Ruhla Chronograf - a karórák Trabantja - 5BAR - Mélymerülés az órák világába

A “szocialista órák” brandet az orosz órák uralják és nagyon kevés szó esik a testvéri országok márkáiról és gyáraikról, mint a Csehszlovák PRIM-ról, az NDK UMF Ruhla vagy GUB órákról. Ebbe a Jugok is ügyesebbek voltak, nem variálták túl, óráikhoz az alkatrészeket nagyrészt a „Slava”, azaz „második moszkvai óragyár” és a Luch, azaz „első fehérorosz óragyár” szállította. A mai témánk tárgya az NDK óragyártás egyik ékköve, a Ruhla lesz, azon belül is a kronográf.

Pont a cikk írása közben hallgattam a 3 órás podcastet ahol szóba került, hogy milyen órára gondolsz bizonyos autómárkák kapcsán és a Trabinál egyöntetű volt mindenki válasza, hogy Ruhla. Nekem két meghatározó márka ragadt be gyerekkoromból, melyek közül az egyik a Ruhla kronográf. Soha nem felejtem el, hogy amikor körülbelül hat éves lehettem és édesapám egy hosszabb NDK-s kiküldetésből hazajött, engem egy gyöngyházas hokik-korival lepett meg, magát pedig egy Ruhala kronóval. Órákig tudtam csodálni azt az órát és rengeteget játszottam a gombok nyomkodásával, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy sűrű vendég volt a Bem mozival szembeni órásnál.

Szerintem sokakhoz hasonlóan kezdő óragyűjtőként én is azokat az órákat vettem meg először, amit nagyszüleim vagy szüleim karján láttam gyerekkoromban, így lett az első három saját órám egy Wostok, egy zöld számlapos Citizen automata és egy kronográf az NDK-ból.

A másik ikonikus tárgy a Trabant. Édesapám Trabival lett magyar rally bajnok, én ebben nőttem fel míg nem lett egy 1500-ös ladánk. Trabant volt az első, majd második autóm és a Trabant volt az a műszaki tárgy egy Csepel 125-ös motor mellett, amit magammal hoztam az angliai kiköltözéskor és a Brexit-ig ( addig le tudtam vizsgáztatni) napi használatban volt. Imádtam kora hajnalba lemenni vele a tengerparti útra és megtörni a lusta kisváros csendjét, mindenki nagy örömére.

Térjünk vissza a mai témánkhoz, azaz a Ruhla órákhoz. A cég, mint az NDK óragyártás ikonikus darabjainak gyártója nem csak a szocialista órszágokban vált híressé, megpróbálták a nyugati országokba is exportálni, kisebb nagyobb sikerrel. Kevesen tudják azonban, hogy eredete 1892-re vezethető vissza, amikor a türingiai Ruhla településen a Gebrüder Thiel GmbH elkészítette az első sorozatgyártásra alkalmas zsebóráját. Ez az óra olcsó, pontos és megbízható volt, leginkább az észak-amerikai piacon árulták, ahol óriási sikert aratott. Már 1897-ben 1000 gyári munkás naponta 4000 Fearless órát gyártott, ami évente 1,46 millió darabot jelentett.

A második világháború végével és Kelet-Európa szovjet felszabadításával a szövetséges erők átvették Németország adminisztratív irányítását. Kelet-Németországban a szovjet csapatok állomásoztak, és megkezdték a gazdaság és az ipar újjáépítését. Ennek eredményeként a gyárakat és ipari létesítményeket szovjet közigazgatás alá vonták. A Thiel GmbH testvérek egykori óragyára is egy szovjet állami vállalat irányítása alá helyezték. A szovjetek számos gyárat felügyeltek, köztük az eisenachi BMW motorgyárat, amelyből később a Wartburg Motor Works alakult ki és a zwickaui DKW gyárat is, ahol 1955-től a Trabant készült. A szovjet irányítás célja az volt, hogy meghatározza, mely eszközöket lehet jóvátételként elszállítani a Szovjetunióba, valamint hogy újjáépítse az ipart Kelet-Németország gazdasági talpra állításához.

