Az olvasók közül bizonyára sokan láttak már vibrográfot legalább képen, még ha most elképzelésed sincs arról, hogy azt eszik-e vagy isszák. A vibrográf az a kütyü, ami sok mechanikus karóra hirdetésben megjelenik, valamint olyan információkat szolgáltat, mint az óra késése – sietése, lengésszöge, „sántítása”. Eme cikkben ezeket fogjuk kifejteni részletesebben.
Made in China
Bizonyára nem mondok újat azzal, hogy nagyon sok termék ma már Kínában készül. Nincs ez másként a legelterjedtebb vibrográfokkal sem, ezek a Weishi készülékei. Palettájukban megtalálhatjuk az 1000-es, 1900-as, 2000-es és még sok más számozású modelleket. Ezek mind-mind eltérnek funkcionalitásban, de nagy általánosságban elmondható, hogy 100.000 forint körüli árat képviselnek. Nem olcsók, viszont egy órás munkáját nagyban megkönnyíti amikor az óra szabályozásáról, valamint járásának ellenőrzéséről van szó, sőt, sokszor a hibák forrása is kideríthető az eredményekből.
Természetesen ezeknek az eszközöknek van svájci megfelelője is, hiszen mégiscsak ők a világ legnagyobb óráshatalma. Szóval a svájci eredetű Witschi (most már legalább tudjuk, honnan a Weishi név) legtöbb verziója ugyan azt tudja, mint kínai vetélytársa, kiegészítve átlagmérés, eredménynyomtatás, valamint hasonló kényelmi funkciókkal. Ezekért az extrákért, valamint a „swiss made” jelzőért alig kell nagyságrendileg pár millió forintot kifizetnünk. Igen, jól olvasta, MILLIÓT. Vagyis azt gondolom érthető, hogy miért olyan elterjedtek a Weishik az órásműhelyekben.
Működési alapok
Legyen szó akár a svájci, akár a kínai verzióról, mindkettő ugyan azokból az elemekből áll: egy nagyon érzékeny mikrofonból, valamint egy feldolgozó egységből. Ugyanis a mechanikus óra járását annak hangjából, tulajdonképpen a „tikk-takkból” lehet megállapítani. A mikrofon a hangot továbbítja a feldolgozó számára, ami a bevitt paraméterek alapján feldolgozza a hallottakat. Ebből kapjuk meg a késést – sietést, a lengésszámot, valamint a sántítást is.
Na de mik is azok a paraméterek. A kettő legfontosabb: az óránkénti féllengésszám, valamint az emelési szög. Előbbit általában mindenki ismeri, Hz-ben vagy BPH-ban (Beats per Hour, óránkénti „dobbanás”) adják meg. A leggyakrabban ez 2.5, 3 vagy 4 Hz (18.000, 21.600 vagy 28.800 BPH) szokott lenni. Ez a szám azt mutatja, hogy az óra billegője óránként hány féllengést (egyik végpontból a másikba menet) végez óránként. Ezt a paramétert a modernebb vibrográfokon nem kell manuálisan felvinni, magától beállítja az eszköz.
Utóbbit, az emelési szöget sajnos már jóval kevesebben ismerik, pedig a mérési eredmények (főleg a lengésszög) szempontjából kulcsfontosságú. Ez nem más, mint az a szögelfordulás, ameddig a billegő vezetőköve a horgony villáját érinti. Ebbe most itt nem fogunk annyira részletesen belemenni, de a legtöbb óra esetében ez valahol 42.0° és 54.0° fok között van. Ami trükközésre adhat okot, hogy minél nagyobbra állítják a vibrográfon az emelési szöget, annál nagyobb lengésszámot fog mutatni – vagyis egy erősen szervízérett órából is ki lehet olvastatni 300° feletti lengésszöget, ami pedig már elég jónak számít(hatna).
Amikor mérési képekkel találkozunk egy hirdetésnél, érdemes megnézni az óra szerkezetéhez tartozó emelési szöget (erre több oldal is található az interneten, pl. WatchGuy), majd megkérni az eladót, hogy ezzel a szöggel mérve fotózza le az óra eredményeit. Sok érdekességre bukkanhatunk így. Amennyiben ezt a kérésünket nem igazán szeretné kielégíteni, az még nem biztos, hogy rosszat jelent, de semmiképp sem egy túl bíztató jel.
Sietés – késés
Talán ez az érték a legegyértelműbb az összes közül. Mértékegysége s / d (second per day, másodperc naponta). Vagyis, ha ez az érték +30, akkor az óránk 30 másodpercet siet, ha -15, akkor az óránk 15 másodpercet késik naponta. Ezt a vibrográf által húzott vonalon is jól nyomon követhetjük. Minél vízszintesebb a vonal, annál közelebb vagyunk a +- 0 pontossághoz. Abban az esetben, mikor felfelé ível, akkor az óra siet, ha lefelé, akkor késik.
Lengésszög
„300 feletti lengéssel”… Bizonyára sok hirdetésben olvastak már hasonló kijelentéseket. A lengésszög nem más, mint a billegő teljes szögelfordulása egyik végponttól a másikig. Tehát, ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni: minél nagyobb, annál jobb. De persze ez sem ennyire fekete és fehér.
