtés jelentett. Ez a mondat arra ösztönzött, hogy ne csak vásároljak, hanem találjam meg az órákat, kutassak utánuk, mert így sokkal nagyobb értéket képviselnek majd számomra. Ezért most én is úgy köszönök el minden TBT-rajongótól és vintage óragyűjtőtől, hogy bízzunk abban, talán megváltozik a szerkesztőség döntése, és egyszer visszatér a TBT. Addig pedig adjunk esélyt az új rovatnak, és természetesen: jó vadászatot!