Ruhal — A gyár kb. 1910-ben forrás: medium.com

A Thiel óragyárat 1952-ben államosították, és a gyárat átnevezték Uhren und Maschinenfabrik Ruhla (Óra- és Gépgyár Ruhla), vagy röviden UMF Ruhla névre. 1963-ban az UMF Ruhla bemutatta a mára már híressé vált „ruhla” logóját, amelyet azokhoz az órákhoz használtak, amelyeket a kelet német piacra szántak. Az exportált órákhoz más márkaneveket alkalmaztak. Ide kattintva megnézheted azon márkák listáját, amelyek Ruhla által gyártott mechanikát tartalmaztak.

Az 1980-as években a Ruhla óragyártás elérte csúcspontját. Több mint 8000 embert foglalkoztatott órák, óraszerkezetek, valamint óragyártó gépek tervezésében és gyártásában. Ilyen mértékű központosított óragyártás a világon sehol máshol nem volt lehetséges, így a Ruhla valószínűleg a világ legnagyobb óragyártó üzeme lett.

A berlini fal 1989-es leomlása és Németország 1990-es újraegyesítése után azonban a Ruhla nem tudta felvenni a versenyt a kapitalista piacgazdasággal, és 1991-ben bezárt. Voltak kísérletek a márka feltámasztására TUW Ruhla néven, de nem sikerült. A weboldal még elérhető, ahol meg tudod nézni mivel szerettek volna visszatérni, de az oldal már 5 éve nem aktív (így innen inkább ne rendelj). 2023-ban a Zeppelint is gyártó Pointtech megvásárolta a régi gyárépületet, központjával oda költözött és Ruhla-UHR néven négy új modellt hozott forgalomba, 400 eurós átlag áron. Meglátjuk mit hoz a jövő, bár a Zeppelin sikere bizakodásra adhat okot.

A szocialista idők alatt a Ruhla három „ikonikus” órát gyártott, amelyek közül kettő nekem is megvan. Az első a már említett Chronograf, a második a Word Time és a Ruhla gyűjtők „szent grálja”, a világűrt 1978-ban megjárt Cosmonaut’s.
Személy szerint a Word Time-t leszámítva nem találok különösebb fantáziát ezekben az órákban.

Ha nem lenne a gyermekkori kötődés, valószínűleg észre sem venném őket egy órabörzén. Lehet, hogy a cikk címével a Trabant szerethető formavilágát is megsértem, de a Ruhla órák egyszerűsége és a meghajtás tekintetében valóban emlékeztetnek rájuk.

1970 körül kezdték tervezni a márka gerincét adó UMF 24 kaliber átdolgozásával létrejövő UMF 24-35 szerkezeteket. Az 1972-es müncheni olimpián debütált Walter Hoffmann kenus karján, és 1973-tól került sorozatgyártásba. Kisebb változtatásokkal szinte a gyár bezárásáig a Ruhla portfóliójának része maradt.

Robusztus, 14 mm vastag és 37,5 mm széles tokmérettel készült, hagyományos és integrált szíjas változatban is. Többségében ezüst színű számlappal szerelték, bár található néhány fekete, halványkék és türkiz zöld változat is. Az óra jellegzetessége a narancssárga másodpercmutató és a fekete segédkör. Kedvenc részem az órán a hátlap, ahová egy motorversenyzőt gravíroztak, jelezve az óra motorsportos jellegét, ami valljuk be elég szögletesre sikerült.

Végezetül egy kéretlen tanáccsal szolgálnék az óravadászoknak, ha találnak egy ilyen órát működőképes állapotban (na az nagyon ritka), akkor ne nagyon hordják, legyen inkább ez a darab a vitrinük egyik állandó eleme, hiszen követ nem tartalmaznak, tehát „vas a vasban fut” – így, a Timexhez hasonlóan,- ha egyszer elkopnak, akkor már nem, vagy csak nagyon nehezen javíthatóak. Ennek ellenére tagadhatatlan, hogy amikor néha felveszem, mindig melegség tölti el a szívem és örömmel mesélek róla, ha valaki rákérdez, hogy mi van a csuklómon. Ha a minőségét kellene jellemeznem egy tizes skálán, talán hármast adénk, mert valjuk be szerkezetileg, kidolgozásban nem egy erős darab. Pont ezt szeretem az órázásba, hogy a rosszat is lehet szeretni, főleg ha régi, szép emlékek kötnek hozzá.