Az óra járástartaléka a főrugóból ered, amit az ember vagy kézzel, vagy az óra automatikájával húz fel. A feltekert rúgó folyamatos leengedése termeli azt az energiát, amitől jár az óra. Amennyiben ezt valahogyan nem gátoljuk és szabályozzuk, az azonnal leengedne, tulajdonképpen pár másodperc alatt. Gátolni a gátszerkezettel, szabályozni pedig a szabályozóval tudjuk, ami a legtöbb karóra esetén maga a billegő.
Tehát minél „tisztábban” jut el a főrugó energiája a billegőig, annál nagyobb lesz a lengésszög. A „tiszta” energia eljuttatását segíti elő az órában a csapágykövek használata, valamint a csapok olajozása. Ebből adódóan, ha egy óra lengésszöge kicsi, valószínűleg túl sok energia vész el az úton a főrugótól a billegőig. Ebből lehet következtetni a kevés, vagy semennyi olaj jelenlétére, ami pedig mondhatni a szervízérettség egyik definíciója.
Ugyanis, ha a kenés nem megfelelő, az erős súrlódások miatt az alkatrészek kopnak, ami miatt azokat javítani, vagy cserélni kell idővel. Ezek egyike sem pénztárcabarát megoldás, emiatt maximum 5 évente vigyük el óránkat egy időszakos szervízre akkor is, ha semmilyen hibát nem tapasztalunk (hisz az autót se akkor visszük olajcserére amikor az már be sem indul). Az egészséges lengésszög tartomány általában valahol a 260° és 330° között alakul szerkezettől függően, de például Seiko szerkezetek esetén a 230° körüli lengés is teljesen normális.
Azt viszont fontos megemlíteni, hogy a lengésszög nem egy állandó szám. Ez tulajdonképpen minden pillanatban változik a hőmérséklettől, pozíciótól, de legfőképpen a főrugó felhúzottságától függően. Ugyanis, ha a főrugó alig van felhúzva, a lengés kicsi, a járás pedig egyenetlen lesz. Emiatt nem mindegy, hogy mennyire felhúzott főrugóval mérünk: automata órák esetében 100%, kézihúzós órák esetén a kb. 80%-os felhúzottság mellett van az optimális tartománya a főrugónak, ahol a maximális lengésszög érhető el.
„Sántítás”, avagy beat error
Az óra akkor sántít, ha a „tikk” és a „takk” ideje nem egyenlő nagyságú. Ennek a mértékegysége a ms (millisecundum). A gyakorlatban amikor a főrugó teljesen lejár, a billegő vezetőköve nem pont a horgonyvilla közepénél áll meg. Ezzel a problémával együtt lehet élni, de a legtöbb óra esetén egyszerűen állítható, így érdemes ezt megtenni.
Tehát, ha az óra sántít, az a lengésszögre, valamint a pontosságra is kihatással lehet, méghozzá negatív értelemben. Legfőbb ismertetőjegye gépi mérés nélkül, hogy az óra a teljes megállás után nem indul el csupán a főrugó húzására, hanem kicsit meg kell mozgatni azt. Főleg a vintage óráknál ez a jelenség akkor is meg szokott esni időnként, ha az amúgy nem sántít, mondhatni ez a „korral jár”, de új darabok esetén nem jellemző. A sántítás a vibrográf által húzott vonalon is jól nyomon követhető, ugyanis ilyenkor nem egy, hanem két párhuzamosan futó vonalat látunk. Ez mutatja azt, hogy a „tikk” és a „takk” ideje nem egyenlő.
Alternatív megoldások
A modern világ természetesen talált megoldást arra, hogy az okostelefonunkkal is megvizsgálhassuk óránk járását. Ilyen például a Tosca nevű applikáció, ami elérhető Androidon és iOS-en egyaránt. Ez a telefonunk mikrofonját használva hallgatja az óra működését. Természetesen ez közel sem olyan precíz, mint egy vibrográf, de a semminél biztos, hogy jobb. A legjobb, ha egy csendes szobában próbáljuk használni. Az életemet nem tenném fel erre, illetve az általa támasztott eredményekre, de vészesetben jól jöhet ez is.
Záró gondolatok
Tulajdonképpen az eredmény akkor a legjobb (az óra akkor „egészséges”), ha minden az első képen látható formában van: egy vonal van, az egyenes, a lengésszög egészségesen nagy, valamint a mérés során az emelési szög is megfelelően lett beállítva. Remélem eme nem túl rövidre sikeredett cikk segített a vibrográf megértésében. Te vizsgáltad már bármelyik mechanikus órádat vibrográfon?
Szerző
- Huszonéves, gyógyíthatatlan óramániás. Hobbimat iskolai szintig fejlesztettem, így néhanapján erősen kocka dolgokat is olvashattok tőlem. Órás kalandjaimat, illetve fejlődésemet igyekszem dokumentálni képes, valamint írásos formában is – előbbit főleg Instagramon, utóbbit pedig itt, az 5BAR oldalán.